A magyar art deco építészet

A magyar építészeti irodalomban először jelenik meg az art deco építészetet ennyire részletesen bemutató és a teljes magyar anyagot felölelő könyv – anyagi okokból egyelőre csak – elektronikusan. Bolla Zoltán könyvét Bálint Imre mutatta be.

A könyv első fejezetében az európai és a magyar art deco történetéből, kapcsolataiból kapunk egy részletes összefoglalót. Majd több száz oldalon, egy lexikon alaposságú rész hozza ABC sorrendben, a 85 főbb magyar építész munkásságát.

A felsorolt építészek munkái mellett a könyv bemutatja a többi budapesti és vidéki art deco épületet, egyedibb műveket, majd ismét olvasmányos tematikájú fejezetek következnek, az art deco építészetünk épülettípusonkénti bemutatása, valamint az iparművészeti műfajok szerinti csoportosítás.

Külön csemege a magyar áramvonalas stílusú épületek és művek fejezete. Itt látható milyen sok dinamikus formájú épületünk van összesen. Idézünk a könyv szövegéből is ez alkalommal:

"A hajó formájú épülettömeg az 1920-as évek elejétől jelent meg több helyen is (Amszterdam, Het Schip, Michel de Klerk, 1917-1920; Potsdam, Einstein-torony, Erich Mendelsohn, 1919-1922; Hamburg, Chilehaus, Fritz Höger, 1921-1924; Hoek van Holland, munkáslakóházak, J. J. P. Oud, 1924 körül; Mézy-sur-Seine, Paul Poiret villája, Robert Mallet-Stevens, 1924-1925; Croix, Villa Cavrois, Robert Mallet-Stevens, 1932), akárcsak nagyvárosi saroképületek hangsúlyos lekerekítése (Berlin, Mossehaus irodaház, Erich Mendelsohn, 1921-1923; Hága, De Bijenkorf áruház, Piet Kramer, 1924-1926; Párizs, Ford-épület, Michel Roux-Spitz, 1929-1930).

Ez az áramvonalas stílusnak (angolul streamline moderne, art moderne), vagy expresszív modernnek nevezett építészet Magyarországon 1930-tól jelentkezett, és leginkább a modern közlekedéshez és szabadidőhöz kapcsolódott. A modern bérházakon is elterjedtek a kerek kajütablakok, a hosszan is elnyúló, tömör mellvédű balkonok a vízszintes csőkorlátokkal, a szállók és magánvillák napozóteraszai hajófedélzethez hasonlítottak. Strandok melléképületeinél (Pécs-Balokány, Székesfehérvár, Debrecen, Abaújszántó) és turistaszállóknál (Pécs-Dömörkapu, Nagy-hideg-hegy) is felfedezhető a stílus részleteiben.”

A 85 főbb építész – Almási Balogh Lorándtól Wigdorovits Artúrig

A Főbb építészek fejezetben – ABC rendezettségben 220 oldalon – követhetjük a jelentősebb építészek munkásságát, életrajzzal, jellemzéssel kiegészítve. Több építész (harmadrészük - többen is lennének, ha a világháborút túlélik) már a századforduló építészetében, a dekoratív és a szerkezeti szecesszió vagy a premodern stílusban is jelentőset alkotott. Ebben a kategóriában vannak jelen art deco épületekkel: Árkay Aladár, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Kozma Lajos, Lajta Béla, Málnai Béla, Medgyaszay István, Pogány Móric, Vágó József, Vidor Emil, Wellisch Andor, a lista teljessége nélkül említve itt csak a legnagyobbakat.

A Főbb építészek fejezetet az Egyén budapesti épületek fejezet követi kerületi bontásban, majd az Egyéb vidéki épületek, megyei rendezettségben. Az IV. fejezet Műfaji tanulmányok épülettípusokról és azt követően az V. fejezet Iparművészeti ágak szerint.

A könyv egyik nagy érdeme, az art deco alkotások műfajilag csoportosított bemutatása - tanulmányszövegekkel kiegészítve. Többek közt bőségesen dokumentált a Vasmunkák és kapuzatok alfejezet. Megismerjük a két háború közti időszak kovácsművészeit, köztük nem egy aratott sikert Párizsban, az Egyesült Államokban. A vasmunkák és kapuzatok alfejezet maga is csoportokra bontott, témakörei: növényi minták, erkélyek és korlátok, geometrikus, absztrakt és kínai, lépcsős és áramvonalas, barokk és rokokó, figurális, domborműves, stb.

Külön érdekesség, az építészeti irodalomban kevésbé tárgyalt Tipográfia alfejezet. Az art deco kedvelt betűtípusai már 1910 utántól megjelennek Magyarországon (pl. Kozma és Lajta használja a Rózsavölgyi Zeneműbolt portálján Peter Behrens Antikva betűtípusát) – hívja fel a figyelmünket a szerző e témára, de szintén figyelemre méltó a megállapítás, miszerint a betűtípusok stílusban az előfutárok szerepét játsszák, megelőzve az építészeti stílust.

A könyv a Felhasznált irodalom fejezettel, több, mint száz forrás felsorolásával, majd egy rövid angol összefoglalóval zárul. Itt viszont e bemutatott munka egy másik részéből, az idézetekből közölnénk egyet, Kozma Lajos írásából. Frappánsan fogalmazza meg a haladó magyar építészek szándékait:

„[...] A magyar tradíció nem azt jelenti, hogy azt csináljuk, amit már eleink is megcsináltak! Nemhogy elfelejtsük mindazt, ami Szent István óta történt, hogy folytassuk a rovásírásnál, ott, ahol Kupa vezér nyakas magyarjai elhagyták. Hanem igenis jelenti, hogy azt csináljuk, amit eleink: Kelet és Nyugat hídján állva (sokszor őrtállva) a magunk paraszti gőgjét, díszítő készségünket forrasszuk össze a nyugat pallérozott tudásával. [...] Nem nehéz újnak és modernnek lenni. Csak belső ösztönökre kell hallgatnunk és nem szabad elfelejtenünk, hogy mire tanít a magyar tradíció, mire vágyunk, mit akarunk? Üde, világos lakást, kevés, de harmonikus díszt [...]”
(Kozma Lajos: A magyar tradícióról. Magyar Iparművészet.1926.1-2.2.)

További információ erről az elektronikus könyvről, a vásárlási lehetőségekről a Budapest Art Deco oldalon, ahol a könyv negyedébe is beleolvashatunk.

Bálint Imre, főszerkesztő (Szecessziós Magazin)

A könyv fülszövege:

A könyv az eddig országos szinten és részletesen nem kutatott magyar art deco építészetet először mutatja be 470 oldalon és 1700 fotóval. Míg a magyar szecesszió nemzetközileg is kiemelkedőt alkotott, addig a magyar art deco építészet sajátos gazdasági és művészetpolitikai okok miatt kisebbségbe került a hazai konzervatív és modern építészet mögött. Az art deco utolsó korstílusként – de már globálisan –, az antik hagyományt, az avantgárd képzőművészetet és az egzotikumot igyekezett egymással szintetizálni. Mik voltak ennek a stílusnak az Egyesült Államokkal és Párizzsal szemben az egyedi magyar jellegzetességei? Milyen külföldi forrásai és párhuzamai voltak magyarországi alkotásainak? A könyv erre ad választ, sok eddig nem publikált épület fotójával és iparművészeti részletekkel, köztük archív képanyagokkal.

Ez az e-könyv nem folyószöveges regény, hanem statikus elrendezésű színes művészettörténeti album, ezért asztali képernyőkre lett elkészítve, nem kisméretű elektronikus könyvolvasókra.