A legszebb budai törökfürdő
Interjú Virág Csabával a Császár Fürdő török kori részeinek rekonstrukciójáról.
A fürdő a 18. század a Voyta, később a Marczibányi család tulajdona lett, ezt követően az irgalmas rendiek birtokába került. A megmaradt török kori épületmagot több ízben hozzáépítésekkel bővítették. Az 1841-1848 között, Hild József tervei nyomán kialakított épületegyüttes a mostanában lezajlott rekonstrukciós munkák következtében jelentősen megváltozott. A munkálatok tervezője Virág Csaba kétszeres Ybl-díjas építész, akivel az építkezés körülményeiről beszélgettünk.
Építészfórum: Hogyan illeszkedik a munkásságába Veli bej fürdője rekonstrukciójának tervezése?
Virág Csaba: A munkásságomban vannak furcsán, látszólag külön álló síkok, például rengeteg gabonasilót terveztem annak idején, házgyári lakótelepeket, nagyon bonyolult középületeket. Ezek közé tartozik a három nagy tv stúdió, az Országos Villamos Teherelosztó (MAVIR) meg a Magyar Távirati Iroda. Emellett 16 évig tanítottam az Építéstörténeti Intézetben tervezést, itt mindig műemléki környezetben lévő új épületeket kellett a hallgatóknak tervezni. Tehát engem mindig érdekelt ez a fajta munka, és nagyon megörültem annak a lehetőségnek, amit az Irgalmas Kórház rekonstrukciós munkája jelentett.
ÉF: Mi volt az eredeti koncepciója?
V.Cs.: Eredetileg azt tervezték, hogy az Irgalmas Kórháznak ezt a szárnyát luxus színvonalú kórházzá alakítják, és a törökfürdő ennek lett volna része. Azonban úgy alakult, hogy egyelőre csak a fürdő rész lett rendbe hozva. Azt a feladatot kaptam tehát, hogy ezt a nagyon szép török fürdőt — a legszebb budai török fürdőt — helyreállítsam. Maga a fürdő egy kilenc osztatú térből áll, ami azt jelenti, hogy a középső kupola körül négy kis kupola van és még négy dongaboltozatos tér, és ezek négyzethálóban kilenc mezőt képeznek. Furcsa és fantasztikus, hogy ez az arányos kis épület az idővel dacolva megmaradt.
ÉF: Milyen kutatásokat végezetek a rekonstrukció kezdete előtt?
V.Cs: A helyreállítás során a Budapesti Történeti Múzeum régészei megkutatták az épületet, és lebontottak róla minden burkolatot. A cél az volt, hogy a fürdőt az eredeti formájában állítsuk helyre, de ezen a téren kompromisszumokat kellett kötni. Az épületnek tardosi vörös márványpadlója volt, és a falak is vörösek voltak, fölfelé egyre világosodó színben. Megpróbáltam ezt a színvilágot helyreállítani, de kezdetben markánsabb színekben gondolkodtam, mint amilyen a végeredmény lett.
ÉF: Mi jelentette a legfontosabb szakmai kihívást a tervezés során?
V.Cs: Két eltérő korú ház egymásba metsződését kellett kezelnünk. Amikor Hild József átépítette a Császár Fürdőt, akkor részben ráépítette a házát a török fürdőre, amit én szerettem volna kiszabadítani. Ez részben műemlékvédelmi aggályok miatt, részben pénzkérdés miatt nem valósult meg. Mindössze félig sikerült kiásnom a Hild házból a fürdőt, de a koncepciót így is meg lehet érteni, ha az ember körüljárja az épületet. A Hild-féle gyógyudvar nagyon szép tér, tulajdonképpen ez volt a régi Buda korzója, ide jártak kávézni, meg hangversenyekre az emberek. Az udvar helyreállítása nagymértékben emelné a környezet színvonalát.
ÉF: Milyen nehézségekkel kellett megbirkóznia az épület kivitelezése során?
V.Cs: Voltak szerencsés, meg szerencsétlen momentumok. A kivitelezéssel megbízott első cég csődbe ment, emiatt a munkálatok elhúzódtak. A második közbeszerzési eljáráson a Laki Zrt-t választották kivitelezőnek, ami szerencsés megoldásnak bizonyult, mert a cég jól szervezetten, komoly műszaki felkészültséggel és nagyon igényesen végezte a munkáját. Emellett persze a projekten az Irgalmas Rend is rajta tartotta a szemét, jelesül Kozma Imre protonótárius kanonok úr, aki folyamatosan igyekezett elhárítani a nehézségeket.
ÉF: Van-e még valami, ami nem valósult meg a tervekből?
V.Cs: A fürdőt most a külsős ügyfelek is használhatják, ezért az Árpád fejedelem úton, a Komjádi uszoda és a Lukács Fürdő előtti sétányt jó lenne helyreállítani, mert most elhanyagolt, szemetes. Ha újra kulturált lesz a terület, akkor az erre sétálók benézhetnek az üvegfalon át a fürdőbe, másrészt bemehetnek kávézni. Az új üvegcsarnokban ugyanis „Török Kávézó” lesz. Úgy terveztem, hogy az absztrakt, neutrális térben a bárpultot és a bejáratot egy színes török sátorforma emelné ki, és tenné hangulatossá. Ezen a sátron át lehetne a belső udvaron keresztül megközelíteni a fürdőt.
Zsille Ákos
