A malom árnyékában - Hunsett Mill bővítése

Kelet-Angliában, a Norfolk Broads Nemzeti Park lápvilágában található Hunsett Mill régi malomépülete a hozzá tartozó egykori molnárházzal. A londoni ACME Architects vezető építészei, Friedrich Ludewig és Stefano Dal Piva a régi ház rekonstrukciója és az új épület energiahatékonysága mellett a táj ökológiai egyensúlyának helyreállítására, valamint az árvízvédelem megoldására is gondot fordítottak.

Bevezető
A Norfolk Broads Nemzeti Park egy kiemelkedő természeti szépségű, részben mesterségesen átformált terület, amelynek lápvilága az emberi beavatkozások - vízimalmok, gátak és csatornák - ellenére fennmaradt. A táj több évszázados ipari használata után az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a természeti értékek megőrzése, egyfajta menedékhely kialakítása. A Hunsett Mill projekt ötlete hasonló alapelvek mentén született meg, amelyet a közvetlen környezetre káros hatású, a helyi árvízvédelemmel is összeütközésbe kerülő, szigetszerű fejlesztés helyett egy kortárs szellemiségű, a természeti összefüggésekbe jóval mélyebben beágyazódó szemlélet alapján valósítottak meg. Az együttes önellátó energia-, víz-, és hulladékgazdálkodás tekintetében. A tervezés során hangsúlyosan vették figyelembe az építés és működtetés közbeni energiahatékonyságot, valamint ennek megfelelően választották ki a megfelelő építési módokat is. A környezetvédelmi célokat közvetlenül tükrözi az egyszerű, visszafogott épület, amely tiszta térrendszerrel és léptékkel, valamint következetes anyaghasználattal bír.

Történet
Hunsett Mill egy kis vízimalom az Ant folyó mellett, a Norfolk Broads Nemzeti Parkban. Az épület a molnár lakása volt egészen 1900-ig, amikor az elektromosság megjelenésével a szélkerekek egyszerre idejétmúlttá váltak. Működésének beszüntetése után magántulajdonba került, lakóházként funkcionált, de továbbra is a helyi épített örökség fontos emlékeként tartották számon. A ház 20. századi történelme során számos átgondolatlan bővítést szenvedett el, amelyekkel a régi épület térrendszerének hiányosságait kívánták orvosolni. Végül a ház tulajdonosai úgy döntöttek, hogy az újabb toldozgatások helyett visszaállítják a 19. századi molnárház csinos arányait, és csupán az egyik oldalán bővítik egy új, egyszerű tömeggel.

Az új bővítés
A tervezés egyik kiindulópontja az volt, hogy a bővítés meghúzódjon a védett épület mellett, ezért a tervezők az új szárnyat a meglévő épület árnyékaként képzelték el. A meglévő nyerstégla-architektúrához illesztett sötét tónusú tömeg homlokzati geometriája és pontos formája távolról kétértelműnek tűnik. Közelebbről szemlélve feltűnik a radikális modern megközelítés, amelyet a tetőidomok és a sötét faburkolat közvetít - ám ez az anyaghasználat is része a Broads történeti vernakuláris építészeti nyelvének. Az új bővítés tömege és arányai úgy lettek kialakítva, hogy az a régi épületnek alárendelt maradjon. Az elszenesedett fákat idéző burkolat konzekvensen végigvonul a házon, ezáltal kompakttá, homogénné téve azt és segítve környezetébe való beágyazódását. Elkerüli a vernakuláris építészet téves, felszínes utánzását, és az új épület azt az érzést kelti, mintha mindig is ehhez a helyhez tartozott volna. Az új szárny teljes egészében rétegelt fa panelekből készült, a kiemelt szerepet kapó natúr belső és sötét tónusú külső burkolat anyaga cédrus. A földhőt használó hőszivattyúk, a napenergiával működő passzív fűtés és az önálló kút a házat csaknem teljesen független energia-háztartásúvá teszi.

Funkcionális elrendezés
A házat a 20. század folyamán öt alkalommal bővítették, amelyek során különféle - addig nem létező - helyiségeket, így például konyhát, fürdőszobát és hálót kapcsoltak hozzá, de a toldozgatások eredménye esztétikailag és funkcionális szempontból is igen alacsony színvonalat képviselt. A megbízó az új szárnyba az eddiginél jóval tágasabb lakótereket és két új hálószobát igényelt. A tervezők a további bővítés helyett a korábbi 20. századi előzmények lebontását és az épület eredeti formájához való visszatérést választották és egyetlen új tömeg kialakítását célozták meg. A szabályozások a meglévő szintterületnek csupán csekély mértékű növelését engedték meg, a bővítés gerincmagassága pedig nem léphette túl a meglévő épületét.

