A jéghegy csúcsa - Nyíregyházi állatbemutató

A koncepció alakítás egy pontján felmerül a kérdés: kinek tervezünk? Ki van otthon és ki a vendég? Állatok lakják, de emberek működtetik. Hogyan idézhető meg az érintetlen természeti közeg, egy teljesen más éghajlaton? És hogyan járható be izgalmasan, mégis a lakókat legkevésbé zavarva? A DEKON tervezőiroda megosztott I. díjas terve. 

A jövő állatkertje

A ketrecbe zárt boldogtalan állatok bemutatótere önmagában már idejétmúlt, de akkor mi is egy korszerű állatkert szerepe, van-e különbség az állatkert és az állatpark között, és a szigorú funkcionális igényeket kielégítő programra adott válasz mitől lesz inkább park, mint épület?

Az új elvárások szerint az állatkert feladatai: edukáció, védelem, gondozás, kutatás és mintegy másodlagosan, ugyanakkor financiális szempontból nem elhanyagolhatóan a szórakoztatás, hiszen az első négy cél nem megvalósítható a megfelelő anyagi támogatás, így a megfelelő látogatói létszám nélkül.

Koncepciónk kialakítása során arra jutottunk, hogy az első négy feladat inkább üzemeltetési odafigyelést igényel, melynek az épített környezet helyszínt és keretet ad. Ugyanakkor a látogatók megszólítása, bevonzása, az érdeklődés fenntartása, a kényelem megteremtése már mélységében befolyásolja az építészeti megfogalmazást, hiszen a cél, hogy az itt töltött idő maradandó élmény legyen. Olyan élmény, ami egyszerre elgondolkodtató, interaktív, meghökkentő és újszerű. Tudatosságra nevel, de ezt tapasztalati úton teszi, nem a hagyományos tantermi keretek között.

Helyszín - Telepítés

A Nyíregyházi Állatpark nevében még őrzi a vadasparki hagyományait, ami különösen tetten érhető az állatoknak rendelkezésre bocsátott kifutó területeken. Az elmúlt két évtizedben közép-európai szinten is meghatározó állatkertté fejlesztett park alaprendszere az állatok tájegységekre jellemző tematikus tagolása. Ebbe a rendszerbe illeszkedik be az északi területeken a jégvilág attrakció.

A szűken vett tervezési terület jelenleg is két, karakterében erősen elváló térre osztható. A bejárathoz közelebbi részen az épületekkel szabdalt, valaha szebb napokat megélt, egykor Nyíregyházi Ifiparkként működő terület található, ide van beintegrálva a jelenlegi jégvilág állatállomány. Ettől a területtől markáns elválasztóként szakítja le a parkoló felőli gondozói bejárat bekötő útja a viszonylag érintetlen északi erdőterületet.

Az új építmény telepítése során fontosnak tartottuk, hogy a zöldfelületet a lehető legkevésbé terheljük, így a fő épülettömeget a park főbejáratához közelebb eső részen a jelenlegi épületállomány elbontásával, a legtöbb fa megtartásával helyeztük el. Ugyanakkor átmenetet képezve az épített környezet és érintetlen zöld között az állatok kifutói ráfolynak zöld területre is.

Jéghegy

A koncepció alapját az antarktika különleges természeti képződménye adta, melynek sajátossága, hogy csupán a csúcsa látszik, a lényegi tömeg a mélyben található. A jéghegyek analógiája nyomán a nagyméretű központi épületet térszín alá rejtettük, a felszínen csupán a dolgozók kisebb blokkja maradt, melyből így könnyedén és hatékonyan elérhetik a területen elszórt állatkifutókat. 

Bejárat

„Magyarország 10 leglátogatottabb közgyűjteménye közé tartozik a nyíregyházi állatpark, amely véleményem szerint a kultúra jelentős színtere (…), de Nyíregyháza város egyik legnagyobb közösségi tere is egyben.” - nyilatkozta Gajdos László igazgató. A park forgalmas napokon több ezer látogatót fogad, jelenleg még sincs egy kiemelt központi tér, ami megfelelő találkozási és pihenőpont lehetne a területen belül.

