Nagykovácsiban az elmúlt években egyre több új épület, többnyire családi vagy hétvégi ház épül. A Hóvirág utcában a Hetedik Műteremnek is megépült egy családi háza, amelyben immár több, mint egy éve laknak.
Megkönnyíti a tervező dolgát egy olyan megrendelő, aki (legalábbis irányadóként) egy konkrét korszakot, stílust is meg tud nevezni – mint pl. a bauhaus vagy art déco –, hogy milyen karakterűnek képzeli el a leendő otthonát. Ebben az esetben ezek szerencsére igen közel álltak a tervezői preferenciákhoz, így könnyen egymásra hangolódva tudták formába önteni az elgondolásokat. A tulajdonos, matematikus lévén két lábbal áll a racionalitás talaján, és nem volt ez másképp az építésszel sem, aki a konkrét igényeket a lehető leglogikusabb módon igyekezett egymáshoz igazítva alakítani.
A szervezési alapelvet a telek helyzete, és a külvilággal való kapcsolat igénye határozta meg. A telken belüli elhelyezkedéshez a korábban itt álló faház vonalait vették alapul. Jóllehet a mostani épület valamivel nagyobb helyet foglal el, a környezetet igyekeztek nem bolygatni. A kerthez szándékosan nem nyúltak, a buja, szabadon alakuló növényzet otthonosabb érzést kelt. Még a kocsibejáró beton felülete is kikerüli a fát, ami így megmaradhatott az épület előtt.
Az utcafront felől egy megnyitásokban szűkölködő, fehér, zárt tömeg bújik meg a fák mögött. Első pillantásra úgy tűnhet, ez is csak egy a túlságosan népszerűvé vált, szép arányokkal ellátott, de kissé unalmasan “tiszta" homlokzati kialakítások között. A házról azonban egyetlen homlokzat alapján a kerítés túloldalán állva ítéletet mondani nem megalapozott, sőt, ebben az esetben nem is érdemes. A kívülről nem látható oldal, a ház belseje, és a részletek teszik érdekessé az épületet.
A kétszintes családi háznak két különálló bejárata van, ez lehetővé teszi egy kisebb lakrész önálló megközelítését is. A fő lakórész bejáratához egy betonlépcső vezet le alagútszerűen a ház oldalában. Ez elsőre valami rideg pincelejáró benyomását kelti, de a homlokzat síkjához érve a kemény, szürke betont felváltja a meleg faburkolat, amely máris sokkal otthonosabb érzetet kölcsönöz. Innen már az épület mögött elterülő kertbe is belátni, ahol az egész ház szélességében végignyúló, szintén fával burkolt teraszrész található. Itt érzékelhető először igazán a ház kétarcúsága.
Kívül, a teraszokat bekerítő fém korlátok már-már banálisan egyszerűek, az épületbe beleolvadó vonalhálóként futnak végig a szinteken. A különlegesség viszont a részletekben rejlik: mint például a külső lépcsőre felfutó szakasz alsó lemezei, amelyek pontosan követik a lépcsőfokok töredezését. Ezzel a korlát fehérsége teljesen beleolvad a ház falába. Ez a fajta visszafogott kidolgozottság kifejezetten igényes megjelenést eredményez, mindenféle hivalkodó reprezentációs jelleg nélkül.
A teraszok jelenléte nagyon fontos volt a lakók számára. Három szinten és az egész épület szélességén végighúzódnak, szinte minden helyiségből elérhetőek. A külvilággal teremtett kapcsolat mindenféle magasságból megtapasztalható, amit a tulajdonos így írt le:
„Először a kerttel vagyok együtt, utána a fák koronájával, majd ott van a kilátás."
A bejárás során valóban érzékletes volt ez a rétegződés, amely sajátságosan osztja intimebb és kitárulkozóbb szintekre a házat, miközben az otthon személyessége egy pillanatra sem vész el.
A belső terek azonos karakterrel folytatják a ház arculatát. Az alsó szinten, a „főbejáraton" belépve előszoba híján azonnal a tágas konyha-nappali térbe érkezünk. A sokszor kevésbé fontos kategóriába sorolt tér hiánya feltűnő, kissé meg is torpan az ember belépéskor, de a korábban említett idevezető „alagút" ezt valamelyest ellensúlyozza.
A szobákban a polcok, szekrények egyedi tervezésük révén szintén részt vettek a belső falak, határvonalak formálásában. A konyha egyike volt azoknak a tereknek, amelyek az építész javaslatára – és végül a megrendelő örömére – egészen más formát öltöttek, mint a korábbi faházban. Az apró elkülönített helyiséget felváltotta a nappalival egybemosódó, tágas, konyhaszigetes megoldás, szintén egyedi tervezésű konyhabútorral, amely így egységes kompozíciót teremt a környezetével.
A házat kívül-belül a virító fehér és a meleg fa váltakozó szimbiózisa szövi át. Következetesen vonulnak végig nyilvános oldalról a zárt formák, kemény felületek, privát oldalról pedig a nyitott terek, meleg anyagok, amik a ház kétarcúságát eredményezik. A funkció és tömeg egymáshoz igazodva alakítják az építmény egészét. Az építész megfogalmazása szerint a megépült ház “az egykori faházhoz képest szükségszerűen nagyobb mérete ellenére szerencsére belelapul a környezetébe". Ez a fotódokumentációt ugyan megnehezíthette, de az épület elérte céljait. A tulajdonos otthonára talált, az elsőre tőle távolabb álló megoldásokban is, így végül minden a helyére került. A kezdeti elképzelésektől a megvalósulásig a megrendelő és a tervező példás együttműködése látható, ami egy jól funkcionáló ház formájában öltött testet.
Stáblista:
Generáltervező: Hetedik Műterem Kft.
Építész tervezők: Biri Balázs, Szabó Levente
Munkatársak: Breuer Anna, Dolmány Rita
Czigány Lilla
