Emberek/Interjú

A környezetkultúrától a belsőépítészetig – A Budapesti Metropolitan Egyetem képzése

2020.04.29. 11:49

A hazai építészoktatásról indított sorozatunkban másodikként a Budapesti Metropolitan Egyetem vezető tanárait kérdeztük a tanítás szellemiségéről, a működésről és a járványhelyzetből adódó új víziókról. Somogyi Krisztina interjúja Csizmadi Péterrel, Z. Halmágyi Judittal és Kovács Zoltánnal.

A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) 2 karon, 4 fő területen – kommunikáció, üzlet, turizmus és művészet – folyik képzés. A folyamatosan bővülő magyar és angol nyelvű kínálatban jelenleg 35 alapszak, 33 mesterszak, 19 szakirányú továbbképzés és 7 felsőoktatási szakképzés közül választhatnak az egyetem iránt érdeklődők. A METU-nak több mint 7500 hallgatója van, jelenleg 5 kontinensen közel 200 külföldi intézménnyel tart fenn partnerkapcsolatot. A művészeti képzések 2010-ben indultak, a METU Építészeti és Design Tanszékhez tartozó magyar és angol nyelvű képzésekben összesen 117 nappali tagozatos hallgató vesz részt. A METU Művészeti és Kreatívipari Kar oktatási portfólióját művészeti és művészetközvetítő képzésekből építette fel. A jelenleg akkreditált 21 magyar és 11 angol nyelvű képzésen összesen 1350 hallgató tanul. Ezen képzési portfólió része az Építészet és Design Tanszék gondozásában futó Környezetkultúra alapszak mellett az Építőművész mesterszak belsőépítész specializációval, valamint a szintén mesterképzési szinten induló Belsőépítész tervezőművész képzés is, amit a szak újra alapítása óta idén először hirdet meg. Csizmadi Péter DLA, egyetemi docens, az Építészet és Design Tanszék vezetője, Z. Halmágyi Judit DLA, egyetemi docens, az Építőművész mesterszak vezetője és Kovács Zoltán DLA, főiskolai docens, a Környezetkultúra alapszak és Belsőépítész tervezőművész mesterszak vezetője válaszolt kérdéseinkre.

Somogyi Krisztina: Mit tanítotok a Környezetkultúra alapszakon?

Csizmadi Péter: A Környezetkultúra, mint művészetközvetítő képzés általános betekintést enged a hallgatók számára az építészet, belsőépítészet, környezettervezés, formatervezés és urbanisztika világába. A képzés második évében Tértervezés vagy Tárgytervezés specializációk választhatók, melyek során a hallgatók a választott témakörben mélyülnek el. Tértervezés specializációnkban a belsőépítészeti tervezésre, míg Tárgytervezés specializációnkban a formatervezésre kerül a fókusz. Mindkét specializáció esetében 60 kreditnyi speciális szakmai modul van beépítve a tantervbe, ami a teljes képzési tartalom egyharmadát teszi ki. A Tárgytervezés specializációt választók az alapképzés elvégzése után választhatják az Építészet és Design Tanszék által gondozott Formatervező művész mesterképzést is.

Ha tehát jól értem, akkor a Környezetkultúra alapképzésről két irányba lehet szétágazni. De mennyiben más egy Környezetkultúra BA képzés, mint egy Belsőépítész BA? Egyáltalán hogyan fogható meg a környezetkultúra fogalom lényege a ti interpretációtokban?

CSP: Abszolút jól érted! Nagy bánatunkra az általad felvetett Belsőépítész BA szak nem létezik a magyar képzési struktúrában, így természetesen az intézmények nem is indíthatnak ilyen elnevezésű képzést. Tulajdonképpen az a szakmai döntés, hogy a magyar felsőoktatási Képzési és Kimeneti Követelmények rendszeréből hiányzik a Belsőépítész BA szak, magának a belsőépítészetnek, mint önálló művészeti ágnak a létét kérdőjelezi meg.  

