Tudjuk (?), hogy a városok, egyáltalán a mai élet legnagyobb gondja nem az építészet, hanem a közlekedés. A motorizált személy- és áruszállítás (no meg a technikai civilizáció egyéb más ”adományai”) tették lehetővé a nagyvárosok elképesztő mértékű növekedését. A budapesti, illetve a magyarországi helyzet sok külföldi példához képest kismiska, és mégis ezen a tájon is nap mint nap tapasztalhatjuk a forgalom megnövekedésének minden búját-baját. Ha képzeletben egy kicsit eltávolodva, a földről fölemelkedve nézünk bolygónkra, akkor lázas gócokat látunk, ahol az emberek kis vasdobozokban csücsülve száguldoznak és alig találják a helyüket. Mindeközben arra már persze nem nagyon jut idejük, hogy meglátván egy-egy házat, fölfogják annak vizuális képét. (Mellesleg az emberi kommunikációban, az egymással történő beszélgetésben sem mindig nézünk úgy egymásra mostanság, ahogy azt a meghallgatandó személy avagy saját mondandónk kívánná.)
Muszáj lenne tehát másképp viszonyulni a közlekedéshez, az autóhasználathoz. Hogy csak egyetlen konkrét építészeti példát említsek: ha toronyházat, magasházat, felhőkarcolót építünk, az a maga helyén óhatatlanul a forgalom nagyarányú növekedését, egy még lázasabb, mondhatnám gennyes góc kialakulását hozza magával. Tehát egy ilyen épület tervezése ma nem kezdődhet másképp, mint a közlekedési helyzet alapos szakértői elemzésével. Amíg ez nincs meg, addig az építész ne húzzon egyetlen vonalat sem.
Vagy ”ízelítőként” vegyünk egy rövid bekezdést a tanulmányból:
Az áramlási akadályok felismerése ugyanis többé-kevésbé automatizálható tevékenység, és ebben a logikában minden olyan hely, ahol torlódások, várakozások vannak, vagy akár csak lelassul a forgalmi folyam, potenciális beavatkozási pontként jelenik meg. Egy betorkolásnál lelassul a menetoszlop? Külön sáv kell a bejövőknek. A keresztezésnél gyakran meg kell állni? Külön szint kell a zavartalan áthaladáshoz. Torlódás van a forgalmasabb utakon? Szélesebb út kell, több forgalmi sáv. Gyalogosok veszélyeztetik(!), lassú járművek fékezik a folyamatos haladást? Külön autóutakat kell építeni. Ha útban vannak, a házakat le kell bontani, a fákat ki kell vágni, a hegyeket el kell hordani, át kell fúrni. Minden világos. ”A kérdés nem az, hogy mit kellene tenni, hanem, hogy miből.”
Ez utóbbi állítás megcáfolása Fleischer Tamás írásának fő mondanivalója, ajánlom az olvasók szíves figyelmébe!
V.M.