Február 21-én, óriási érdeklődés mellett tartották meg az I. Magyar Passzívház konferenciát a Műegyetem Dísztermében, a program népszerűsége remélhetőleg nem elsősorban a kapható 5 kreditpontnak volt köszönhető, akik eljöttek, nem bánták meg.
A passzívházak születésének okairól, szükségességéről, elveiről és megvalósult példáiról hangzottak el kitűnő előadások. Az előadók zömében a technika oldaláról közelítették meg a témát, de átfogó építészeti, ökológiai értékelésről és a szociális-gazdasági kérdésekről is esett szó.
Dr. Becker Gábor dékán nyitotta meg a programot, rövid, frappáns bevezetővel, utalva arra, hogy az épületállomány építése, fenntartása emészti fel az energiafogyasztás közel felét, és ha egyelőre kevés passzívház is épül még itthon, a hatásuk jelentős lesz.
Fegyverneky Sándor köszöntő szavai után Lányi Erzsébet a tágabb ökológiai kérdések körét tekintette át, a passzívházak születésének előzményeit, az ökológiai egyensúly felborulását, a növekedés határait. Kiemelte az életciklus vizsgálat (Life Cycle Assessment, LCA) szükségességét, illetve a természetes, környezetbarát anyagokat összegyűjtő BauBioDataBank, KörKép, Ecoinvest Daten adatbázisokat és a kezelésükre létrehozott LEGEP szoftvert. Hangsúlyozta az épületek energiamérlegének fontosságát: ebben a létesítés „szürke energiája” is benne van.
Röviden idézte a Passzívház definícióját a Passivhaus Institut (PHI) honlapjáról:
A hőveszteség minimalizálása hőszigeteléssel, a (sugárzási) hőnyereség maximalizálása.
Dr. Wolfgang Feist fizikus, a PHI igazgatója előadásában a globális felmelegedés adatait sorolta, a sarkok olvadása már elérte a 9 %-t évtizedenként.
1955 óta 30 %-kal nőtt a légkör CO2-tartalma, és 1970-től 2030-ig 50 % emelkedés lesz a fosszilis felhasználásban, ez 56 % növekedés a légköri CO2-ben.
Hatékonyságnövekedéssel 36 %-kal csökkenthető a fosszilis energiafelhasználás.
És itt hangzott el a nap legfontosabb kijelentése, azok számára is, akiket egyáltalán nem érdekel a téma: idézte Piebalg (litván) EU-energiabiztost, aki 2008. január 31-i nyilatkozatában kijelentette: a zéró emisszió az Unióban prioritás lesz, 2012-től pedig kötelező lesz a passzívház-szabvány. Jó lesz tehát felkötni a nadrágot mindannyiunknak!
Az épületek energiafogyasztásának mai átlaga: 300 kWh/m2.év, a ma érvényes német előírás ~140, 2002 óta. A passzívház 50 alatt van, ez 75 %-s csökkentés!
Dr. Feist példák sorát vonultatta fel, felújított házakat, sőt műemlékeket is bemutatott.
A passzívház legfontosabb elvei:
1960-ban egy családi ház fűtéséhez 60 kW kellett, ma ennyi kell egy minisztériumhoz!
Említette a Dunaújvárosi Solanova-projektet, ahol 28 kWh/m2 .év értéket sikerült elérni. Ez autófogyasztással összevetve 1l/100 km-t jelent!
Sariri-Baffia Enikő a PHPP minősítés követelményeit ismertette, a hozzá szükséges szoftver hamarosan magyar nyelven is megvásárolható lesz, számos példát mutatott be. Egy passzívház fűtéséhez elegendő két tucat teamécses, vagy egy hajszárító.
F.R. Jany, közgazdász a „3 literes ház” fontosságáról beszélt, az ehhez szükséges lobbizásról, nyilvános tevékenységről.
Hogyan vethető össze az autó és a ház?
F. Freundorfer, faipari mérnök az ablakok új szerepéről beszélt. Régen az ablak a legnagyobb hőveszteséget okozó elem volt, ma a fűtési rendszer része. A megfelelő ablak esetén nem kell az ablak alá radiátor. Az új – nyíló - ablak a korábbi háromrétegű, masszív tokszerkezet helyett a külső hőszigetelő réteg kávája mögé húzódik, kívülről csak az üveg látszódik, belül 6 cm széles látszó fa profil. A szoláris nyereség nagyobb, még ha az ablak k-ja gyengébb is – 0,8 helyett 1,05 esetén is.