A Környezetkultúra szak művészetközvetítő alapszak, ami szélesebb látószöget ad a hallgatóknak. Nem kizárólag belsőépítészeti és építészeti területekre korlátozódik tehát a tudásátadás, noha a fókusz ezeken a diszciplínákon van. Egy ilyen alapszak alkalmas arra, hogy a fiatalok keresgéljenek, megfelelően tág teret enged a számukra, hogy a környezet alakításával kapcsolatos több terület felé kikacsintsanak, hogy aztán döntsenek arról, hogy merre mennek tovább. Ezt a tovább lépést segítjük azzal, hogy specializációkat indítunk, ahol már a tértervezésen lesz a hangsúly, ezáltal irányítva a figyelmüket a belsőépítészet felé. A legjobbak aztán mesterképzésünkön folytathatják a tanulmányaikat. De számos hallgatónk van, aki az alapképzés után gyakorlati éveket tölt el egy-egy belsőépítész vagy építészirodában, vagy művészeti galériákban kurátorok mellett dolgozik.

Fontos hangsúlyozni azonban azt is, hogy METU a nemzetközi hallgatókhoz is kíván szólni és így a Környezetkultúra alapszakunk Environmental Design néven angol nyelven is évek óta folyik. Külföldön (főként az ázsiai területeken) ez ismert és oktatott szak az egyetemi struktúrákban, talán még jobban is el tudják helyezni a diákok a palettán, mint az európai közösség. Ázsiában nagy kultúrája van az olyan szakemberek képzésének, akik fogékonyak a környezetük igényessége, rendezettsége iránt, akik tevékeny résztvevői a környezetük átalakulásában zajló folyamatoknak, ugyanakkor nem építészként, tájépítészként, belsőépítészként vagy várostervezőként teszik ezt, hanem egy kevésbé specializált, ám annál fontosabb, komplex szakmai szinten. Gondolj csak bele, hogy itthon is azzal küzdünk, hogy a vizuális kultúra oktatása, a környezet iránti érzékenység nem integráns része az iskolai képzésnek. Kinek-kinek saját szerencséje, hogy milyen vizuális örökséget kap otthon, hogy mit hoz magával a felnőtt életébe. Persze vannak próbálkozások a közoktatás szintjén, és ezek nem elhanyagolhatók, de véleményem szerint nem üti meg a „kritikus tömeget" azon fiatalok száma, akik érdemben befolyásolni tudnák a későbbiekben a vizuális közízlést, és ezáltal fejleszthetnék azt. A Környezetkultúra szak éppen azokat a szakembereket adja a társadalomnak, akik értik a vizuális kultúra fejlesztésének, ápolásának fontosságát, akik érzékenyek a környezetükben zajló kulturális folyamatokra, legyen az építészeti vagy akár más művészeti tett. Ugyanakkor nem biztos, hogy építészként vagy belsőépítészként képzelik el magukat, mert mondjuk nem akarnak egy ilyen szűkített fókuszban tevékenykedni. Ezek a szakemberek lesznek azok, akik egy megbízó tanácsadójaként, az építész vagy belsőépítész tervező munkáját értve, a tervezővel közösen segítik hozzá a fejlesztőt ahhoz, hogy kulturális értelemben is maradandót és értékeset alkosson. Vagy tanácsadóiként egy-egy önkormányzatnak kulturális projektek fejlesztésének motorjai lehetnek, segítve ezzel is a tervezők munkáját. Ők lehetnek a híd a belsőépítész vagy építész tervező magasztos lebegése és a megbízó racionalitása között.

Hogyan gondolkodtok az alapképzésről? Mire készít fel a BA a METU-ban?

CSP: Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmagyakorlás európai irányelveinek megfelelően az alapképzés során nem az a célunk, hogy kész tervezőket képezzünk, hanem olyan szakembereket, akik a fenti művészeti ágban biztonsággal eligazodnak és olyan képességek és készségek birtokában vannak, amelyek alkalmassá teszik őket kreatív közreműködésre az épített környezet alakításának folyamatában, a változó szakmai közegben való fejlődésre. A hároméves képzés során a hallgatók felkészültek arra, hogy mesterképzési szakon folytassák tanulmányaikat, hogy majd az MA elvégzése után önálló, felelősségteljes tervezőkké váljanak. 

Mi az MA képzésben a legfontosabb fókusz?