Az új épület ezen korlátozásokhoz igazodva született meg, a földszinten tágas, áramló terekkel, amelyek három helyen két szint magasságát kürtő-szerűen fogják át - ezek a vertikális nyitások a tágas tér érzetét keltik, valamint lehetőséget adnak a malomra és a lápvilágra néző, nagyméretű ablakok elhelyezésére. A földszint központi szervező eleme a kandalló, körülötte csoportosulnak a közösségi terek, a távolabb elhelyezkedő konyha járószintje pedig pár lépcsőfokkal megemelt, ezáltal kissé elkülönül a nagy terektől. Az emeleten öt hálószoba és két fürdő található, köztük elszórtan pedig a galériához hasonlóan kialakított légterek. Bár néhány háló csupán 7 m2 alapterületű, a tetősík alatti területek kihasználásával, a teljes falakat beborító tükrökkel, valamint a nagyméretű homlokzati és a belső légterekre nyíló ablakokkal mégis sikerül a tágasság érzetét kelteniük.

A homlokzati nyílások a belső funkcióknak megfelelően kerültek kiosztásra. Minden helyiség természetes fényben fürdik, panorámával a régi malomépületre és a környező tájra. A konyha üvegfelületei az alsó szekrénysor és a munkalap felett kezdődnek, szabad kilátást engedve a kertre. A fix üvegfelületek a homlokzatburkolattal folyamatos felületet képeznek, erősítik a külső szigorú geometrikus vonalait, továbbá a belső terek légzárását is biztosítják. A szellőzés a tetőn elhelyezett nyílásokon át, szabályozott módon valósul meg.

Anyaghasználat
A ház tartószerkezete teljes egészében tömör fa anyagú. A belső terek falait és mennyezetét faburkolat alkotja, amely az enteriőr geometriáját és anyagszerűségét hangsúlyozza. A látvány tisztaságát a gondosan megtervezett részletek és a rejtett illesztések adják. Azokon a helyeken, ahol szükség volt ajtók beépítésére, azok vastagsága megegyezik a falakéval, kialakításuk pedig az anyag folytonosságának és homogenitásának érzetét sugallja. A terek optimális kihasználtságát a falakba beépített szerelvények, továbbá a gardrób és a puritán kandalló biztosítják. A fürdőszobák mészkő burkolata és a többi helyiségben alkalmazott faburkolat között csak igen kicsi árnyalati eltérés fedezhető föl. Az emeletre vezető főlépcsőt az építészek igyekeztek minél könnyedebb és szerényebb megjelenéssel megalkotni. A 4 mm vastag acéllemezekből konstruált lebegő szerkezetet a tömör fa-falba süllyesztették. A padlóburkolat döntően sötét tónusú tölgyfa deszkákból áll, amelyek jól kiegészítik a falak és a mennyezetek világos - néhol aranyló hatású - vörösfenyőből készült világát. Annak érdekében, hogy a lépcsők felülete beleolvadjon a padlók tónusába, a lágyacél lemezekre közvetlenül 3 mm vastag sötét tölgy furnért ragasztottak. A lépcsőt és a galériát filigrán üvegkorlát kíséri.

Fenntarthatóság
Már a tervezés során jelentős szerepet kapott az energiaráfordítás minimalizálása az építkezés során, ezért az alkalmazott anyagok egyszerűek és természetes eredetűek. A teljes tartószerkezet két irányban rétegelt, tömör fa falakból, födémekből és tetőelemekből áll. Ez az anyag több előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Elsődleges szerkezeti szerepe mellett hatékony hőszigetelő képességű is, hőtároló tömege révén pedig képes szabályozni a belső hőmérsékletet, csökkentve ezáltal az éjszakai fűtési igényt. Belső burkolatok nem készültek, mindenhol a szabadon hagyott fa felület látható. A faanyag FSC minősítésű, amely azt jelenti, hogy olyan megújuló erdőkből származnak, ahol évente több fát ültetnek, mint amennyit kivágnak, továbbá a szállításuk maximális távolsága is korlátozott. Ez az ellenőrizhető, igazolható életciklus-alapú megközelítés az egész folyamatra vonatkoztatva jelentős mértékben csökkenti a CO2-kibocsátást - gyakorlatilag CO2 csak akkor keletkezik, amikor a faanyagot élete végén egy biomassza-fűtőműben eltüzelik.

Szerkezet
A ház üzemben készített, előregyártott fa-panelekből álló szerkezeti rendszere több érdekességet mutat: a földszint feletti födémet az első emeleti falakkal együtt a tetőelemekre függesztették fel, hogy az alsó szinten minél nagyobb, egybefüggő terek kialakítására nyíljon lehetőség. A csekély össztömegű szerkezet kisebb alapokat igényelt, betont csak a talajszinti teherhordó lemezalap készítésénél használtak - erre is csak az terület árvizes volta és az altalaj gyenge teherbíró képessége miatt volt szükség. Így a földkitermelés mennyisége is a lehető legkisebb volt, nem kerültek melléktermékek a talajba vagy a folyóba, biztosítva a közvetlen környezet ökológiai egyensúlyának védelmét. A szerkezeti elemek gyártása számítógépes vezérlésű CNC-berendezéssel történt, amelynek révén minimális mennyiségű hibás elem és a hulladék keletkezett.

