Épülettervek/Hallgatói terv

A hármas egység játéka - iskolabővítés Pilisszántón

2017.08.29. 10:48

Hogyan egészíti ki egymást a hagyományos és az alternatív pedagógia? Milyen eszközökkel tehető különlegessé egy iskola? Balogh Imola diplomamunkájában elveti az egyszerű oktatási épületek koncepcióját és a pilisszántói iskola melletti elvadult telekre három, derivált értékként megjelenő házat tervezett. 

Mestermunkámban egy már meglévő iskolaépület mellé helyezett, kiegészítő épületeket terveztem. Mivel a jelenleg álló iskola az aktuális oktatási problémákkal küzdő hagyományos vidéki intézmény Pilisszántón, az új, kiegészítő épületek alternatív oktatási lehetőségeket nyújtnak a jelenlegi funkciók mellé. Három új funkcióval bővítettem a már meglévőket, e funkciók három épület köré csoportosulnak. Az első, a gyakorlati oktatást megcélzó műhelyház, a második a manapság háttérbe szorult, fejlődési szempontból azonban fontos humán tárgyakhoz köthető drámaház, végül a környezetismeret, környezetvédelem alapkérdéseinek megismeréséhez segítséget nyújtó kilátóház. A három funkció három olyan témakört jár körül, amelyet a hazai oktatási rendszerben inkább az alternatív pedagógia kezel kiemelt fontosságúként. A gyakorlati, szakmai oktatás, a humán tárgyak, s kifejezetten a drámapedagógia, valamint a természettel való tudatos foglalkozás külön-külön épületekben valósulna meg. Az új egységek szerepe e funkciók párhuzamba állítása a jelenlegi iskolaépületével, így az alternatív és az intézményes pedagógia kontrasztja egyúttal egymás kiegészítőivé is válhat.





A pilisszántói tervezési telken az utcafronton áll a mellékfolyosós, kétszintes iskolaépület, amelyet patak választ el a telek további részétől. A patak hosszan, keskeny sávban fut föl a telek meredek lejtőjére, jelen állapotában elvadult, sűrű növényzet fedi. A tervek szerint erre a meredek területre telepítettem a három, új funkciót hordozó egységeket.

A hármasság az épületek lejtős terephez való viszonyulásban is fölfedezhető: a legalul elhelyezkedő műhelyház a földbe süllyed, a drámaház ráfekszik a terep lejtésére, míg a megfigyelőház elemelkedik attól. A terephez való viszonyulás az épületek használati szándékát tükrözi: a műhelyház előtt nagy, vízszintes, fedett-nyitott teret alakítottam ki, amelyben a gyakorlati, szakmunkát igénylő feladatokat akár szabad területen is lehet végezni. A második épület, drámaház lépcsőztetett terepe jó lehetőséget teremt a játéktér, a nézőtér kialakításához, akárcsak egy ókori vagy egy mai színháztérben, amelyben a szintemelkedés egyúttal a játéktér változatosságához is hozzájárul. A legmagasabban álló megfigyelőház vadabb környezetének és jobb kilátási lehetőségének köszönhetően alkalmas a természet megfigyelésére, elhelyezkedésével és funkciójával is elemelkedve a másik két épülettől.





Ahogy a lejtőn felfelé haladunk, látjuk, hogy a három épület egymás fölött helyezkedik el, hármas egységüket egy lépcsőzött közlekedő köti össze - mindez a telek határán végig futó kőfalnál helyezkedik el. Ezután bozótos, fás kertrész következik, amely lezárásaként a telek másik határát jelző sűrű sövénykerítést terveztem. A horizontális szintezettség mellett a vertikális osztás is látszik: vagyis a kőfal, a közlekedő-, az épületek -, a kertrész és a bozótos hosszanti sávjai más szemszögből is értelmezhetővé teszik a tervet. A vad kert hosszanti sávhoz vonásával az alternatív és az intézményes kontraszt tovább erősödhet.

Pilisszántón általános építőanyag a mészkő, éppen ezért az építkezés során felszínre kerülő köveket hasznos anyaggá téve, fémkosárba helyezve épül meg a határoló kőfal; a házak lábazati burkolata szintén gabion. Az anyagfelhasználás ezáltal kapcsolódik a természetközeliség funkciójához is. Az épületek anyaghasználata azonos, mindhárom könnyű faszerkezetet kap a kőburkolatos alapra. Ám szerkezetüket tekintve különböznek: a legalsó, műhelyházként működő épület hagyományos faszerkezetű, félnyeregtetős, hatméteres osztással, míg a három épület közül középen elhelyezkedő drámaházon a faoszlopokra mérnöki fedélszék kerül a nagy, tagolatlan tér megteremtésének érdekében. A kilátóház két, egymástól hat méter távolságra lévő fa rácsostartóval nyúlik a levegőbe, fedése félnyeregtetős. A három tető hajlásszöge eltérő, ám mindhárom vagy a lejtéssel párhuzamos, vagy ahhoz képest fölfelé emelkedik. A műhelyház teteje (lejtéssel ellentétesen) fölfelé irányul, hogy a félig földalatti térbe elegendő fény jusson s tágas, magas, fedett-nyitott tér alakulhasson ki.