CSP: Az Építőművész és Belsőépítész tervezőművész mesterképzési szakjainkon egyaránt az épített környezet belsőépítészeti vonatkozásaira fókuszálunk, noha igaz, hogy ezt mindig épülettervezési feladatokon keresztül tesszük, tehát egységben kezeljük a „kint és bent" fogalmát. Művészeti szakként elsősorban az építészet és belsőépítészet konceptuális részét helyezzük az oktatás középpontjába, hozzátéve azt, hogy a művészi alkotás szabadságához szükséges műszaki tudás megszerzése is része a tantervnek. A mesterszakon már nagyobb hangsúlyt helyezünk a hallgatókkal történő kollegiális viszony kialakítására. Tudatosan nem használnám a mester-tanítvány kifejezést, mert a célunk az, hogy a saját hangjukat, a saját érzéseiket találják meg, és így váljanak magabiztos alkotóvá azok, akik hozzánk jöttek tanulni. Ahogy a legtöbb kortárs alkalmazott művészeti képzés, úgy a mi képzéseink is 60-70%-ban gyakorlat-orientáltak, ami azt jelenti, hogy a ’csinálva tanulás’ az alapja a tudásátadásnak. Ez egyben persze tökéletes terep a hallgatóknak a kísérletezésre is. Terveink között szerepel a képzéseink fejlesztése, mert a magyar és angol nyelvű szakokra is egyre többen jelentkeznek, így az alapító tanárok mellett új oktatók lépnek be, akik magukkal hozzák a saját tapasztalataikat és ötleteiket. A kísérletező, újító hozzáállás mindig is része volt a METU szellemiségének, a jövőben is ezt a hagyományt követve kívánjuk a korszellemhez és a jövő kihívásaihoz szabni a képzéseinket.

Z. Halmágyi Judit: A művészeti karon fellelhető szakok erősen hatnak egymásra, ezt a szellemi áramlást többet között erős belső rendezvénysorozatok, kiállítások és a szakok egymás közötti bemutatása tartja forrásban. Az egyik kibontakozóban lévő feladatunk eredménye az ún. integrált képzés, ahol közös feladatkiírások is történnek. A képzési formánk olyan tervezés metódust vezetett be, ami nagyon közel áll a valós szakmagyakorláshoz. Nem az adatokat öntjük a diákok fejébe, hanem tudatosítjuk a kreatív tervfejlesztés egyre összetettebb voltát, hogy az mennyire sokrétű, és hogy a folyamat során több szakmának az együttes irányításával sok szakemberrel kell együtt dolgozni. Szakmánk lényege az egymásra ható, egymást emelő csoportmunka. Mindamellett, hogy a belsőépítészeten komoly hangsúly van a képzésünkben, a feladatok sokkal tágabbak: a plusz-mínusz végtelen térben a táj, az építészet, a belső, vagy formatervezés nem választható külön. ´Kint is vagyok -bent is vagyok´ technikával, fizikai és mentális erőterek létrehozását tanítjuk.

Milyen diákok jönnek az egyetemre felvételizni? Mi a felvételi?

CSP: Nem titkolt hitvallásunk, hogy alapképzési szakon a lehető legszélesebb hallgatói rétegnek szeretnénk biztosítani a lehetőséget ahhoz, hogy belekóstolhasson az építészet és belsőépítészet világába, hogy eldönthesse, hogy valóban ez a terület izgatja-e a legjobban, vagy hogy izgatja-e annyira, hogy ez egy életen át tartó hivatássá váljon a számára. Hisszük, hogy sokak számára kell lehetőséget kell biztosítani a fejlődésre, a tanulásra, és aki tud élni ezzel, az hosszabb távon meg tudja vetni a lábát ezen a területen. Így tehát a felvételi eljárást úgy állítottuk össze, hogy kiderüljön számunkra, van-e képessége a jelentkezőnek ahhoz, hogy elsajátítsa a belsőépítészethez, építészethez szükséges gondolkodásmódot. Magunkra úgy tekintünk, mint már szakmailag bizonyított oktatókra, akik ezekből a kezdeti képességekből készségeket faragnak. Az alapszakos felvételi tehát képesség felmérés. Nem kész tehetségeket keressük, hanem a még csiszolatlan, formálható és formálódni akaró egyéniségeket. A jelentkezők térlátását, kompozíciós és konstrukciós képességeit vizsgáljuk a felvételi során.

Kovács Zoltán: Az alapképzésre körülbelül 50-50%-ban érkeznek az általános gimnáziumokból és a művészeti középiskolákból hallgatók. A mesterszak már vegyesebb képet mutat, mivel ide várunk az építészképzésről, építőművész képzésről, ipari formatervezésről, vagy akár az érintett műszaki területekről, úgymint építőmérnök, tájépítész, vagy várostervező szakokról is hallgatókat. 

Hogyan lehet felvételiztetni ebben a mai izolált helyzetben?

