A hagyomány és a benne rejlő potenciál – Versenylovarda a somogysárdi kastélybirtokon

A somogysárdi kastélybirtok története kiépülésének kezdetétől, a XIX. század elejétől elválaszthatatlanul összefonódott a lovakkal és a lovas élettel. Először a Somssich-család folytatott itt lótenyésztést, majd az államosítás után ügetőménes települt ide, itt tenyésztették ki a magyar fakó lófajtát, de működött itt az ORFK lovasrendőr-kiképző központja is 2007-ig. Bár a rendőrségi ménes feloszlatásával a történet egyelőre félbeszakadt, Somogysárdon még élénk a lovas élet emléke a társadalom szívében... Jobbik Eszter diplomamunkája.

A somogysárdi Somssich-kastély és a hozzá tartozó uradalmi birtok épületállománya a lovas hagyományok felélesztése és továbbvitele szempontjából valódi potenciállal bír. A meglévő XIX. századi istállóállomány belső átalakításokkal a mai kor igényeinek megfelelően felújítható lenne. Az egykori szabadtéri pályák megfelelő karbantartás mellett használhatóak, és a birtokhoz tartozó földeken pedig elég hely, és kellően változatos domborzat áll rendelkezésre egy igényes lovastusa pálya létrehozására.

Egy színvonalas lovas központ létesítéséhez a fedett lovarda a hiányzó elem a területen. Így a diplomaterv célja egy korunk igényeit kielégítő lovardaépület megtervezése volt, az új funkció történeti épületegyüttesbe való belekomponálása, a kastély fénykorának (XIX. sz. közepe) történeti hagyományaiból és a lovas sportokat kiszolgáló funkcióból alkotott egységként megfogalmazva.

Határvonal és tengelyek
A terület rendezése során a telek eredeti, XIX. században kialakult hármas tagolódását (kastély és park, gazdasági udvar és elválasztó sáv) megtartottam. A lovasudvart a gazdasági udvarban helyeztem el, a kastélyban szálloda és étterem működne, az elválasztó sáv a közlekedési rendszer része. Az új lovasudvart is három részre tagoltam: a nyugati oldalon „iskolalovarda", a keleti oldalon „versenylovarda", a kettő között pedig „közösségi udvar" kap helyet.

A lovardaépület elhelyezésénél a kialakult történeti viszonyok figyelembevétele és a praktikus elhelyezés volt a cél. A funkcionálisan is legideálisabb hely a XIX. századi gazdasági udvar és a birtok XX. századi történetéhez kapcsolódó kültéri pályák közötti rész. A birtokon két fő tengely alakult ki. A gesztenyesor, a díszpark eredeti déli határa, mint egykori reprezentatív tengely, most a nézők megérkezését fogja jelenteni. A gazdasági udvart rendező tengely, melynek folytatására később a vágtapályát is igazították funkcionális tengely, a tervezett állapotban a lovasok útvonala, és az új lovardaépület szimmetriatengelye. Így a lovarda egyben a „versenyek kapuját" jelenti majd a lovasoknak, hiszen mind a kültéri, mind a beltéri lovaglópályák ezen keresztül közelíthetőek meg.

Szétválasztás és összekapcsolás
A két eltérő forgalom, a lovasok és a nézők szétválasztása, mely a versenyek biztonságos lefolytatása miatt fontos, tehát már a két külön megérkezési pontnál megjelenik, és az épületen belül a szintekre bontás segítségével folyamatosan meg is marad, ugyanakkor a nézők számára a belépés pillanatától az épület minden pontjából adott egy intenzív vizuális kapcsolat a lovakkal, a versennyel, annak zavarása nélkül.

Az épület földszintje a „lovasok szintje". Itt két eltérő méretű lovaglótér található, a díjlovas kis-, illetve nagynégyszög méreteihez igazítva. A két fedett lovaglótér között a fedett kapcsolatot az épület tengelyében lévő lovas közlekedő biztosítja, ez vezet a kültéri pályákra is. Az első emelet a „nézők szintje". Ők a földszinti megérkezés után – mely fél szinttel magasabban történik, mint a lovasok megérkezése – felmennek az első emeletre, innen közelíthető meg minden nézőtér, és a központi épületészben a büfé terei. Ez a reprezentatív tér a történeti lovardákban nézőtérként épített emeleti szalonok idézeteként is felfogható. A központi épületrészben van még egy emelet, mely „bírói szintként" működik.

Hagyományos és kortárs
Az egész belső teret legerőteljesebben meghatározó elem a tetőszerkezet. Ez formálja az egész épületet egy vizuális egységgé és teremti meg a kapcsolatot a történeti múlt és a funkció között. A szerkezet geometriájának alapja egy raszterháló, amit a lovas sportok metaforájaként használt díjlovas nagynégyszög szerkesztése, és a területen a birtok kiépülése során kialakult tengelyek alapján képeztem. E raszterre illesztettem a birtok történetiségét felelevenítő, a XIX. századból származó lovardák tetőszerkezeteit idéző, aláfeszített főtartókat, melyek ezzel a térbe történő kimozdítással a történeti formák kortárs átírásaként értelmeződnek újjá. Az így kialakított szerkezet alatt a lovaglóterekben felépített díjlovas négyszög nevezetes pontjai mindig a tetőszerkezet elemeinek metsződési pontjai alá esnek, így maga a funkció és a szerkezet is vizuális egységet alkot. Összességében, a tervezett lovardaépület a funkciónak, a somogysárdi birtok történeti hagyományainak és az épület szerkezeteinek szintéziseként jelenik meg.

Jobbik Eszter

Szerk.: Pleskovics Viola