A közösséget szolgálni - Florian Frotscher és az Agora Budapest
"Az időtállóságot úgy érhetjük el, ha az épületek kulcsfunkcióira és a környezetre koncentrálunk. Ha olyan kellemes tereket biztosítunk az embereknek, ahol együtt lehetnek, ahol a különböző tevékenységeknek hódolhatnak. A közösséget szolgálni - ez a fő cél az irodaházak tervezésében, és minket is ez vezetett." Mára már a 90 méteres daru is megérkezett az Agora Budapest építkezésére, melynek szerkezete hamarosan kinő a fölből, ennek apropóján a koncepció tervezőjével, Florian Frotscherrel beszélgettünk.
ÉF: Londoniként teljesen más atmoszférából jössz, mint Budapest. Külföldi építészként milyen tapasztalatokat tudsz hasznosítani, amikor egy másik országban tervezel? Hogyan lehet megteremteni az egyensúlyt az univerzális tudás és a helyi sajátosságok között?
Florian Frotscher: Építészként szeretek új országokat, új városokat felfedezni, megragadni minden pillanatot, amit csak tudok, hogy inspirációt gyűjtsek a helybéliektől. Miközben az Agora Budapest projektet terveztük, a csapatunkra erősen hatott Magyarország gazdag kulturális öröksége és építészeti hagyománya. Ahogy a fővárosban sétálsz, rengeteg lenyűgöző részletet látsz a házakon, ezekre mindenképpen szerettünk volna reflektálni a koncepcióval. Természetesen nem másolatokról van szó, ehelyett egy absztrakt módot találtunk a budapesti részletgazdag architektúra megjelenítésére. Érzékeny, tagolt tömegkoncepciót terveztünk, és a megvalósításnál autentikus anyagokat terveztünk, akár a kerámia homlokzat, ami a város és a kerámia díszek szoros kapcsolatára reflektál.
ÉF: Az Agora Budapest projekt egy emberléptékű és -központú fejlesztés kíván lenni. Egy ilyen nagy beruházásnál mindezt hogy lehet elérni?
FF: A barátságos, emberközpontú és nyitott épületkomplexum tervezésekor kulcsfontosságú a környezet és az Agorát jövőben használó közösség alapos megismerése, de elengedhetetlen az is, hogy a tereket olyan nyitottá tervezzük, amilyenné csak lehet és számtalan szolgáltatásnak is otthont adjunk. Az egyes épületeket nemcsak egymáshoz kapcsoltuk, hanem a közterekhez is. Külön figyeltünk arra, hogy itt mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb helyet: lesznek üzletek, kertek, lombos fák, zöldellő gyep, amik mind arra várnak, hogy az emberek felfedezzék őket. Sőt, egy gyönyörű belső agorát is terveztünk, ez lesz az épületegyüttes központi eleme. A bőséges természetes fénnyel, a külvilághoz való kapcsolódással, és a közösségi terekkel egy olyan munkakörnyezetet álmodtunk meg, ami támogatja, hogy az emberek igazán jól érezzék magukat. Ezek az elemek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy emberközpontú épületet alkossunk.
ÉF: Mi volt a masterplan fő koncepciója?
FF: Az elejétől kezdve holisztikus fejlesztésben gondolkodtunk. Nem szerettük volna egymás mellé, mindenféle kapcsolat nélkül "lerakni" az épületeket. A különböző formákkal, tornyokkal ellátott, egyfajta "építészeti állatkert" helyett sokkal inkább egy "épületcsalád" létrehozása volt a célunk, amelyben minden ház egyedi karakterrel rendelkezik, de illeszkedik a családba is. Tehát az alacsonyabb épületek nem egyszerűen önmagukban állnak a magasabbak mellett, hanem egy komplex fejlesztés részét képezik.
ÉF: A Make Architects mottója, hogy a világon a legjobb épületeket, helyeket és tereket tervezze meg. Az Agora Budapest projektnél az irodaházak építése mellett komoly hangsúlyt fektettek a közösségi terek létrehozására is. Ha a fenti mottóból indulunk ki, mitől válik a legjobbá, ideálissá egy köztér?