CSP: Természetesen online platformon szervezzük a felvételi eljárást, ez azonban nem jelenti azt, hogy az évek óta bevált felvételi struktúrát megváltoztatnánk. Idén is kétfordulós felvételit tervezünk, melyben az első fordulóban alkalmassági feladatot oldanak meg a jelentkezők rajzolás és festés témakörökben, otthoni keretek között. Ezt követően a második fordulóba jutott jelentkezők szintén otthoni keretek között oldanak meg előre kiadott tervezési, konstrukciós feladatot, mely a gyakorlati képességeiket bizonyítja majd. Az első fordulót megelőzően digitális formában bekérjük a jelentkezők portfólióját, míg a második fordulót követően online interjún győződünk majd meg az elhivatottságukról. Az MA-n a felvételi eljárás jóval egyszerűbb lesz, hiszen az elmúlt évek munkáit mutatják be a jelentkezők portfólió formájában, és ezt követően online interjún beszélgetünk velük a szakmát és a jövőjüket érintő gondolataikról.

Mi a jellemző: a BA hallgatók maradnak és mennek tovább az MA képzések egyikére, avagy új hallgatók csatlakoznak? Mi a mobilitás a BA és az MA között?

CSP: A legtehetségesebb BA-s hallgatóknak egyenes út vezet a MA-ra. Jellemzően pár év szakmai tapasztalatszerzés után térnek vissza a fiatalok a mesterképzésekre. Örömmel fogadjuk volt hallgatóinkat, bizalmuk azt mutatja, hogy tartalmasnak ítélték az alapképzésüket a METU-n és felismerték a szakmai tovább fejlődésük lehetőségét is a mesterszakokon. Nagy reményeket fűzünk az idén újra induló Belsőépítész MA szakhoz is, ide várjuk más egyetemek rokonszakjain végzettjeit is.

KZ: A BA alapozó képzésről hallgatóink mintegy harmada tud továbbtanulni és ehhez más egyetemi alapképzésből ugyanennyi hallgató kerülhet be a belsőépítész-képzésbe. A mobilitás nem a BA és MA között van, hanem az egyes szakok között. Az átjárást biztosítja a képzésünk, ez azt is jelenti, hogy miközben a Belsőépítész mesterszakon tanul valaki, amellett a szabadon választható óráin belül átjárhat a Fotográfia, Designkultúra, vagy a Formatervező szakok egyes kurzusaira, és itt további krediteket szerezhet.

Milyen a BA diploma és milyen az MA diploma a METU-n? Mi az elvárás?

CSP: Alapszakon szakdolgozat, portfólió bemutatás, diplomamunka védés és prezentáció, részekből áll a diploma folyamata. Mesterszakon pedig portfólió és diplomamunka védés és prezentáció részei vannak a záróvizsgának. Mindkét esetben a diplomamunka témája a belsőépítészeti tervekre és minőségre fókuszál. Ugyanakkor a tervek mélységében különbség van. 

KZ: A BA diploma voltaképpen egy un. Záróvizsga, szakdolgozattal és egy mestermunkával, amiben a hallgató bemutathatja rátermettségét és érettségét, azt hogy a kiválasztott témát kellő gondossággal és műszaki érzékkel ki tudja fejteni, minden kreativitását bemutatva. Az MA mesterképzés végén a hallgatók meghívott szakmai képviselő bevonásával (opponens) bemutatják egy összetett középület tervét az ahhoz tartozó kutatással, tárgyi világgal, kiemelt egyedi tervezésű berendezéssel egy prezentációban.

Mennyiben más egy magánegyetem mint az ismert állami egyetemek?

CSP: A METU magánegyetem, ami azt jelenti, hogy a tudásátadásra szolgáltatásként tekintünk, amiért a hallgatók fizetnek. Mit ad a METU? Szolgáltatásként egy jól strukturált rendszert, fejlettebb infrastruktúrát, gépparkot (számítógép és megmunkáló gép), műhelyeket, képzett személyzettel, folyamatos felügyelettel és természetesen a szakmában ismert és elismert oktatókat/szakembereket is biztosít. Az építészoktatás tartalmában nincs különbség magán és állami egyetem között, mivel a képzéseket egységes követelmények szerint szervezik, ugyanakkor a törvényi szabályozások még tág teret biztosítanak az intézményi sajátosságok kialakítására. Nálunk a különbségek a hallgatók, oktatók és munkatársak felé irányuló szolgáltatásokban nyilvánul meg leginkább. A METU arra törekszik, hogy a lehető legjobb színvonalat biztosítsa minden polgára számára a működése minden területén, mindezt a folyamatos fejlődés biztosítása mellett. Figyelemmel kísérjük a hallgatói visszajelzéseket annak érdekében, hogy a számukra fontos kérdésekben a megfelelő döntéseket hozzuk. A METU 10 éve alapított művészeti képzései – mint ahogy a Művészeti és Kreatívipari Kar elnevezés is sugallja – az alkotói magatartást kívánja az innováció szolgálatába állítani a szakmákon átívelő együttműködés eszközeivel. Ehhez hozzájárulnak oktatóink, akik saját művészeti águk alkotó képviselői, az együttműködő cégek professzionális eszközeik és tudásuk megosztásával, és a műhely-jellegű oktatásimódszertan, amit a képzéseink során tudatosan alkalmazunk.

