„A járt úton kell haladni” – értékőrző parkrekonstrukció a Wekerle-telepen

Kispest Önkormányzata 2007-ben nyert el Európai Uniós támogatást a „Wekerle, ahol értéket őriz az idő”című projekttel, melynek keretében azóta a városrész több eleme is megújulhatott. A tervezési folyamat előzményeit, lezajlását, és a munkák eredményét Szabó Gyöngyvér tájépítész, PhD hallgató írása mutatja be.

Előzmények

A Wekerle-telep építését, amely nevét az akkori miniszterelnökről, Sándorról kapta, 1908-ban kezdték meg. A munkáscsaládok számára épített telep az Angliából induló kertváros mozgalom egyetlen megvalósult magyar példája, melynek tervezésekor a környezetnek a közösségre gyakorolt hatása kiemelkedő jelentőségű szempont volt. Éppen ezért meghatározó a telep főtere – a mai Kós Károly tér – melynek kialakítására csak 1911-ben írtak ki külön pályázatot, amikor a telep építési munkái már szinte véget értek. A hat meghívottból Kós Károly pályaművét fogadták be, mely zártsorú beépítést javasolt, és a teret körülvevő utcák sugaras rendszerét a központba befutó nyolc úttal kötötte össze. Nemcsak a kertváros koncepciójának kidolgozása és megvalósítása teremtett ekkor új helyzetet a főváros tervezői számára, hanem – városrendezési hagyományok híján – Kós is más városok (Nagyszeben és Kolozsvár) példáit alkalmazta. A teret a Heintz Béla által jóval később, 1930-ban tervezett katolikus templom zárja le, a 2. és 3. számú épület, valamint a Hungária úti kapuépítmény is Kós Károly stílusát örökíti tovább.

Kispest Önkormányzata 2007-ben nyert el Európai Uniós támogatást a „Wekerle, ahol értéket őriz az idő”című projekttel1, amelynek keretében azóta megújult a Kós Károly tér, a Munkás Szent József Plébániatemplom homlokzata, a Petúr utcai Gyermekház épülete, valamint új árusítópavilonokat kapott a Gutenberg körúti piac.

A Kós Károly tér rekonstrukciós terveinek elkészítésére kiírt önkormányzati pályázat eredményeként a munkát – a Kispesti Városháza előtti tér rendezésével korábban már kerületi bizalmat nyert tervező és stúdiója – Dékány Margit és a VÁR-KERT Műszaki Tervezési Kft. készítette el. Az engedélyezési tervet a kiviteli dokumentáció követte, melyet a Wekerlét kutató építésztörténésszel, Nagy Gergellyel zajló konzultáció segített. A parkot első ízben 2007-ben átalakították át a több évtizedes konstans állapot után; a korábbi úthálózat egységes, Appia Antica típusú, szürke beton térkő burkolatot kapott, új játszószerek és utcabútorok kerültek kihelyezésre. Az ezt követően elnyert pályázat a park tulajdonképpeni felújítására kért terveket az épülethomlokzatok előtti fasori sávra és a park területére; az önkormányzat a 2007-ben felújított utak által leszabályozott térszerkezet, valamint az északi játszótér megtartását írta elő.

A járt úton kell haladni

A tervezési folyamat a generáltervezői szerepet vállaló VÁR-KERT Kft. és a pályázatot benyújtó konzorcium tagjai, a Kispesti Önkormányzat, a Wekerlei Társaskör Egyesület és a Wekerle-telepi Munkás Szent József Plébánia együttműködésével zajlott. A tervezők a munka elindításaként három tervváltozattal álltak az első lakossági fórum elé, mely alkalmával az átalakítandó park új funkciói kerültek tisztázásra. Érdekes jelenség volt a park akkorra kialakult, az észak-nyugati térnegyedre – ahol a játszótér található - korlátozódó használata, s annak olyan mértékben (meg)szokássá válása,  hogy a közösség igényei nehezen mozdultak el a másik három térrész feltárása felé. Az első tervekben felmerült kutyasétáltató és futópálya gondolata elvetésre került – a megújuló park kerítéssel körülvett, kutyások számára nem látogatható terület lett, a futni vágyók pedig a parkon kívüli járdafelületet használhatják sportolásra. A kismamáknak szánt pihenő ötlete szintén alulmaradt a használók évtizedek alatt kialakult szokásaival szemben, ahogyan az is, hogy a korábban „zegzugos”, hálószerűen útvonalakkal szabdalt parkot egy markáns átjárás keresztezze.

