A loftok világa - előadás a HAP Galériában
„A szobaizmus tagadása, avagy a loftok világa” címmel izgalmas előadásnak ígérkezett a HAP Galéria rendezvénye. Lelkesedésünk azonban hamar lelohadt.
A szervezők bizonyára nagyon örültek a nagyszámú érdeklődőnek, de nem számoltak azzal, hogy a galéria teljesen alkalmatlan a mintegy hetven megjelent befogadására. Egymás hegyén-hátán tolongtunk, a székek tökéletesen rossz elhelyezése miatt többen takarásban ültek. Akinek elől jutott hely, korom sötétben gubbaszthatott, akinek hátul, az hallgathatta a combino kellemesnek jóindulattal sem nevezhető hangját, de ami ennél is rosszabb, a kivetítő képeiből az ég adta világon semmit nem látott. A legszomorúbb azonban az, hogy mindez láthatóan keveseket zavart. Mintha újra az iskolapadban ültünk volna, ha kötelező, hát itt vagyunk, kell a kreditpont.
Börcsök László előadásának jelentős részét a közönségnek háttal ülve felolvasta, illetve legfrissebb élményeit még nem vetette papírra, így többször elnézést is kért azért, amiért nem felolvas, hanem improvizál. Az előadás beharangozója alapján, a következőre számíthattunk: „Argentínától Ausztráliáig széles ívben vázolja föl a loftok világát”.
Gizella-loft, Budapest, „látszik, hogy megérkezett” hazánkba is a loft jelenség. Vigyázni kell azonban, mert a loft minden kultúrában kap egy sajátos, helyi gellert, „nálunk a gellerek általában nem jók, ezért tudni kell mi az eredete, mely országban milyen beütései, stílusai vannak, mi a szellemi háttere, honnan eredeztethető.”
Megtudhattuk, hogy a loft, mint ige, a „labdát magasra dob” kifejezést jelenti az angol nyelvben, főnévként padlást, padlásteret, tető alatti helyiséget jelöl, amely csűr, istálló vagy raktárépület legfelső szintjén található. Maga a kifejezés nem definiál funkciót, élnek és/vagy dolgoznak benne. Jellemzője a nyitott emeletek, a kötetlen életforma, a kevés bútor, a minimális lehatárolások, a szabad atmoszféra, a terek dicsőítése, tehát, szöges ellentéte a szobaizmusnak. A belső erkély pedig feltétele a jó loft kialakításának. A loft továbbá felismeri a színpadi effektust, amely a fényben és mélységben mutatkozik meg. Szimbóluma a modern viselkedésnek.
„Genetikai eredete” Argentínában van, a régi épületek újrahasznosításán alapszik. Londonba kerülve terjedt csak el igazán, a Highpoint luxus apartman az előképe, a most divatos loft alaprajzoknak. Itt jelenik meg először az az elv, amely a terek halmazát, és nem az elszeparáltságot preferálja. A West India Dock tipikus vevői „a 30-45 éves értelmiségiek, akik a Cityben dolgoznak.” A lakás kialakítása letisztult, érintetlenül hagyja a raktárépületet, és annak régi atmoszféráját, elegendő fénnyel bír, továbbá a természetes anyagokat részesíti előnyben, mint fa, tégla és öntöttvas.
Következő diasorozat: a londoni Olivers Warf. Tulajdonosának legfőbb vágya, hogy a tér nyitott maradjon, osztatlan és megőrizze csűrszerűségét. Ki gondolta volna, hiszen loftokról beszélünk... Megtudhattuk a tulajdonosról továbbá azt is, hogy szereti vendégeit szórakoztatni, így loft lakását konyha-központúsággal képzelte el. Az egyetlen konzervativizmust a háló lehatárolásában érhetjük tetten.
Körülbelül ebben a mélységben ismerhettük meg a York Way-n elhelyezkedő mákgubó raktárt, az argentin és ausztrál loftokat, előbbi esetében dominánsak a természetes fények és az autonóm formák, utóbbi helyszínen pedig szállodaként is funkcionálhat a loft.
A kulturális sajátságokról végképp a közhelyek szintjén kaptunk információt: a németek a racionalitás irányába tolják saját loftjaikat, „az olasz pedig akkor boldog, ha egy korinthoszi oszlop van a szoba közepén”.
Nos, ezeket eddig is tudtuk a loftokról. Szívesen hallottunk volna érdekes építészeti megoldásokról, rafinált belső kialakításokról, loft típusokról, azon túl, hogy lakás és/vagy iroda, galéria a közkedvelt funkciója. A vitorláskészítők loftjairól például, néhány cáfolattal arra nézve, hogy kizárólag nagyvárosi, ipari épületeket újragondoló megoldásokról beszélhetünk...
szöveg: Biczó Gabriella