A METU legújabb törekvése, hogy a MyBRAND programunk keretében segítsük hallgatóink pályakezdését már a tanulmányaik alatt. Hallgatóink „saját márkájuk", szakmai portfóliójuk megalkotásával már a diploma megszerzésekor jól dokumentált tapasztalattal rendelkeznek majd. További fejlesztési lehetőséget látunk a különböző képzési területek, mint a művészeti, kommunikációs és üzleti szakos hallgatók közös projekt együttműködésében, várhatóan ebbe az irányba hatnak az integrált oktatásra vonatkozó jövőbeli terveink. Mivel állami egyetemen is tanítok, ezért látom a különbségeket. A magánegyetemi rendszer kisebb főállású létszámmal dolgozik, ugyanakkor nagy szabadságunk van abban, hogy a témához legjobban értő óraadó oktatót vagy külső szakembert a piacról hívjunk meg egy-egy szemeszterre vagy workshopra. Személy szerint azt gondolom, hogy nincs annál hitelesebb mondat, mint amit egy a témában már bizonyított kolléga mond el a hallgatónak. Törekszünk tehát arra, hogy hallgatók a pénzükért ne csak infrastruktúrában, de szakmai kompetenciában is a lehető legjobbat kapják és a lehető legtöbbet tanulhassák.

Hogyan működik most a tanítás? 

CSP: A METU minden szakján, az összes képzési szinten és formában, a magyar és angol nyelvű képzéseken egyaránt egy napos átállás után tért át a távoktatási formára az intézménylátogatási tiltás bevezetése óta. A tananyag online átadása mellett szükséges volt a tervezési feladatok és a gyakorlati órák távoktatásra történő átalakítása, melyre a várható korlátozó intézkedések bevezetése előtt hetekkel elkezdtük a felkészülést. Oktatóink egységes módszertani segédletet kaptak, amit a METU-n történt bevezetés napján bárki számára elérhetővé tettünk a honlapunkon: https://www.metropolitan.hu/tavoktatas-tudasbazis

ZHJ: A tanítás adminisztratív része az egyetem saját belső oktatási felületén, CooSpace-en zajlik. A kreatív részre, a közös tervfejlesztésre mi a Teams nevű programot használjuk. Gyakorlatilag a vezetőség és a tanárok segítségével egy hétvége alatt azonnal át tudtunk állni a digitális oktatásra. Ebben előnyünk volt, hiszen a féléves munkákat eddig is digitálisan készítették el a diákok, ezeket az online felületeket használtunk már régebben is. A diákok sokkal profibbak ebben, mint mi. A METU az átállás híre óta a tanároknak továbbképzést tart, hogy mindenki jobban betanulhassa ezeknek a felületeknek a használatát. 

KZ: Péntekről hétfőre kellett átállnunk a távoktatásra. Ez azt jelentette, hogy 110 hallgatót és 25 tanár kollégát kellett beléptetni az O365-Teams felületére és szinte egyesével betanítani a felület használatára.

Milyen módon, milyen gyakorisággal tartjátok a kapcsolatot a hallgatókkal? 