M. Schalk, gépészmérnök a passzívházak gépészetéről beszélt, kiemelve, hogy a szellőztetés vesztesége hővisszanyerés nélkül a hagyományos házak 20-30 %-ával szemben 70 %. A PHPP méretezésnél a WinWatt pontatlanabb, és 1 kW hiba itt 100 % különbséget okozhat. A szellőztetés követelményét a higiénia, és nem a hőigény szabja meg. A legjobb megoldás – ha lehet – a légfűtés, de itt max. 50 Co lehet a fűtőlevegő hőfoka. A példaként bemutatott négyfős család 120 m2-es lakóházának éves energiaköltsége (hő + áram) 90.000 Ft.
U. Wullkopf, közgazdász a nulla fűtésköltségű lakóház jelentőségéről beszélt. Ennek kapcsán felsorolta a legfontosabb teendőket: jogszabályi változtatások, támogatási megoldások, energiaár-adó, információkampányok. A befektetők meggyőzéséhez a teljes élettartamra vonatkozó vizsgálatot kell végezni, prognosztizálva a megtérülést, a bérleti díjak változásait.
Debreczy Zoltán a MaPaSz elnöke a passzívház szükségességéről beszélt. A levegő tisztább, felesleges pára nincs, kisebb az allergia kockázata, a káros anyagok – pl. radon – távoznak. A többletköltség 20-30 %-át a fenntartási költségek 80-90 %-os csökkenése ellensúlyozza.
Szekér László, építész a négy elemhez való viszonyunk fontosságát említette. A legnagyobb probléma a honi lakásállomány rossz állapota, ez az épületek 75 %-a, s az emberek, akik itt élnek, kispénzűek. Ezen a helyzeten kellene gondolkozni.
Wright úttörő szerepét említette a környezettudatos építészetben, majd a magyar építőhagyomány fontos elemeit: a parasztházat, a szerves településstruktúrát, a télikertet (Lechner Sipeki-villa), az Olgyay-fivérek benapozási tanulmányait, az organikus építészeti iskolát, a ’80-as évek pécsi szolárházát, Kuba Gellért légfűtéses házait. Kiemelte, hogy a magyar klíma más, mint a német, nyáron inkább mediterrán. Rendelkezünk ugyanakkor termálvízzel. A változás legfőbb akadályait a bürokráciában, a profitmaximalizálásban, a divatokban (pl. függönyfal) és a magánépíttetők konzervatív ízlésében látja.
Dr. Csoknyai Tamás épületgépész a dunaújvárosi Solanova projektet ismertette. Az átépítést szociológiai-ökológiai vizsgálat kísérte, készült életciklus-vizsgálat is. Általában a panellakók nem kommunikálnak egymással, itt az ellenkezője történt: a zöldtető átadásakor pezsgőbontás volt, ezt közös lépcsőházfestés, a park rendbetétele és rendszeres közös házibulik követték. Az energiamegtakarítás 86 %-os. Fontos a lakók tudatos házhasználata. Ennek hiányában nyáron nem hűvös a lakás, télen pazarol.
Feiler József, a KVVM osztályvezetője a Nemzeti Éghajlatváltozási Programról és Stratégiáról beszélt, valamint azokon a terveken, amin az osztálya dolgozik. Az általa felrajzolt 2050-es jövőkép szerint az elektromos energiamegtakarítás 70 %, a hőenergia 95 % lehet; az emisszió-csökkenés 40 %, a régi épületek fogyasztása 75 %-kal csökkenne. A Zöld Beruházási Rendszer szerint 50/75 %-os támogatás adható. Az ország CO2-kvóta eladásából származó bevételeket fordítanák az alábbiakra: meglévő épületek korszerűsítése, új alacsony energiafelhasználású épületek építése, távfűtés hatásfokjavítás, megújulók támogatása helyi kiserőművek révén, világítás fejlesztése, biogáz közlekedési célú felhasználása.
E. Schwarzmüller, építész az Alsó-Ausztriai építés-energia-környezet klaszter működését mutatta be. 190 partner alkotja, 149 futó projekttel. 2010-től tervezik Ausztriában a klímaaktív-passzívház szabvány kötelezővé tételét nagy épületeknél, 2013-tól minden épületre.
F. Oettl, építész osztrák passzívház példákat mutatott be, többek közt egy 7500 m2-es irodaházat, melynek elektromos igényének 1/3-át megtermeli PV-elemekkel.
D. Herrklotz építész német példák sorát mutatta meg, közte egy felújított többlakásos házat, ahol a lakók lakásonkénti egyedi méréssel számolnak el, és a rosszul működtetett lakás 15-ször annyit fizet, mint a jól használt.
A konferenciát a Horváth Sándor által moderált kerekasztal-beszélgetés zárta, ahonnan csak egy kérdést idézünk: mi történik egy passzív házzal áramszünet esetén? A válasz: megtörtént példa esetében a ház lakói nem érzékelték a változást, ugyanakkor egy központi fűtés keringető szivattyúja, ha leáll, hamarabb kiderül az áramszünet.
A konferencia anyagát a szervezők később kiadványban tervezik publikálni.
Ertsey Attila