A kövesdi templomrom és környezetének helyreállítása
A középkori templomrom és környezetének helyreállítása a Market Építő Zrt. ROM Vándor programjának keretében történt. A társadalmi felelősségvállalási program célja, a feledésbe merült és pusztuló középkori templom- és kolostorromjaink megóvása és népszerűsítése. A rom műszaki állapotának megújításán túl az esztétikai és történeti értékek méltó bemutatása volt a cél, a költői rom és a környező táj természetes és harmonikus viszonyának megőrzése mellett.
Az 1260-1270 körül épült és a török korban, 1552-ben elpusztított román stílusú templom főhomlokzatát egykor Szent Kristófnak, a vándorok védőszentjének a képe díszítette. Az egyenes szentélyzáródású, sekrestyés templom pusztulásával egy időben az egykori település, Kövesd is nyomtalanul eltűnt. A XX. század eleji kisebb állagmegóvások és kutatások után, 1957-58-ban Zádor Mihály építész vezetésével építészhallgatók egy csoportja feltárta, és a kor műemléki elvei szerint minimális mértékben kiegészítette, konzerválta a templomromot. Az azóta elmúlt évtizedekben nagyobb beavatkozás nem történt, a templomrom kifejezetten rossz műszaki állapotba került, kőfalai sok helyen kézzel bonthatóak lettek.
A templomromot murvázott földúton lehet megközelíteni, vegyes faállományú, ligetes környezetének zöme természetes ősgyeppel fedett. A legújabb kutatások alapján a templom egy korábbi, római kori épületbe (egy nagyobb épületkomplexum részét képező háromkaréjos épületbe/cella trichorába), részben annak alapfalaira épült, ezáltal keletelt tájolása az ókori épülethez igazodik. A régészeti geofizikai kutatások nyomán pontosan meghatározható volt az egykori, mára elpusztult cinterem fala és az ehhez kapcsolódó kapuépítmény helye. A rom közelében egy forrás található terméskő burkolatú, kiépített foglalással, fölötte burkolt terasszal. A víz rendezett partú, sekély árokban folyik tovább a Balaton irányába.
A templomrom megjelenése megőrizte a Zádor-féle helyreállítás állapotát. Az új helyreállítási koncepció (és a ROM Vándor program) alapvetése a rom műszaki felújítása volt a romban rejlő esztétikai és történeti értékek, a rom és a táj természetes és harmonikus viszonyának megőrzésével, emellett kisléptékű harmonikus-kortárs kiegészítések (reményeink szerint értéknövelő hozzátételek) készítése, és a kutatási eredmények építészeti-tájépítészeti bemutatása.
A templomrom meglévő, természetes ligetes környezete nagyobb beavatkozást nem igényelt, a meglévő állapotot kellett még jobban használhatóvá és esztétikusabbá tenni az oda nem illő épített elemek és néhány beteg gyümölcsfa eltávolításával, a helyenként kikopott ősgyep visszapótlásával. A kutatások szerint az egykori cinteremfal kapuépítménye a terület természetes bejáratával egybeesik, itt fordultak meg a gépkocsik. Ez a rész továbbra is a terület bejárata maradt, ahol kőzúzalékkal burkolt gépkocsi forduló készült. A forrásfoglalás felépítménye átalakításra került: a műemléki környezet értelmezhetősége szempontjából megtévesztő terméskő körítő falazat átalakult ülőfelületté és itt lett elhelyezve a műemléket ismertető információs tábla. A középkori cinteremfal külső kontúrja mentén alacsony vesszőfonat-fal jelöli az egykori temetőfalat, ami funkcionálisan két részre, külső világi és belső szakrális részre osztja a területet. A szakrális belső területre visszakerült a korábban a forrás mellett felállított római oltárkő. Az egykori falon kívül, a világi területen találhatók az információs táblák és a behajtásgátló fa oszlopok. A vesszőfonat-fal nyomvonala a föld alatt található romfalak mellett húzódik, hogy ne akadályozza a későbbi esetleges feltárásokat, illetve ne sértsen régészeti értéket.
A templomrom tudományos kutatásokra alapozott műszaki felújításra, konzerválásra került. A kortárs kiegészítések, hozzátételek a kutatás eredményeinek bemutatásán túl a kontemplatív elvonulás lehetőségét teremtik meg, erősítve a romtemplom szakrális kontinuitását. A sekrestyében elhelyezett egyedi gyártású pad lehetőséget ad a privát elmélyedésre. Ehhez illesztve az új bazaltzúzalék adalékos műkő mécsestartók a templomhajóban rendezett formába gyűjtik a korábban elszórva elhelyezett mécseseket. A nyugati ablakba aranyszínű, porszórt, feliratos acél gyűrű került „Sol omnibus lucet" – a nap mindenkinek süt latin szállóigével. Párjaként a főoltár homloklapján egy kisebb, azonos anyagú gyűrű lett elhelyezve. Ezek oka és jelentősége az, hogy a benapozási vizsgálatok szerint a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején pont a főoltárt éri a körablakon keresztül besütő nap fénye. A két gyűrű a jeles napokon egyszerre csillan fel, rekonstruálva és újra átélhetővé, értelmezhetővé téve a középkori szakrális építészet egyik jelentős elemét, a fény útját és kijelölő szerepét. A sekrestye északi falának belső oldalában egy kőporból készített, időjárás-álló látogatói füzet található. A templombelső bazalt zúzalékkal történt burkolása rendezett területet biztosít, sötét színe eleganciát sugároz, homogén megjelenése egységbe foglalja a falak sokszínű kőanyagát.
Közti Zrt.
A pdf-ként csatolt tablók elrendezését Belecz Péter készítette.
