A kulcs mégiscsak a mi kezünkben van! (még mindig a Szent György térről)
Kis Péter szűkszavú, szálkás építészeti megnyilvánulásai sokkal magasabb színvonalúak, mint az a helyzet, amibe került (amit teremtett), mint "házasságának" gyümölcsei.
Vargha Mihály, közt féltő gondossága sokkal érzelmesebb, értelmesebb, mint Építészfóruma túlbeszélő, néha öncélú blogáradata*.
Wesselényi-Garay Andor jólesően nárcisztikus, de mégis Köz-elkötelezett írásai által megütött mérce szédítően magas "Átruim"-ának üzleties színvonalához képest.
Borsay Attila házainak dinamikája, reális merészsége sokkal feljebb van, mint saját, tárgyi képes-írásos felháborodása "alföldje" (az Építészfórumban).
Mónus János építészként bensőségesebb világot képzel, mint ahogy Köztestületi Kamarájának labirintusában tesz.
És így tovább...... bárki!
Mi a teendő?
Mindannyiunknak tessék érvényesíteni egyéniségét akár saját "érdekével" szemben, következetesen, hitelesen, tehát erkölcsösen (ez a legjövedelmezőbb üzleti vállalkozás), ha pedig nem megy, akkor legyen erő abbahagyni.
Mónus János (BÉK alelnök)
A személyeskedésért elnézést, de minden mindennel összefügg!
forrás: budapestiepiteszkamara.hu
* = hozzászólás-áradata (a szerk.)