A magyar pavilon és a szimbólumok
A malom:
„A Kr. e. I. e. közepe táján elterjedő, körmozgású malom az örök visszatérés, a sors, ugyanakkor a bőség szimbóluma. Asztrális megfigyelések alapján az állócsillagok északi sarkpont körüli állandó forgását számos kultúrában kozmikus malomként értelmezték. A buddhizmusban a létezés körforgása, a szanszára kifejezője (→kerék). A tibeti hagyomány szerint az imamalom mozgása kapcsolatot teremt az imádkozó és az univerzumot irányító istenek között. A germán mitológia csodamalma, a Grotti (’őrlő’) Fródi király számára őrli a
gazdagságot, békét. A Kalevalában szereplő csodálatos malom, a szampó szintén a bőség forrása, amelyet Ilmarinen kovácsolt „hattyúpihéből, orsó darabkájából, tehéntejből, árpaszemből” (10. ének).
„Ez lészen magja mindennek,
örökké tartó örömnek,
ez lesz szántásunk, vetésünk,
ebből támad jó termésünk”
(43. ének)
"Hasonló szerepben jelenik meg a malom a Mindent járó malmocska c.
népmesében. A keresztény szimbolikában a tengerbe vetett malomkő süllyedése Babilon/Róma pusztulásának víziója (Jel 18,21) (→apokalipszis). Az ún. misztikus malom az oltáriszentség témakörébe tartozó ikonográfiai
motívum (→szőlőprés). Az ábrázolásokon a négy evangélista gabonát önt a
malom torkába, alul pedig ostyák hullanak egy kehelybe, amelyet az
egyházatyák tartanak."
A búza:
"A gabona a természet körforgását fejezi ki: a földből a Nap és a víz ereje által
kibontakozó életerőt, és a földbe hullást, a megsemmisülést. Mint alapvető táplálék, létfeltétel, számos kultúrában az élet, a bőség, Isten jelenlétének kifejeződése. A magyar néphagyomány archaikus termékenység-varázslásai közé tartozik a Luca-napi (december 13.) búzacsíráztatás, az ún. lucabúza, amely a téli napforduló idejére hajt ki. A magyarság számára különösen fontos gabona a búza; a Tiszántúl középső részein „élet”-nek nevezték."
A kenyér:
"Az élet, az egység jelképe, mivel sok gabonaszemből ered (→gabona/búza).
Egyes földművelő kultúrákban alapvető élelem, ezért a hozzá kapcsolódó
munkafolyamatokkal együtt a szakrális életben is kiemelt jelentőséget kapott
(→aratás, →eke, →kovász). Egy ómezopotámiai mítosz szerint az égi isten, Anu birtokában van a halhatatlan élet kenyere és az élet vize. A Mithrasz-kultuszban a búzakalász és a kenyér az átváltozás és az új élet szimbólumai voltak. A kereszténységben az eucharisztiában nyeri el legmagasabb szimbolikus
jelentését. A tipológiai szimbolizmus Melkizedek bor és kenyér áldozatát az
eucharisztia előképének tekinti (Ter 14,18). A →bor (Krisztus vére) és a kenyér
(Krisztus teste) elfogyasztása a Krisztussal való egyesülést jelképezi."
A fenti idézetek Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár című könyvéből valók (Balassi Kiadó).
A magyar pavilon azonban a fentiekben részletezett ősi szimbólum értelmezésen túl, - malom – búza – kenyér – ezeknek a mai ember mindennapjaiban is érzékelhető modern értelmezésének is megfelel. A malom egyben a „Kék Gazdaság” szimbólumául is szolgál, amelynek „kiindulásaként a Római Klub 2009-ben elfogadott, Gunter Pauli által készített legújabb jelentésében megfogalmazott 100 innováció szolgál. Az innovációk alapja a tápanyagok és az energia olyan elven történő alkalmazása, amely - az ökoszisztémához hasonlóan – a természet erejét használja ki, úgy mint a vízesés, amely nem igényel külön energiát, a gravitáció ereje mozgatja. Az ökoszisztéma szállítja a tápanyagokat a biológiai birodalmak között: a lekötött ásványok táplálják a mikroorganizmusokat, a mikroorganizmusok táplálják a növényeket, a növények táplálják az állatokat, az egyik birodalom hulladéka táplálék a másik számára. Az energia- és táplálékfolyam fenntarthatóságot eredményez: csökkenti, vagy kiküszöböli az olyan inputokat, mint pl. az energia, és kiküszöböli a hulladékot és annak költségét, nem csak a szennyezést, de a nem hatékony anyaghasználatot is.
A Kék Gazdaság célja a természet által inspirált tudományos elképzeléseknek,
innovációknak a gyakorlati megvalósítása. Ezek az innovációk megváltoztatják a jelenlegi, törzs-kompetenciákon alapuló menedzsment-modelleket. A többszörös innovációk többszörös készpénzforgalmat generálnak, az összes alapvető szükségletre megoldást hoznak a helyben található eszközök, környezeti feltételek segítségével. Ezek az alapszükségletek: iható víz, élelem, munka és egészséges menedék. Munkahelyeket teremtenek, és a társadalmi tőkét növelik. A Kék Gazdaság, mint egy új gazdasági működési elv vállalkozók tömegét inspirálhatja majd arra, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel, és amikor majd az emberek ezrei, milliói térnek át az új játékszabályokra, akkor válhat ez az új alapokon álló gazdasági rendszer a jövő meghatározó gazdasági modelljévé. A Kék Gazdaság a vállalkozóknak a gazdaság összes ágazatában az innovációk százait ajánlja, amelyek megváltoztatják a piacok játékszabályait, a tápanyagok és energia teljes hasznosulását ígérik, és kiszűrik a fenntarthatatlan termékeket és folyamatokat.”
A fenti idézet: dr. Kiss Tibor: A Kék Gazdaság – Egy valóban fenntartható gazdasági modell című művéből származik.
Magyarországon a malom, (legtöbbször vízimalom) a lokális gazdaság, a helyi erőforrások kifejezője: majd minden falunak volt saját malma, ahol a község (közösség) gabonáját őrölték, a lisztből pedig tápláló alapélemet, kenyeret sütöttek. Az épület: malom. Teteje esővízgyűjtő. A tetőről lefolyó víz energiája malomkereket hajt meg, a forgó kerék látványa a víz energiáját teszi érzékelhetővé, megélhetővé, élményszerűvé a látogatók számára. A víz a „malomárokban” jut el a napszivattyúhoz. A napszivattyút napelemek működtetik és arra hivatott, hogy visszaemelje a vizet a tetőre, ezzel a körforgás biztosított. A ház, tehát működő malom, ebben a malomban azonban nem az őrlés a lényeg, hanem a körforgást biztosító és megújuló energia élményszerű megjelenítése.
Getto Tamás, dr. Hutter Ákos