CSP: Március 13. óta a félév változatlan rendje szerint, órarendi beosztásban, a központi CooSpace felületen nyilvántartott követelményrendszer szerint folytattuk a munkát. A METU művészeti képzésein, így az Építészet és Design tanszékhez tartozó szakokon is az oktatás-tanulás rendszer sarokpontja a közös alkotás, a személyes kontaktuson alapuló fejlesztés, fejlődés. A járványhelyzet egyik legnagyobb kihívása az, hogy az online oktatási platformokon is megtaláljuk annak a módját, hogy megtartsuk és erősítsük ezt az oktatási hitvallásunkat. Ez azt jelenti, hogy az órarendi órák, időpontok mellett sokkal több lehetőséget, időt biztosítunk a hallgatóknak az online személyes konzultációkra, beszélgetésekre. Fontos, hogy mindezt visszakövethető módon jól, strukturált rendszerben tesszük. A segédanyagokat, konzulátciókat és azok eredményeit az egyetem zárt Coospace rendszerében, valamint a MS TEAMS felületen tesszük közzé. Tudni kell, hogy a MS TEAMS egyszerre adja a konferenciabeszélgetés és strukturált, visszakövethető tananyag gyűjtés és közzététel lehetőségét. Így a social media, skype, Zoom, felületek használata kizárólag extra lehetőségként jelenik meg a METU online oktatási struktúrájában. Ebben a helyzetben is fontos számunkra az, hogy hallgatóink munkáinak és ötleteinek tárolása az egyetem által felügyelt, védett rendszereken történjen.

ZHJ: Az órarend szerint tartom én is a konzultációkat, ahogy mindenki. Emellett mindkét említett felületre folyamatosan töltünk fel ajánlott anyagokat, ezen kívül mind a diákok, mind a tanárok használják a zárt, informális Facebook csoportokat is. Általában minden fórumot egyszerre használunk, hogy biztosan eljussanak az információk. Ha elakadnak, órarenden kívül Skype-on, emailben vagy telefonon tartjuk a kapcsolatot, bármikor hívhatnak és mi is keressük őket. 
A kreatív tervezési órákat lehetőség szerint Teamsen tartjuk, ugyanis az elkészült terveket fel tudják a diákok feltölteni,  így együtt nézzük meg azokat  felületmegosztással. Ennek köszönhetően digitálisan tudunk konzultálni terveket, virtuálisan rajzolunk bele. Megvan a hang és a szemkontakt is és nagyon jól működik a hagyományos skiccelés, amit fotón szoktunk elküldeni miközben beszélgetünk. Van olyan kurzus, ahol online adunk elő, filmeket mutatunk be, vagy a meghívott vendég előadók online közvetítik az előadásukat. (Pl.: https://www.metropolitan.hu/a-belsoepiteszet-mesterei-mesterkepek-fulop-krisztina ) 

Milyen tapasztalataitok vannak?

CSP: A hallgatói részvétel nem marad el a hagyományos képzésben tapasztaltaktól, sőt, sok tárgy esetében még jobb is az aktivitás. A képzési tervben szereplő műhely- és laborgyakorlatok helyett kreatív, heti teljesítéssel házi feladatokat kapnak a hallgatók, melyek számonkérése folyamatos, így biztosítva már a félév során a teljesítés sikerességét a vizsgaidőszakig. Az intézmény az oktatókat igény szerint laptoppal, mobil adatcsomaggal és licenszekkel támogatta, hallgatói oldalon okozott több problémát a megfelelő hardver és szoftver rendelkezésre állása, de az egyetem itt is igyekszik biztosítani a haladáshoz és teljesítéshez szükséges licenszeket.

ZHJ: Eddig a digitális órák jól működnek, de minden több idő. Ugyanakkor nekem feltűnt, hogy ha együtt vagyunk egy légtérben, akkor gyorsabb a kommunikáció, mert gyorsabban tudunk reagálni, személyesen jobban „átmennek" a gondoltatok. Online térben a jólneveltség az alapja a kommunikációnak, hogy ne vágjunk egymás szavába, ez persze tovább tart. Egy workshop vagy brainstorming órán eddig belefért, hogy dinamikusabban reagáltunk egymásra. 

KZ: Alapvetően jó tapasztalataink vannak és meglepődve látjuk, hogy hallgatóink a technikai eszközök, vagy internetes háttér hiánya miatt nem kellett kiessenek a tanításból. Két olyan hallgatónk van összesen, aki vagy a szakdolgozat határideje miatt, vagy az egyéb elfoglaltsága miatt (dolgozik) nem vett részt az órákon. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a gyakorlati képzés tárgyi műhelymunkára alapozott tárgyait hogyan tudjuk pótolni. Ezt ebben a félévben úgy tudtuk átszervezni, hogy a tárgytervezés tervi részét egy időigényesebb (műhelyrajzi) munkarésszel pótoltuk ki és a következő félév során, szeptemberi szemeszterben pótoljuk.