A drámaházra pillangótető kerül, a középső gerinc, amely a pillangótető alsó tengelye, a házat erősen meghatározó, egy méter magas, ragasztott fagerenda. Ez nézőtérre és előadótérre osztja a teret, ezzel is hozzájárulva a lépcsőzetességgel már megkezdett térbeli játékhoz. A kilátóház teteje a talajtól való elemelkedése miatt mindenképpen magasra kerül, ezért előnyösnek
tartottam a lejtővel párhuzamosan lejtett tetőt. Ez tette lehetővé azt a megoldást is, hogy a kilátást belülről nézve a szerkezet által keretezve lássuk, ezzel is érdekessé téve a külső-belső megfigyelési lehetőségeket.

Balogh Imola

A diplomamunka a MOME Építészeti Intézetében készült. 


Opponensi vélemény Balogh Imola Pilisszántóra tervezett iskolabővítés témájú diplomatervéhez

A diplomaterv bemutatása során nemcsak egy egyszerű, építészeti tervdokumentációba öntött gondolatmenetet ismerhettem meg, hanem egy ennél sokkal komplexebb, mátrixszerű viszonyrendszert. A rendszer (indokoltnak érzem így hívni a diplomatervet a továbbiakban) feltárulása, elemeinek, kapcsolatainak kibontakozása nehezen önthető szavakba. Minden mindennel összefügg, minden egyaránt és ugyanannyira fontos. A rendszer felfedezésre ösztönöz; bárhol, bármelyik aspektusból kezdjük felfejteni a nagy egészet, hozza magával az egymásból fakadó összes téri, szerkezeti és anyaghasználati megfontolást. Lehetetlen kihagyni bármit is.

Elismeréssel tartozom a diplomázónak, hogy a fentiek ellenére gördülékeny, részletes, de tömör módon ismertette velem a tervét. Komoly kihívás nagyközönség előtt ezt oly módon előadni, ahogyan azt egy klasszikus
prezentáció "egy ember elmondja – a közönség hallgatja" dramaturgiája megkívánja. A szóban forgó rendszer esetén az összefüggések felismeréséről, a feltérképezés élményéről érdemes inkább beszélni, mintsem arról, hogy mennyire érzékeny az építészeti beavatkozás, mennyire funkcionálisak az épületek és mennyire stabil a szerkezet (de ebben az esetben szakmailag is helytálló a diplomaterv).

Az alapfelvetés, vagyis a funkcióválasztás aktualitása vitathatatlan, a választott helyszín meglévő épülete és a telek adottságai is mind húzóerők a rendszer felállításában. Az alap, ahonnan kifejlődik az egész építészeti "mátrix", a gyermeki gondolkozás, az összefüggések keresése általi tanulás és megismerés. Imola vélhetőleg ezért sem ismertette a tervezés folyamatát, inkább csak dilemmákról beszélgettünk. A rendszer dilemmáit lehetne tervbeli bizonytalanságoknak nevezni, ám valójában arról van szó, hogy a dokumentálás még nem teljesen lezárult, kiforrott állapotban történt. Több helyen is felmerülnek kérdések, ám a jelenlegi léptékben ezeket egy hús-vér megrendelő, valamint szaktervezői gárda nélkül nehéz eldönteni. A drámaház előterében
érződik ilyen "vagy-vagy" mérlegelés, ahol egy üzemeltetési szempont segítene az amúgy rugalmas alaprendszer berendezési kérdésén. Egy másik dilemma, hogy a műhelyház kazánja el tudja-e látni mindhárom tematikus épületet fűtéssel és meleg vízzel, de a drámaház és a megfigyelőház is rendelkezik olyan építészeti
rugalmassággal, ami lehetővé teszi, hogy további gépészeti terek kerüljenek bele. Általánosságban elmondható, hogy a komplex rendszer ugyanúgy magában hordozza a megoldásokat, mint a problémákat. Ez a diplomaterv esetében is teljesül, látva többek között a fenti példákból.

A terv nagy értékének tartom, hogy hihetően adja át a tanulás, megismerés, felismerés alapélményét nemcsak a tartalom, hanem a dokumentáció szintjén is, még ha az helyenként műszaki értelemben hiányos is. Az összefüggések nyomon követhetőek csak a metszeteket nézve, de külön-külön az alaprajzokat, nézeteket vizsgálva is.

A poén abban rejlik, hogy ha egy egyszerű támfallal differenciáljuk a tervezési helyszín terepviszonyait, akkor a három új épület (többek között a tetőkön tetten érhetően) három derivált értékként jelenik meg. Három lekövetett verziója a terep függvényének, ahol a támfal, mint lineáris alapelem, az érintő.

Elfogadásra ajánlom a diplomabizottság figyelmébe a pilisszántói iskolabővítés tervét, a diplomázónak pedig gratulálok a munkájához.

Zétényi Zsófia