FF: Egy ideális köztér az azt használó emberek szükségleteit helyezi előtérbe. Az Agora Budapest projektnél több európai példát is megvizsgáltunk - londoni, bécsi, párizsi és budapesti tereket -, és azt láttuk, hogy az emberléptékűség és a használók teljes körű kiszolgálása teszi őket sikeressé. Mindezt úgy lehet elérni, hogy tervezéskor figyelembe kell venni a változatosságot, a jövőben ott zajló aktivitásokat. Fontos, hogy a helyek megfelelő kombinációját biztosítsuk egy sor tevékenység elvégzéséhez, ahogy az is, hogy maximalizáljuk a köztéri funkciót és a nap bármely szakaszában lehetővé tegyük annak szabad használatát. De ugyanilyen hangsúlyos, hogy az emberek könnyen beazonosítsák, hozzáférjenek, kényelmesen megtalálják a hozzávezető utat. Ezeket az alapelveket vettük figyelembe az Agora Budapest projekt "sétáló utcái", terei tervezésekor. Az átmeneti megérkezés tere a metró felől, míg a nyugalmas tér a Duna felől, a multifunkcionális központi agora, a kiskereskedelmi sor, a kikapcsolódásra, feltöltődésre, munkavégzésre alkalmas helyek - ezek mind az ideális terek létrejöttében segítenek, amelyeket majd az emberek tesznek valóban azzá.
ÉF: Hogyan válhat egy ilyen hatalmas épületkomplexum a város szerves- és élő részévé?
FF: A legfontosabb, hogy kapcsolatot teremtsünk az épületegyüttes és a közvetlen környezete között. Az Agora tervezésénél megvizsgáltuk a környezetet és láttuk, hogy az épület elemeit úgy tudjuk igazán beleszőni a városi szövetbe, ha átjárható földszinti tereket hozunk létre, amik kapcsolódnak a tömegközlekedési eszközökhöz. Hozzákapcsoltuk a szomszédos metróállomást, ami naponta kb. húszezer embert szolgál ki, ennek fényében új üzlethelyiségeket teremtettünk és könnyű hozzáférést biztosítottunk a közlekedés fő helyszíneihez. Mindemellett a fejlesztésbe integráltuk a várost egyre inkább behálózó kerékpárutakat is, egyesítettük az irodai és kereskedelmi funkciókat azért, hogy egy igazán nyitott közösségi tér jöjjön létre. A kiskereskedelemi egységek munkaidő után is nyitva lesznek, sőt, a létesítmény rengeteg rekreációs lehetőséggel rendelkezik majd: az egyik épület tetejére nyilvános tetőteraszt terveztünk.
ÉF: Sokakban él az a kép, hogy ha valami hatalmas méreteket ölt, akkor az sokkal inkább habzsoló, mintsem takarékoskodó. Ha átfordítjuk mindezt az épületekre, akkor hogyan válik egy ekkora fejlesztés fenntarthatóvá?
FF: Meglepő lehet, de amikor figyelembe vesszük a méretgazdaságosságot, akkor egy nagy, kompakt épületkomplexum sokkal fenntarthatóbb, mint ugyanennyi munkahely a városban szétszórva. Az épületek hatékonyságát a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával emeltük: természetes árnyékolót használtunk, ahol csak tudtunk, a korlátokkal és kiemelkedésekkel csökkentettük a felhasznált üvegmennyiséget, természetes, öntisztuló, hosszan tartó anyagokat terveztünk a homlokzathoz, mint a kerámia. A tömegközlekedéshez való kapcsolódás szintén fontos, különösen az integrált kerékpárutak és a kerékpárosok zavartalan megérkezése, akik számára kerékpártároló, zuhany, öltözőszekrény is rendelkezésre áll majd. Mindez azért is fontos, mert nyomatékosítjuk, hogy a kerékpározás ma már egyáltalán nem másodrangú közlekedés, és mindenkit ösztönzünk, hogy érdemes ezt a közlekedési eszközt választani.
