A Magyar Művészet

Decemberben jelent meg először a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti kiadványa, a Magyar Művészet. A folyóirat negyedévenként fog az olvasók elé kerülni, legközelebb 2014 tavaszán.

Az azonos című lapelőd a két világháború közötti időszak egyik jelentős képzőművészeti, kulturális folyóirata volt.

Ahogy az MMA, úgy a folyóirat is minden művészeti ágat magába foglal. A negyedévenként megjelenő Magyar Művészet elméleti folyóirat. Publikációi – tematikailag – érintkeznek a szaklapok és irodalmi folyóiratok problémafelvetéseivel, de markánsan különböznek is azok profiljától. Míg ez utóbbiak elsősorban egy-egy művészettudományi diszciplína szemléletével és fogalmi apparátusával közelítenek a műalkotásokhoz, a Magyar Művészet mint „összművészeti fórum" – a magyar értekező próza kivételesen gazdag örökségének újraéledését segítve – az esszé műfaját részesíti előnyben. Tehát a lap nem vállalja magára a „tehetséggondozás" – szakfolyóiratokra tartozó – feladatát, és nem fóruma az ágazati esztétikai kérdésekről zajló szakmai vitáknak. Ezzel szemben stratégiai fontosságúnak tekinti valamennyi művészeti ág sajátos problémáinak bölcseleti igényű megfogalmazását, és ezt az igényét az egyes művészeti ágak arányos – egy-egy évfolyamon belül a publikációk terjedelmi egyensúlyában is érvényesülő – képviseletével is hangsúlyozza. A tematikus blokkokba szerveződő művészetelméleti írások mellett néhány kisebb rovatnak is helye lesz.

Ezek egyike a magyar művészetbölcseleti/esztétikai irodalom klasszikusainak műveiből közöl aktuális részleteket, míg egy másik a filozófia, a teológia, a társadalom-, illetőleg a természettudományok fejlődésének világképünket formáló eredményeire nyit ablakot. Az állandó rovatok aktuális írásokkal egészülnek ki. Ezeknek az a feladata, hogy megemlékezzenek a magyar művészettörténet kiemelkedő alakjairól, méltassák kulturális intézményeink/rendezvényeink patrónusait, illetőleg interjúkat közöljenek a pályájuk jelentős állomásához érkező alkotókkal.

A Magyar Művészet első számáról

Az esszék és tanulmányok című blokk bevezető írásában Zelnik József az akadémiai eszme és módosulásainak történeti vizsgálat nyújtja kiemelve újragondolásának szükségességét, és a mai akadémiák szempontjából is lényeges kérdésekre. Jankovics Marcell vitairatában a kultúra és a civilizáció fogalompárosának feszültségekkel teli viszonyára, és sajátosságaira mutat rá. Pethő Bertalan tanulmányában a paradigma-fogalom vizsgálatára és történeti áttekintésére törekszik, melynek „kettős értelme” végigkíséri a nyugati gondolkodás történetét.

„A művészi látásmód intuitív természete sok esetben korábban érzékel egyes gondolkodástörténeti tendenciákat, mint a szaktudományok” - állapítja meg Szmodis Jenő, akit főleg az a jelenség ihletett meg, hogy a nyugati jogkoncepció évszázados átalakulására is hamarabb reflektált a művészet, mint maga a jogtudomány. Esszéjében így különböző szépirodalmi és képzőművészeti példákon keresztül boncolgatja a jogi fogalmak és jelenségek művészeti alkotásokban való megelevenítését.

Olsvay Endre Kérdőjelek, kételyek, kényszerek című írásában arra keresi a választ, hogy az eltérő jelentéstartalmakkal bíró paradigmaváltás fogalmának van-e létjogosultsága a zenetörténet terén, különösen a magyar zenetörténetben. A paradigmaváltás értelmezéséhez elsőként a paradigma szó eredetének vizsgálatát kell elvégezzük Havas László szerint, aki tanulmányában az állameszmény változó paradigmáját tanulmányozza a klasszikus és a középlatin irodalomban, valamint a magyarországi neolatin kultúrában.

