„Ahol jó lenni” – Fátrai Júlia diplomaterve a győrszentiváni malom hasznosítására

A településen nincs igazán olyan hely, ami minden korosztály számára vonzó időtöltést kínál, így Fátrai Júlia diplomamunkájának fókuszában egy olyan spontán, központi találkozóhely létrehozása áll, ami mindenki számára minőségi időtöltési lehetőségeket nyújt játék, tanulás, élmény szempontjából. Az elhagyatott malom történetét és a karakterét tiszteletben tartva egy léptékében és légkörében is vonzó, letisztult hely kialakítása volt a legfőbb cél. 

Személyes

Mindig is Szentivánon éltem, és amióta az eszemet tudom, a malom üresen, némán állt a falu központjában, méltóságteljesen tűrve az idő próbáját. Gyerekkorom biciklitúrái során, mikor arra vitt az utam, mindig volt egy furcsa érzésem, hogy a malom figyel. Figyeli a körülötte zajló eseményeket, a forgatagot, a sok-sok embert, akik mind a dolgukra sietnek. A szomszédos bankba érkezők a malom előtti nagy, kavicsos, gidres-gödrös placcon parkolnak le autóikkal. A szemközti orvosi rendelőbe anyuka kíséri beteg gyermekét, a gyógyszertárba idős néni igyekszik, hogy kiváltsa gyógyszereit. A sarki pékségből frissen sült pogácsa illata száll, mellette pedig a fordrászszalonban zúgnak a hajszárítók. Az évek során ez mit sem változott, a faluban most is zajlik az élet, a malom pedig továbbra is némán áll, csak kicsit még öregebb lett.



Történet

Egy olyan épület őrzi Győrszentiván egykori nemes múltú malomiparának emlékét, amely malomként sosem működött.

Győrszentiván Győr egy gyorsan fejlődő városrésze, a közéjük ékelődő ipari park munkalehetőségei, a város közelsége és a nyugodt, falusias környezet egyre több letelepedni vágyó családot vonz ide. Az egyre gyarapodó falu központjában áll lassan hetven éve teljesen magára hagyva a malom.

A mindennapi kenyér előteremtéséhez szükséges gabonafeldolgozást elődjeink sokáig kézi darálókkal végezték. A vízimalmok elterjedésével Szentiván a Duna közelsége miatt Vénekre vagy Gönyűre vitte őröltetni gabonáját, az oda-visszaszállítás azonban energia- és időigényes feladat volt.



Az ezerkilencszázas évek elején hengermalom épült a településen. Néhány évtizedes működés után azonban szükségessé vált egy nagyobb, korszerűbb malom építése – ez az épület a ma is álló malom. Már csak a berendezés hiányzott az épületből, mikor az államosítás közbeszólt, így a régi malmot lebontották, az újban pedig a termelés sosem indult meg. Egy ideig raktározásra használták, de valójában az állagromláson kívül semmi sem történt napjainkig.

Karakter

A malom Szentiván központi részén helyezkedik el, itt-ott sűrű növényzettel benőtt külső falai kisméretű téglából épültek, a homlokzatokat szépen tagolják vastagabb falszakaszok. Az ívelt ablakok üvegezése sok helyen hiányzik, de a szögacélból készült tokok még visszaidézik az ipari hangulatot, ahogy a félig megmaradt acél hágcsók és egyéb szerelvények is. A födémek és az azokat alátámasztó szerkezetek vörösfenyőből készültek, azonban az értékes faanyagot az évek során szinte teljesen kibontották, elhordták. Az épület háromállószékes ácsszerkezete igazán szép rajzolatot mutat. A tízszer húsz méter alapterületű épülethez hátulról egy földszintes melléképület csatlakozik, amelynek hátsó fala a telekhatár vonalát követi, emiatt a trapéz alakú épületkontúr.

Célok

Diplomamunkámban az elhagyatott malom újjáélesztését tűztem ki célul. Jelenleg a településen nem igazán van olyan hely, ami minden korosztály számára vonzó időtöltést kínál, tapasztalatom szerint a lakosság többsége inkább Győrben tölti a szabadidejét. Egy olyan spontán találkozási helyet szeretnék létrehozni itt, Szentiván központjában, amely mindenki számára minőségi időtöltési lehetőségeket nyújt játék, tanulás, élmény szempontjából, ahol egyszerűen jó lenni. A malom történetét és a karakterét tiszteletben tartva, azokat kihangsúlyozva egy léptékében és légkörében is vonzó, letisztult hely kialakítása lett a legfőbb cél, ahol a legfontosabb tényező maga az ember és a személyesség élménye.



Megoldások

Az épület fő megközelítése jelenleg a terepszint felett, egy vasbeton rakodólemezen keresztül történik. A földszintet a tervezés során a terepszintre süllyesztettem a könnyebb megközelítés érdekében, azonban a rakodólemezt a malom karakteres elemének tartom, ezért kissé átformálva kiülős-játszós teraszt alakítottam ki a helyén, ezzel is kapcsolatot létesítve a malom és az előtte lévő tér között.  A malom előtt így egy nagyobb szabad, zöld tér kap helyet. A terasz a belső térben galériaként folytatódik.

A jelenleg üres téglaburoknak tekintett malomba egy második burok (belső hőszigetelés és önálló acél szerkezetre ülő vasbeton födémek) kerül. Ez a burok az épületet három szintre osztja: a földszinten kávézó, a középső szinten előadóterem, a felső szinten pedig egy alkotótér kap helyet. A földszinti kávézó az egész épület mozgatórugója, ezen keresztül lehet megérkezni az előadásokra, foglalkozásokra, programokra, valamint kiszolgálja és élettel tölti meg a malom előtti teret is. Az előadóteremnek a második szint ideális, hiszen a két födém között könnyen elválasztható a közlekedő tértől. A harmadik szinti alkotótér éppen ennek ellentétje: az ácsszerkezet szabadon marad, egybefüggő, nagy teret adva a kreatív munkának. Harmadik burokként a terekben álló, szabadon körbejárható, CLT panelekből épülő dobozok jelennek meg, melyekben egyéb kiegészítő funkciókat helyezek el: pult, tároló, mosdók. A szintek közti vizuális kapcsolatot egy átrium biztosítja, amely vertikálisan választja el a fő funkciókat a mosdóblokkoktól és a közlekedőmagtól.



Az épület hátsó, földszintes melléképületéből egy kis belső kertet alakítottam ki, amelyre megnyílik a kávézó. Ebbe a kis kertbe áll bele a lift, amely acél szerkezetével a meglévő acélszerelvényekhez hasonlóan (hágcsók, konzolok) különálló elemként csatlakozik a malomhoz, erősítve az ipari karaktert. A kert téglafalát folytatva tölcsérszerűen szélesedő tér alakul ki a délnyugati oldalon, amely egyszerre elválasztja és összeköti az épületet a környezetével.




Szerk.: Nemes D. Nikolett