Melyek azok az oktatási feladatok, amelyeket nem volt különösebben nehéz átrakni az online térbe?

ZHJ: A tervfejlesztés, tervbemutatás és a konzultációk. 

KZ: Az elméleti tárgyak, vagyis az előadási formához kötött órák azok, amihez csak be kell csatlakozni a hallgatóknak és hallgatva, látva a prezentációt, el tudnak mélyülni az adott témában.

Melyek azok az órák, tevékenységek, amik nehezen működnek a személyes találkozás hiányában?

ZHJ: Makettezés, műhelyek, formaöntés, rajz.  Ezek egy része elvégezhető, de ami műhelymunkát, gépet és anyagot igényel, azokat kellett áttenni, ezért emeltük a rajzi és digitális ábrázolási feladatokat, digitális modellezés zajlik. A műhelyórákat átszerveztük következő félévre. 

KZ: Igen, a legnagyobb kihívást a gyakorlati tevékenységgel együtt járó órák jelentik, ahol szükséges modelleket, tárgyakat, vagy tárgyi részleteket műhelymunkával létrehozni. A már tapasztalattal rendelkező, felsőbb évfolyamos hallgatóknak nem jelent gondot egy makett elkészítése (még ilyen körülmények között sem), de az elsős évfolyam hallagatói még kevésbé felszereltek az ehhez szükséges eszközökben az otthoni munkára. Náluk az ilyen típusú feladatokat kettéválasztottuk: a tervi részére most több időt szánva a modellezést csak vázlatos szinten kérjük teljesíteni, a szeptemberi szemeszterben fogjuk a műhelymunkát erősíteni.

Mi lesz az idei diplomákkal? Hogyan oldjátok meg?

CSP: A 2019-2020 tanév tavaszi szemeszterének rendje változatlan. A záróvizsgákat / diplomavédéseket online térben tervezzük megvalósítani. A megvalósítás pontos protokollja kidolgozás alatt van.

ZHJ: A METU magánegyetem, amikor a diákok hozzánk jelentkeznek, szerződéskötés történik köztünk, van egy vállalásunk. Az egyetemnek ezt kötelessége tartani, mindenki azon dolgozik, hogy időben is az eredeti ritmus szerint tudjunk haladni, ez egyelőre úgy néz ki, hogy működik. 

KZ: A diplomamunkák esetében a már előre biztosított modellezési anyagokból minden hallgatónk képes a kért maketteket elkészíteni, és diplomáig az arról készített felvételeket a prezentációjába bemutatni.

Működik-e közösségként a tanszék, az egyetem vagy a hallgatók az építészeti feladatokon túl? Azaz támogatjátok-e egymást bármiben?

ZHJ: Erős a szolidaritás a tanárok között is, órákon kívül is többször beszélünk, küldünk anyagokat, nem csak szakmai tartalmakat. Egymást erősítő hangulat van, ennek egyik alapeleme a humor. Nem csak a tanárok között, az építész társadalomban is zajlik egy kommunikáció. Nálunk Magyarországon a viccek megszületésének ideje csúcsot dönt, bár tudjuk, hogy drámai a helyzet, de éppen a humor és a pozitív gondolkodás segíti ezt túlélni. Érdekes, de a humán központú gondolkodásnak kifejezetten jót tett ez a helyzet. 

Mi a tanulsága eddig számotokra a kialakult oktatási helyzetnek?

CSP: A hazai felsőoktatás sem módszertanilag, sem infrastrukturálisan nem volt felkészülve az online oktatásra. A veszélyhelyzet okozta szükség bizonyára felgyorsítja a digitális oktatási tartalmak és az online kommunikáció elterjedését a kreatív szakok működésében. Ugyanakkor mind a hallgatók, mind az oktatók hiányolják a személyes interakciót, az intézmény hagyományos találkozási formáit, aminek a kiváltására a virtuális eszközök még nem kellően fejlettek.

ZHJ: Társas lények vagyunk, az együtt levés öröme lelkileg hiányzik. Megszoktuk, hogy digitálisan dolgozzunk, de szükségünk van a kis közösségekre. Ahogy sok szaklapban is olvasható, a művészet praktizálásához ez az életstílus is hozzátartozik, a társkultúrákkal való fizikai találkozás, életszemlélet fontos. Megölheti a kreativitást a félelem, vagy ha valaki úgy érzi, hogy nagyon magára maradt. Érezhető a diákokon, hogy van bennük is egy kis bizonytalanság, elveszettség. A legnehezebb bennük ezt a lelkesedést, szenvedélyt tartani. Ezt kell közösen, okosan megoldani. 