A munka kezdetétől alaphelyzetként kezelték a park négyes osztású szerkezetét, mely tisztázta a park megújításának fő irányát: új funkciók elhelyezése egy régóta működő rendszerben elősegítve annak ideálisabb terület-kihasználását. A park megmaradó elemei – a korábban említett játszótér és az úthálózat egy része mellett – a szánkódomb és a játszóteret ölelő mikrodombok, valamint a már a parkban található képzőművészeti alkotások2. A szánkódomb – melyet korábban kerékpározók használtak – magassága nagyjából egy méterrel nőtt az új létesítmények telepítésekor deponált földtömeg által. A mikrodombok egységbe kapcsolódtak a játszófelülettel - öntött gumi burkolatú kerékpározó dombokként.

A korábbi állapothoz képest a park zártabb lett: a négyzet alaprajzú teret az oldalain és a sarkain támadó bejáratok helyett mára összesen négy kapu maradt, a négy égtájnak megfelelően. A legnagyobb kihívást az úthálózat átdolgozása jelentette, hiszen a tervezést megelőző állapot egy generációk óta formálódó és öröklődő, pusztán az egyes funkciók elérésének lehetőségét megteremtő, racionális hálózat volt. A tervezők ezt a sallangokkal teli rendszert egy tisztább koncepcióval váltották ki: a park kvázi középpontjában a négy kapu felől vezető útvonalak egy teresedésben találkoznak, melynek hangsúlyát egy, a funkciókat felfűző külső körút tompítja. Szándékukat mindvégig „a járt úton kell haladni”3elve vezette, azaz a meglévő úthálózathoz igen körültekintően nyúltak hozzá, megtartva a használó generációk nyomait.

A park számos új elemmel bővült; a már említett észak-nyugati részen, a szánkódomb alatt illemhelyet alakítottak ki, melynek terveit Hambek Zoltán építész készítette. A központi pihenőtér kerámia szökőkútját és az azonos stílusban készült csobogókat és ivókutakat Eplényi Anna tájépítészmérnök vázlatai alapján Ambrus Éva porcelántervező és keramikus iparművész kivitelezte. Az észak-nyugati oldalon a korábbi használatnak megfeleltetve pihenőtér létesült sakkasztalokkal, csobogóval. Itt található a park egyik legnagyvonalúbb eleme, a belógatott mennyezetű zenepavilon, melynek tervét Pál Lajos építész adoptálta Kós Károly egykori, az Állatkertbe tervezett kétszintes zenepavilonjának terveiből. A Kós kaputól délre található térrészre került – a kisgyermekekével ellentétes pólusra – a nagyoknak szánt játszótér és egy új, műfüves sportpálya. Az utolsó térnegyed az Illatok kertjéé, ahol gazdag, örökzöldekből és illatos levélzetű évelőkből álló kiültetések között pihenhetünk.

Arculat

Míg az alkotói szabadság a tér kötött szerkezeti sajátosságai miatt igen merev korlátok közé szorult, addig a kisarchitektúrák, utcabútorok tervezése során egyedi ötletekkel állhattak elő a tervezők. A feladat nem volt más, mint a tér építészeti arculatát megalkotó Kós Károly szellemiségéhez, a népi kultúra hagyományaihoz nyúlva kialakítani egy egységes és informatív közterület-arculati elemrendszert.

A négy égtájnak megfelelő kapuk motívumaiban a tér épületein fellelt díszítő elemek fedezhetők fel; az északot a holló, a délt a pillangó, a keletet a kakas, a nyugatot a lemenő nap képe jelzi. A köztéri elemek jelképrendszerének alapját szintén ezek a motívumok adják, valamint megjelenik a Wekerlei Társaskör tulipánja is. A kőrisfa színű lécekből és sötétszürke fém betétekből álló padok, lócák, kanapék és a hozzájuk tartozó asztalok kivitelezése első osztályú, a viszonylag kis erőfeszítéssel elmozdítható darabok burkolatba rögzítése lecsavarozás helyett egy egy ponton rögzített fém sodronnyal lett megoldva. Ugyancsak sajátos feladatot jelentett a Kós kapui bejárathoz tervezett díszes óra, valamint az információs és irányjelző táblák megvalósítása. A Kós Károly tér épületeinek homlokzata előtt és a parkban alkalmazott kandeláberek korhű előkép alapján, egyedileg lettek készíttetve.