Nyilasy Balázs szintén a paradigma-fogalmat állítja a középpontba, hiszen véleménye szerint a hazai irodalomtudományi kutatásnak kiemelt feladata a paradigmatikus újdonságok viszonylagosságának belátása és a modern elmélet vívmányainak kritikus újragondolása.

Jánosi Zoltán Konténerek és katedrális című cikkében a „bartóki modell” felhasználásának, újfajta értelmezésének szükségességére mutat rá az irodalomtudomány területén, mely hozzájárul a népi irodalom és a folklór átlényegítő szerepének mélyebb vizsgálatához is.

Dvorszky Hedvig a magyar iparművészet és tervezőművészet helyzetelemzését nyújtja kitérve a történeti előzményekre, és reformkísérletekre utalva ezek hatására a mai magyar iparművészeti képzés rendszerére. Horkay Hörcher Ferenc művészet jövőjének pozitív képét festi fel az esztétikával kapcsolatos elméleti és gyakorlati képzések átalakulásának számbavétele során, melyben a Magyar Művészeti Akadémia megalapítása komoly mérföldkőként értelmezendő, hiszen a szerző szerint: „megalapítása és a körülötte bonyolódó viták inkább a művészet jövőjét, semmint halálát hirdetik”. Arany János a magyar népdal az irodalomban betöltött szerepének szenteli tanulmányát, mely a népköltészet és a műköltészet közötti kapcsolat vizsgálatának kiindulópontja.

Kulin Ferenc, a Magyar Művészet főszerkesztője pedig Kölcsey Ferenc az Akadémia nemzetpolitikai céljainak megfogalmazásában, szervezeti rendjének, és működésének alapelveiben kimunkálásában játszott –Széchenyi mellett a leginkább – kardinális szerepével foglalkozik. Kulin rámutat, hogy az Akadémia születésétől datálható a modern magyar szellemi élet máig érvényes szerkezete: egyik pólusán a mindenkori kultúrpolitika, a másikon a művészek „kettős elkötelezettsége” áll. Csáji Attila esszéjében a magyar kultúrát más nemzeti kultúrától öt vezérlő elv alapján különbözteti meg. Ezek megértése és helyes értelmezése elengedhetetlennek bizonyulnak a magyar művészeti élet sokszínűségének megőrzéséhez. 

Dubrovay László szerint paradigmaváltásra van szükség a kortárs zenében a közönség visszanyerésének érdekében, melynek a feltétele egy olyan régi-új közlésrendszer létrehozása, amely megteremti a zenei paraméterek harmóniáját. Szemadám György írásában saját és a képzőművészet jelenlegi helyzetére reflektál, mely annál is inkább szükséges a szerző olvasatában, mert „a mai képzőművészeti élet az anyagi szempontnak kiemelt státust, véleménymonopóliumot és szinte korlátlan hatalmat biztosít, és azt is garantálja, hogy a közönség előtt csak a nemzetközi trend jelenhessen meg”.

A Magyar Művészet első lapszámában továbbá Turi Attila Nagy Ervinnel, Bodonyi Csabával és Sáros Lászlóval folytatott beszélgetését is közlik Építészetpolitika címmel. Az Építészpolitika, a társadalmi és szakmai szervezetek véleményét összegző dokumentum az országos főépítész irányítása alatt a MMA Építőművész Tagozatának bevonásával készült.

Dárday István szerint a termelés, a kereskedelem és a fogyasztás ellehetetleníti „az élet előtt járó Műalkotás születésének és megteremtésének valódi feltételeit”. Ezért írásában egy olyan kulturális stratégia kialakítását szorgalmazza, melynek értelmében a mozgóképgyártás félszáz éves intézményes struktúráit úgy kell megváltoztatni, hogy képes legyen a kultúrpolitika ellentmondásait megszüntetni, valamint megőrizni a nemzeti értékeket.