Erre a problémára és az egykori Nyíregyházi Ifipark bekebelezésére ad választ a jégvilág központi épületének bejárati kialakítása. Az épület előtti tér egyszerre átjáró és pihenőpont, ami egyik oldalról egy vízeséssel, másik oldalról egy mászó-sziklafallal határolt nagyvonalú lépcsősor. Mivel a központi látogatói terek térszín alatt vannak, a lécsősor mint egy leszakadó jégtábla bevezet és ráhangol a benti „jeges” bemutatóra, egyúttal lelátóként is működik, mely fölött a sasok ketrece nyújt árnyékolást.

Határok - Formák

Az állatpark használatban lévő területei derékszögű szerkesztés szerint tagolódnak, ebbe a rendszerbe illeszkedik be a látványilag meghatározó kifutórendszer. Az új attrakció, mely éles, kemény formáival a leszakadó jégtáblákat idézi meg, a felszín alatti központi épülettől indul, majd az erdős területekre érve fokozatosan feloldódik.

A felszín alatti központi tér hideg, kemény anyaghasználatával (beton), és a medencéken keresztül bejutó sejtelmes fények játékával válik jégvilággá. A felületek ferdesége csak tovább erősíti a hatást, még monumentálisabbnak mutatva az egyes „jégtáblákat”. A medencék mellett felsétálva kezdődik a felszíni látogató sétaút. A továbbfutó, ferde felületek itt is uralják a látványt. A kifutók körüli védőkerítések is elbillenek a függőlegesből, így olyan téri szituációkat teremtve, ahol az állat alá vagy fölé kerül a látogató, elmosva a kint és bent határát, újraértelmezve a „ki néz kit” kérdést. Ez a játékosság egyenrangúvá teszi a kerítés két oldalán álló feleket, kalandra és felfedezésre sarkall, amik során új perspektívából láthatjuk a környezetet.

Működés - Látogatói út

A jégvilág területének működése 3 út köré szerveződik: a gondozói út, a látogatói gyalogút és a víziút, melyek egymástól elválasztva, teljesen függetlenül működnek, más-más perspektívából tárva fel a területet.

Az attrakciókat a víziút fogja körbe, mely a főbejárat előtt indul és érkezik, és külső vonalon érinti a látványosságok jelentős részét, időnként behatolva a kifutókba. Ily módon létrejönnek olyan helyzetek, ahol mint sasok röpdéjénél, a csónakból ülve élvezhetjük a fölöttünk repülő állatok látványát, vagy a kecskék területénél maga a „folyó” válik a kifutó határává, így a csónakból kerítés nélkül láthatjuk a kifutót.

A gyalogos látogatói út ezzel szemben a lehelyezett struktúra belsejében kanyarog, az állattartó terek kerítéseinek ide-oda dőlő pengéi között. Ezen a ponton újabb izgalmakat hoz a kívül-belül határhelyzetek feszegetése.

A gondozók útja a racionalitásról és a hatékony működésről szól. A két látogatói út alatt, azokat nem keresztezve hatol be a tervezési terület belsejébe, ahonnan sugárirányban a lehető legegyszerűbben elérhető az összes állat. Így a működtetés rejtve marad a látogatók elől, ugyanakkor a központi épületből plusz attrakcióként akár indítható egy vezetett „backstage” túra, bemutatva az üzemeltetési és gondozási feladatokat.

Anyaghasználat

A jégvilág hangulatához illeszkedő kemény, ugyanakkor funkcionális anyaghasználat a jellemző. Csupasz betonfelületek, fém- és üvegszerkezetek jelennek meg. A főbejárat kiemelésére polikarbonátburkolatot terveztünk.

Farkas Zsófia