Faburkolat
Az épület magas hőszigetelési és légzárási követelményeknek felel meg, napvédő üvegezéssel és nagy hőtároló tömeggel rendelkezik. Az alacsony karbantartási költségű, időjárásnak jól ellenálló faburkolat létrehozása érdekében az építészek a fa konzerválásának egy igen ősi, de szinte elfeledett módszerét innovatív módon alkalmazták, amelyet felületi beégetésnek (charring) neveznek. A faelemeket propán gázzal működő forrasztólámpával kezelték. A cédrus lapokat elsősorban hosszú élettartamuk alapján választották ki, a beégetés révén pedig egy emberi, tapintható, természetes, vegyi beavatkozásoktól mentes és igen kevés karbantartást igénylő felületet alakítottak ki. Ez a burkolati textúra kontrasztot képez a régi épület nyerstégla-architektúrájával, a meglévő ház és az új bővítés határozottan, tisztán elkülönül egymástól. A fa durva felülete a keret nélküli, tükörhöz hasonlóan megjelenő ablakok éles vonalaival is kontrasztot alkot. A fekete szín a Norfolk-ban még ma is megtalálható, kátránnyal bevont gazdasági épületekre utal.

Ökologikus tájépítészet
A Hunsett Mill mögött elhelyezkedő, a Broads Nemzeti Park részét képező mocsárvilág környezetvédelem szempontjából igen érzékeny terület. Bár a múltban történtek kísérletek a lecsapolásra és a táj megművelésére, a közelmúltban úgy döntöttek, hogy meg kell őrizni és vissza kell állítani a lápvilág eredeti állapotát. Az ennek következtében megemelkedett vízszint veszélyeztette volna Hunsett Mill épületeit, ezért a tulajdonosok arra kényszerültek, hogy a projekt részeként árvízvédelmi intézkedéseket is tegyenek. A malmot, a molnárházat és a mélyen fekvő területeket korábban töltések védték az áradásoktól, amelyek mintegy 5 km hosszan húzódtak a folyóval párhuzamosan. Az elmúlt években a védőgátak állapota egyre rosszabbá vált, így gyakran előfordult az épületek, valamint és a körülötte elterülő erdők és mezők elöntése. A gátak nehéz megközelíthetősége, leromlott állapota és az anyagi lehetőségek miatt úgy döntöttek, hogy a meglévő védvonal helyett egy új töltést építenek az épületek mögött. Az új töltés kisebb, biztonságosabb, könnyen karbantartható védelmet jelent a közvetlen környezet számára, míg a Hunsett Mill körül távolabb elhelyezkedő, mintegy 25 hektárnyi terület a rendszeres áradások révén visszakerülhet eredeti lápvidék-állapotába. Ez növeli és kiterjeszti a szomszédos mocsári oázist, ahol a lápvidékek számos ritka és veszélyeztetett faja található meg.

A kert
A kertépítészeti stratégia elsősorban a helyi fajok felhasználásán és a táj ökoszisztémájának megerősítésén alapult, s emellett fontos cél volt az, hogy mindez az építészet számára egyfajta keretet képezhessen. A ház körüli és a folyó melletti virágágyakba különféle egyedek nagy számban kerültek kiültetésre. A változatos méretű, óriási színgazdagsággal rendelkező növények a kerthasználat módja szerint kaptak helyet: a magas növények intimitást nyújtanak, míg az alacsonyabb bokrok az épületek folyó felőli látványát keretezik. A kertben a különféle fajok különféle színsémák alapján nyertek elhelyezést. Az évelők megjelenése az évszakokkal együtt változik, míg a kert maga egybeolvad a környező tájjal az év minden szakában. A nagyszámú külhoni növényfaj a helyszín biodiverzitását fokozza.

Díjak
Hunsett Mill felújítása és bővítése több rangos díjat nyert, ezek közül a legfontosabb a Royal Institute of British Architects (RIBA) Manser Díja 2010-ben az Egyesült Királyságban tervezett legjobb házért. A projekt az ArchDaily Buliding of The Year 2010 internetes versenyén a Housing (Lakóépület) kategória győztese lett.

Hunsett Mill, Stalham, Norfolk, Egyesült Királyság

vezető tervezők: Friedrich Ludewig, Stefano Dal Piva
építész munkatársak: Karoline Markus, Nerea Calvillo, Chris Yoo
tartószerkezetek: Gerry O'Brien, Gary Linch - Adams Kara Taylor Ltd.
épületgépészet: Phil Grew - Horea Lea
fenntarthatóság: Phil Grew - Horea Lea
tájépítészet: Julia Cano, Kelvin Chu, Stefano Dal Piva, Deena Fakhro, Michael Heller, Friedrich Ludewig - ACME
fotók: Cristobal Palma, Friedrich Ludewig
generáltervező: ACME 

kivitelezés éve: 2008
bruttó szintterület: 214 m², kert 4500 m²