Varga Klára Az ember drámai lény címmel közölt interjújában Szász Zsolttal, Bereményi Gézával, Almási-Tóth Andrással és Szabó Ferenc Jánossal beszélget a színházi és operai élet kihívásairól és legújabb perspektíváiról. Balogh Csaba záró tanulmányában végül a lapelőd – Magyar Művészet (1925-1949) – előtt tiszteleg: „melynek megszűnése után szerzői megőrizték a lap értékeit: a nyitottságot, kritikus szemléletet és az óvatos értékelést”.

A Magyar Művészet főszerkesztője dr. Kulin Ferenc, társfőszerkesztője dr. Kucsera Tamás Gergely. A szerkesztőbizottság a Magyar Művészeti Akadémia tagozatvezetőiből tevődik össze. A kiadvány terjesztésben megvásárolható a Lapker Zrt. árusítóhelyein. A lap ára számonként 990 Ft.

---

A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata

I. évfolyam, 1. szám
2013. december

Felelős kiadó: Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke

Szerkesztőbizottság: 
Dárday István, Dubrovay László, Erdélyi Zsuzsanna, Ferencz István, Marton Éva, Mezey Katalin, Simon Károly, Szemadám György

Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba
Főszerkesztő: Kulin Ferenc
Társfőszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely
Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila
Laptervező: Árendás József

A szerkesztőség címe:
1051 Budapest, Vörömarty tér 1.
szerkesztoseg@mma.hu
Megjelenik negyedévente
Ára számonként: 990 Ft
Nyomás: Kontaktprint

Tartalom

Bevezető

• Fekete Györggyel beszélget Kulin Ferenc 
• Kucsera Tamás Gergely: Összegzés a köztestületként működő Magyar Művészeti Akadémia közel két esztendejéről

Esszék, tanulmányok

• Zelnik József: Az akadémiai eszme újragondolása
• Jankovics Marcell: Kultúrából a Civilizációba
• Vitairat
• Pethő Bertalan: A paradigma-fogalom vázlatos története
• Szmodis Jenő: A jog és a művészetek
• Olsvay Endre: Kérdőjelek, kételyek, kényszerek
• Havas László: Az állameszmény változó paradigmája a klasszikus és középlatin irodalomban, valamint a magyarországi neolatin kultúrában
• Nyilasy Balázs: Mennyi az új a Nap alatt?
• Töprengések kultúratudományi, irodalomtudományi paradigmák ürügyén 
• Jánosi Zoltán: Konténerek és katedrális 
• Feljegyzések a „bartóki modell” arcképe köré
• Dvorszky Hedvig: A magyar iparművészet és tervezőművészet helyzetelemzése
• Horkay Hörcher Ferenc: Az esztétika (szak) vége és a művészek jövője 
• Avagy mi történt „A művészet vége” után?
• Arany János: A magyar népdal az irodalomban
• Kulin Ferenc: Kölcsey és az Akadémia
• Elvek, Programok, Ars Poetica
• Csáji Attila: Hagyomány, megújulás – kultúránk vezérlő mezői
• Egy művész több évtizedes feljegyzéseinek rövid áttekintése a nemzeti kultúrával kapcsolatban
• Dubrovay László: A paradigmaváltás szükségessége a kortárs zenében 
• Szemadám György: Helyzetkép – magamról és a képzőművészetről
• Építészetpolitika: Turi Attila beszélgetése Nagy Ervinnel, Bodonyi Csabával és Sáros Lászlóval
• Dárday István: A lélek furfangos feltámasztása
• Az ember drámai lény: Varga Klára beszélgetése Szász Zsolttal, Bereményi Gézával, Almási-Tóth Andrással és Szabó Ferenc Jánossal
• Balogh Csaba: A lapelőd; Magyar Művészet

Függelék
Rezümék
Szezők