A jó tanuló felel

”Noha sajnos érdekes vita, élénk eszmecsere nem alakult ki, a fórum arra azért jó volt, hogy felismerhessük a térrel kapcsolatos főbb tervezési problémákat.”
Haba Péter beszámolója a Kossuth téri pályázat szakmai vitájáról.

Kissé formálisra sikeredett az a tegnapi szakmai találkozó, melyet a Magyar Építész Kamara Tervpályázatok Fóruma rendezett az Ötpacsirta utcai Kós Károly teremben. A Kossuth tér felszíni rendezésére kiírt pályázatra beérkezett munkákat maguk a tervezők ismertethették. A fórum bevezetőjeként a zsűri két tagja, Roth János építész, Andor Anikó táj- és kertépítész mondta el benyomásait a pályamunkákról, a bírálat dilemmáiról, a moderátor Hőnich Henrik építész volt.

Özönlöttek a sűrűn teleírt oldalakról felolvasott pályázati sorszámok, száraz műszaki adatok – szinte lehetetlenné téve, hogy a hallgató beazonosítsa, mit miért értékelt, s mit miért marasztalt el a zsűri. Andor Anikó élő szóval, az egyes tablók részleteire is rámutatva elemezte a problémákat – némileg feloldva a katonás feszességet. Cselovszki Zoltán – talán mert nem kapott szót a házigazdától? – néhány perc múlva távozott. Bojár Iván András miután közölte, hogy már minden lényeges elhangzott, ezért nincs hozzáfűzni valója, kisvártatva szintén kiment a teremből. A nyertes terv opponense viszont nem érkezett meg.

Annyi azért kiderült, hogy a nyertes terv (3. számú terv, Dr. Balogh Péter István, Gyüre Borbála, Hómann János, Kuti Zalán, Mohácsi Sándor és munkatársaik) azért nyerte el a zsűri tetszését, mert egyértelműen érzékeltette a magyar közjog három pillérét (Parlament: törvényhozás; Miniszterelnöki Hivatal: végrehajtás; egykori Kúria: igazságszolgáltatás), hangsúlyozta a tér hagyományos fókuszpontjait (56-os emlékmű, országzászló, szoborcsoportok), jól megoldotta az észak-déli gyalogosutat, s a precízen elhelyezett, allészerű fasorokkal nagyvonalúvá tette a tér összképét. A terv e megoldásokkal egyszerre képez pihenésre szolgáló közparkot és reprezentatív teret.

Az egymás után következő tervezőcsoportok az eleinte egészen népes, aztán gyorsan apadó hallgatóság előtt, Roth János és Andor Anikó jelenlétében mondták el tervezési elveiket, gondjaikat, bár a hangulat inkább „a jó tanuló felel” iskolai élményére emlékeztetett (erről persze nem a tervezők tehetnek). Noha sajnos érdekes vita, élénk eszmecsere nem alakult ki, a fórum arra azért jó volt, hogy felismerhessük a térrel kapcsolatos főbb tervezési problémákat: a Parlament bekerítésének és az észak-déli gyalogostengely elhelyezésének kérdését, a tér és a Duna-part kapcsolatának lehetőségeit, a központi tér sokfunkcióssá (köztér és reprezentáció) válásának igényét, s azt a tényt, hogy a mélygarázs és a látogatóközpont helyének, méreteinek, illetve építési időpontjának tisztázása elsődleges (mert a tér egészének kialakítását határozza majd meg).

szöveg és képek: Haba Péter