KZ: Ez a helyzet mindenki számára szokatlan állapot, hiszen az elmélyült munkához és a családi eseményektől független előadások megtartásához mindenkinek egy a lakásból kirekesztett térre van szükség. Ezt a független helyiséget főleg a kisgyerekkel rendelkezőknek nehéz biztosítani, hiszen a kicsi gyerekek még nem értik, hogy mi történik körülöttük és miért nem mindig úgy viselkednek a szüleik, mint máskor.

Hogyan változtatja meg az építészetről való gondolkodást a mostani a helyzet. Szerintetek lesz hosszabb távú hatása? 

KZ: Az építész igen szívós emberfajta, aki folyamatosan ki van téve a mindenkori társadalmi kihívások mindegyikének. Emiatt a legnagyobb gondot nem a feladatok jelentik, hanem épp ellenkezőleg: ha nincs feladat, vagyis mindent ki tud bírni egy építész iroda, ha van munkája, és dolgozni tud. Az látható volt a hét év recesszió után is, hogy jótékonyan hatott a nehézség az építész szakmára, hiszen olyanok hagyták ott a tervezési területet, akik nem voltak elég kitartóak vagy rugalmasak, vagy képesek arra, hogy a szerény megbízásokkal is fenn tudjanak maradni. A mostani helyzet kicsit jobb helyzetben érte a szakmát, hiszen egy felfele ívelő pályán volt az építőipar, és ez több tartalék felhalmozásra adott lehetőséget, mielőtt beütött a karantén helyzet. A nagy visszaesés emiatt majd a válság után fog jelentkezni, hiszen nem lehet felmérni még ma, hogy a talpra állás milyen hosszú idő után fog bekövetkezni.

Tervezőként ezzel kapcsolatban ma két dolog foglalkoztat: hogy az eddigi munkáimat minél jobban be tudjam fejezni, virtuális kapcsolatot tartva a társtervezőkkel és megbízókkal, és hogy megpróbáljam megérteni a körülöttünk lévő folyamatokat. Remélem, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül át tudjuk vészelni ezt a váratlan eseménysorozatot, és mi is kisvállalkozóként egyszer végre társadalmi segítséget kapunk. Ez a rendszerváltás óta csak sajtóhír maradt: a szellemi érték létrehozása még mindig nem elég a támogatások megnyeréséhez. Nagyobb általánosságban gondolkodva, a közeljövőben ez a mai helyzet rákényszerít mindenkit – építészt, megrendelőt, használót is – hogy elgondolkozzon az építészet magasztosságán és realisztikusabb gondolkozással figyeljen az emberre, az ember tevékenységére vagy a szűken vett környezetére. Szerintem felértékelődik az emberi kapcsolatok fontossága is és az, hogy, ne csak a profit jelentse a célt, hanem a környezeti hatásokra való figyelés ismét része legyen a tervezési folyamatoknak, hogy az alkotói szabadság és a biodiverzitás kezet nyújtson egymásnak.

ZHJ: Nyilván lesz egy hosszabb távú gazdasági kihatása is a mostani helyzetnek. Láttunk már ilyet, emergens módon mindig alkalmazkodni tudunk. Ha visszanézünk a katasztrófa sújtotta területekre vagy gazdasági krízisekre, megvannak erre a jó példák. Ugyanakkor mindannyian ismertjük az egész Földet most érintő problémákat: az a nagy kérdés, hogy ebben tudunk-e fejlődni, hogy nő-e a humanitárius gondolkodás, a szolidaritás. Mindenkit az foglalkoztat, hogy milyen kihatása lesz ennek a mostani állapotnak. Változtatunk-e az életvitelünkön? Sokan pont az IT függőségtől féltünk, mert elidegenedéshez vezet, és pont ebben a helyzetben arra kényszerülünk rá, hogy ezt használjuk. Egyfelől ez egy áldás, mert így legalább tudunk működni, másrészről pont ezt bizonyítja, hogy nem lehet CSAK így élni. A társadalmi szerepvállalás, a zöld gondolkodás, a környezettudatosság eddig is az építészet központjában volt. Az építészet, a szakma amúgy is megelőzte korát és efelé kezdett el menni, régóta foglalkozott ezzel. Ez most megerősítést nyert.

Somogyi Krisztina