Az Építészfórumon kedden adtunk hírt arról, hogy a Napur Architect tervezheti az Oszakai Világkiállítás magyar pavilonját. A tervezőket "hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás" során választották ki. Az alábbiakban közöljük a Magyar Építőművészek Szövetsége Elnökségének és Felügyelőbizottságának nyilatkozatát, amelyben nyílt építész tervpályázat kiírását kérik az illetékesektől.
A Magyar Építőművészek Szövetsége elkötelezett a közberuházások minél szélesebb tervezői koncepciók közüli kiválasztását biztosító tervpályázati gyakorlata mellett, amely az utóbbi időszakban sajnálatos módon kiszorult a legtöbb közpénzből megvalósuló projekt előkészítési folyamatából. A falusi óvodától a szimbolikus, össznemzeti jelentőségű építészeti művekig bezárólag minden esetben leginkább a tervpályázat tudja biztosítani – megfelelő előkészítés és zsűri esetén (!) – a legmagasabb építészeti színvonalú, s nem mellesleg leggazdaságosabb, a köz érdekét leginkább szolgáló tervjavaslat, majd megépülő mű létrejöttét.
Az Oszakai Világkiállítás tervezőjének kiválasztása szimptomatikusan mutat rá, mekkora is a baj a tervpályázati rendszer leépülésével, és azzal, hogy ezt a helyzetet a mai magyar építészet meghatározó szereplői az adott helyzet haszonélvezőiként elfogadják.
Egy világkiállítás ugyan nem a legfontosabb, de azért mindig alkalmas esemény az egyes országok kultúrájának, demokráciafelfogásának építészeten keresztüli reprezentációjára (is). Csehország nemzetközi pályázatot írt ki a pavilon megtervezésére, a beadási határidő március 1., Lengyelország ugyanígy járt el, január 25-ig várja a terveket (angol nyelvű kiírás itt), Ausztriában kétfordulós pályázat második fordulója fut éppen, Hollandiában, Luxemburgban (a kiírás itt, győztes terv itt), Belgiumban, az Egyesült Királyságban már lezárultak a pályázatok, természetesen mind nyílt formában, és ugyanez a gyakorlat az Európán kívül országok legtöbbjében is. Csak szúrópróbaszerűen Dél-Koreában, Brazíliában vagy Ománban is mind-mind nyílt tervpályázatokkal választják ki a legalkalmasabb építészeti koncepciót és tervezőjét, mint minden bizonnyal a Földkerekség számos más országának esetében is. De felidézhetjük a 2010-es sanghaji világkiállítás magyar pavilonját is, amit szintén tervpályázat útján választottak ki, az eredmény megépült, szép és méltó nemzetközi sikerhez vezetett.
Mindezzel szemben nálunk a szakmai közvélemény január 17-én értesült a világkiállítás tényéről az Építészfórumon keresztül. No nem a pályázati felhívásról, hanem a közbeszerzés eredményéről, amin két hazai neves építésziroda indult, és az egyik annak rendje és módja szerint meg is nyerte a „versenyt".
Nevezhetnénk jól bevált hazai gyakorlatnak is "az ajánlatkérő számára előre nem látható események által kiváltott rendkívüli sürgősség" eufémisztikus megfogalmazását, amely azonban pillanatra sem fed el legalább két problémát:
A MÉSZ elnöksége és Felügyelőbizottsága kéri az illetékeseket a tervpályázati reform mielőbbi véghezvitelére, amelyhez a maga részéről minden szakmai segítséget megad, és abban a legjobb szakmai tudása szerint részt vesz. Minden építészeti minőségért elkötelezett kolléga érdeke, hogy segítsünk abban is, hogy – különösen az efféle szimbolikus jelentőségű projektek esetében – szakmai-etikai magatartásunkkal a kérdésben sokkal inkább példát mutassunk, mintsem a rossz gyakorlat fenntartásához járuljunk hozzá.
A Magyar Építőművészek Szövetsége kéri az arra illetékeseket, hogy az Oszakai Világkiállítás magyar pavilonjának tervezőjét, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, nyílt építész tervpályázaton válassza ki, amelyhez minden szakmai segítséget megad.
Budapest, 2023. január. 20.
a Magyar Építőművészek Szövetségének
Elnöksége és Felügyelőbizottsága