ÉF: Sokat változott a világ, ahhoz képest, ahol 10, 20 vagy akár 50 évvel ezelőtt tartott. Hogyan lehet napjainkban is időtálló, ikonikus épületet tervezni? Egyáltalán, szükség van-e még ma egy országot, várost meghatározó ikon tervezésére?
FF: Meglátásom szerint az időtállóságot akkor érhetjük el a legjobban, ha az épületek kulcsfunkcióira és a környezetre koncentrálunk. Ha olyan kellemes tereket biztosítunk az embereknek, ahol együtt lehetnek, ahol a különböző tevékenységeknek hódolhatnak. Ahogy változnak szokásaink és a technika, úgy lesznek egyre különbözőbbek ezek az elfoglaltságok is, ezért az ezeknek otthont adó tereknek egyszerre kell sokoldalúnak és egyszerűnek lenniük. Az Agora Budapest épületeit olyan elegánsnak és időtlennek terveztük, amilyennek csak lehet, nem követtük a trendeket, és minden részletet, díszítést a szükséges minimumra csökkentettünk. Olyan épület létrehozása volt a célunk, amely illeszkedik a város szövetébe, emberléptékű, könnyen megközelíthető és nélkülözi az öncélúságot, nem kockáztatja meg azt, hogy pár évtized múlva hóbortos próbálkozásként azonosítsák be. A közösséget szolgálni és a városi szövetbe illeszteni - az irodaházak tervezésében ez a jövő, és minket is ez vezetett. Reméljük, hogy az épülő épület ennek bizonyítéka lesz és magabiztos megjelenésével a város és a minőség meghatározó ikonja lesz.
ÉF: Mi ma az építész felelőssége?
FF: A lehető legjobbat nyújtani a megrendelőinknek, ahogy a városoknak is, és a közösségnek, akiknek építünk. A megrendelőink befektetése nélkül nem lennének fejlesztések, nem javulna a városi szövet és a város kínálata sem. Ugyanakkor, mindez csak úgy érhető el, ha működőképes fejlesztéseket hozunk létre. Tehát, míg egyesek azt gondolhatják, hogy a beruházó és a város céljai egymással ellentétesek, ha közelebbről szemléljük, látjuk, hogy ez nincs teljesen így. Egy felvilágosult beruházó, aki hosszú távra tervez az adott projekttel, a várossal összehangolható célokkal és törekvésekkel rendelkezik. Építészként ebben látom a felelősségünket, ezen célok egyik motorjának kell lennünk - kézzelfogható víziót kell alkotnunk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az adott pályán tartsuk az általunk tervezett épületeket és mindenkinek érthető, átfogó képet adjunk róla. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mi szerepünk biztosítani azt, hogy az elkészült épület úgy fog kinézni, ahogy azt eredetileg terveztük - az Agora is rengeteget változott tervezés közben. Sokkal inkább reagálnunk kell a változó paraméterekre, legyenek azok szabályozási, politikai vagy kereskedelmi jellegűek, és finomítanunk kell a tervezést annak érdekében, hogy jobban illeszkedjenek az ambícióinkhoz.
ÉF: Külföldiként milyennek látod a magyar építészetet?
FF: Csodálom a helyi sajátosságokat, beleértve a kerámia díszítés hagyományát, ahogy a különböző történelmi korok boldog egyvelegét is: román, gótikus, barokk, török. Engem különösen érdekel, ahogy az országban keveredik a régi és az új építészet, ez egy dilemma, amivel Európa-szerte küzdenek az építészek. Budapest folyamatosan fedezi fel magának a nagyléptékű architektúrát mint a kereskedelmi növekedés eszközét, beleértve a virágzó technológiai szektort is. Lenyűgöző egy ilyen változás részesének lenni egy olyan fejlesztéssel, mint az Agora Budapest, ami az Y generáció ezreinek szolgál majd otthonként.
Fürdős Zsanett