A vízarchitektúrák előképeként Kós Károly – Attila népe (1909) című rajza szolgált; a törtfehér színű kerámia alkotások szépen illeszkednek a park organikus formavilágához – eredeti és egyben hagyománytisztelő látásmódot tükröznek.

A terület méreteihez képest rendkívül összetett motívumvilággal dolgozott a tervező; a számos, egyazon stílust megfogó, ám eltérő jelentést hordozó elem egymásmellettiségét oldja az a kerületi elképzelés, mely szerint a bútorok és az információs táblák a Wekerle egész területén megjelennek majd. A Bárczy István utcai játszótéren például már az új bútorcsalád lócáján ülhetünk.

A burkolati minőségek összhangja sajnos nem értékelhető a kialakítás erősségeként; a tér épületei előtt alkalmazott, szabálytalan kvarcit lapokból álló erősített aljzatú burkolat a park kapuin befutva váratlanul vált át a megtartott szürke beton térkő szabályos soraiba. Esztétikailag igen kifogásolgató megoldás, indokként a parkot időszakosan terhelő tehergépjármű-behajtás elősegítése, és a kvarcit burkolat parkba bevezető – ezáltal a térrel összekötő – szerepe válhat vigaszunkra. Parkon belüli anyaghasználat mind minőségében, mind léptékében összhangot képez, a kerámiák törtfehér színét a központi tér halványsárga térkövein látjuk viszont.

Tér-hatás

Egy több mint száz éves múltra visszatekintő, mechanizmusában határozott helyi jelleget hordozó tér működésébe „belenyúlni” nehéz tervezői feladat. A közösséggel és a politikai irányvonalakkal való együttműködés mellett a műszaki tartalommal való felruházás, a minőségi és építőipari követelményeknek való megfelelés a Kós Károly tér esetében is ellentmondásos helyzeteket szült. Az első benyomásra a kissé szofisztikált, szakmai kifejezéssel élve „szabad formálású”, helyenként modoros téri kompozíciónak titulálható park kiválóan működik együtt épített környezetével. Belépve az íves útvezetések lendülete következetesen, célirányosan vezet a beljebb található tartalmak felé – a tér azonnal befogad, az architektúra-elemek által kendőzetlenül tárul fel a gazdag történeti múlt.

A lényeg a park kialakításának igen míves részleteiben rejlik: játékos, mégis kellő komolysággal kezeli a népművészi értékeket, szabálytalanságot sugall, mégis jól átgondolt rendszerbe foglalva mutatja be erényeit. A központi pihenőnek a tér súlypontján kívül való elhelyezése hozza egyensúlyba az úthálózatot és az elhelyezett téri elemeket.

Amennyiben beszélhetünk architektonikus és organikus, racionális és emocionális tervezői magatartásról, ez a munka egyértelműen az utóbbi kategória képviselője. Látogatójában nem okoz feszültséget, egyszerű átvezetés helyett beenged - és bent is tart. Egyfajta hazaérkezés-élményt nyújt, akár wekerleiek vagyunk, akár nem – a népi gondolatvilág a telepi közösség összetartozás-tudata felett hatva fogja egységbe a kompozíciót.

Szabó Gyöngyvér tájépítész, PhD hallgató 

Köszönet Dékány Margitnak az írás előkészítésében nyújtott segítségéért.

vezető tervező: Dékány Margit
tájépítészet: Dékány Margit (VÁR-KERT Kft), Bognár Emese
kisarchitektúra: Eplényi Anna
zenepavilon: Pál Lajos (Pál és társa Bt)
illemhely: Hambek Zoltán (Pomsár és Társai Kft)
víziközmű: Halász Adrien (Közműhely Kft)
elektromos hálózat: Pelle Ervin (Lux Invest Kft)
öntözőhálózat: Skublics László (Rilti Kft)
szökőkút vízgépészet: Drobni Gergely (Rilti Kft)
szobrász : Péterffy László (Kós Károly szobor, Wekerle Sándor szobor)
generáltervező: VÁR-KERT Műszaki Tervezési Kft.
tervezés éve: 2009-2010
bruttó szintterület: 3 ha
generálkivitelező: Pannon Park Forest Kft