Közélet, hírek

A Margitsziget esete a "participációval" és a "policy"-vel

2005.01.31. 10:30

Józan észre vall olyan helyszínt találni egy rendkívül forgalomvonzó létesítménynek a belváros szívében? Hogyan, és mi módon veszi majd be a turistabusz meg a csapatszállító busz a kanyart a lassan Dunába omló Margithídról a szigetre? Vagy feloldják az átközlekedési tilalmat a rendezvény idejére? Melyik rendezvényére?
Bardóczi Sándor a margitszigeti uszoda-elhelyezésről

A margitszigeti döntést illetően szomorú vagyok. Már megint pártpolitika és nem városfejlesztési policy. Seres azt írta a Népszavában, hogy a "józan ész győzött". Hogyhogy a józan ész győzött? Józan észre vall olyan helyszínt találni egy rendkívül forgalomvonzó létesítménynek a belváros szívében? Hogyan, és mi módon veszi majd be a turistabusz meg a csapatszállító busz a kanyart a lassan Dunába omló Margithídról a szigetre? Vagy feloldják az átközlekedési tilalmat a rendezvény idejére? Melyik rendezvényére?

Mert ilyen nagy beruházás akkor térül meg, ha az úszóvébé után idecsábul majd számos más regionális rendezvény is. Józan észre vall tovább szeletelni a belváros egyetlen nagyobb összefüggő zöldfelületét? Rendben való, hogy maga az épület többtucat idős fát semmisít meg, de egy ilyen létesítménynek a parkolóigénye, forgalomvonzó hatása is tetemes. És magát az épületet - legyen az bármilyen leleményes - nem lehet külön kezelni környezetétől. Úgymond "tájba kell illeszteni" annak minden hatásával. Jól tudjuk mi az eredmény, ha ez nem történik meg. Józan észre vall ismét a város közepén elhelyezni egy forgalomindukáló létesítményt, amikor a peremkerületek szomjaznák a hasonló sportlétesítmények decentralizációját? Hogy ne kelljen a városba utazni sportért. Hogy az autós társadalomra ne rakódjon még több teher a forgalmi célok centralizációja miatt. És végezetül józan észre vall, hogy egy ivóvízbázist kell megszüntetni egy esemény miatt, amikor Budapest legnagyobb problémája a következő évszázadra az ivóvíz minősége lesz?

Győzött a rövidlátó profit. Mondom ezt úgy, hogy magával az épülettel semmi gondom. Sőt! A látványtervek arról győztek meg, hogy nem lesz a bővítés építészetileg rossz. Sőt szimbólumgazdag lesz. Rövidlátó profiton azt értem, hogy azt a betömedékelendő vízműkutat majd meg kell fúrni máshol, mélyebbre, azt a közlekedési problémát, melyet a komplexum indukál, most már ezzel együtt kell kezelni és a többi. Nem is beszélve arról - és itt vannak tévedésben mind a sportvezetők, sportrajongók és mind a párpolitikusok Schmidt-tel, Gyurcsánnyal és Demszkyvel az élen - hogy egy neves sportesemény (vagy világkiállítás, vagy olimpia, miegyéb beruházást igénylő történés) nem azért jó, mert ha az ország rendezi, akkor az neki jó PR. Nem is azért, mert anyagilag akár nullszaldós lehet, hanem azért, mert segítségével külső anyagi forrásból kevesebbért biztosítható egy városrész rehabilitációja, felvirágoztatása. Régen nem maga az esemény a lényeg, hanem az okos és átgondolt fejlesztés. Nem az egyszeri tiszavirág életű esemény, hanem a város többtíz, többszáz éves további sorsa. Ezért okos városok azért és olyan célzattal rendeznek például Úszó Eb-t, hogy egy lepukkant városrészüket, vagy egy új városrészüket új funkciókkal gazdagítsák ad abszurdum olcsóbbért, mintha ezt maguktól tennék meg. Ez a POLICY.

Rendben való, hogy voltak és lesznek a szigeten sportrendezvények, de a mostani járulékos vonzatai kapcsán alapvetően megváltoztatja a sziget képét. Budapest zöldfelületei egyébként is a végletekig túlterheltek, mégis a "városfejlesztők" első gondolata mindig az, hogy a zöldfelületekből csippentsünk le mégegy darabot, miközben új zöldfelületek nemigen létesülnek. A VIII., VII., IX., X., XIII., XXI. kerületben lévő "szellemvárosrészek", szlömösödött, lepukkant zárványok meg élnek tovább, pedig egy-két rég szanálásra ítélt épület lebontása árán friss vérkeringést lehetne fecskendezni egy egész kerületbe. Ahogyan néhol nagyon lassan történik is. Ráadásul a Margitszigeten már van uszoda. A közelben ráadásul ott a Császár, a Palatinus, a Komjádi és a Dagály is. (Más kérdés, milyen siralmas állapotban.) "Csóró" külvárosiaknak, Pest megyei településeken lakóknak meg hol tud megtanulni a "kölkük" úszni? Ha bebumlizik benzingőzt szívni a belvárosba? Ez aztán a népességmegtartó politika...

És itt a másik helyszín emlegetésénél nem csak a lágymányosi egyetemi helyszínről van szó. A Kopaszi gátnál például most veszi kezdetét a XI. kerület egyik legnagyobb szabadtéri projektje, egy aquapark formájában: ott is igen jól elférne a funkció, ráadásul az uszodára a két egyetemi campus, és a töménytelen új lakópark elegendő keresletet biztosítana. De ugyanígy el tudnék képzelni egy ilyen sikerre ítélt projektet Zuglóban, Kőbányán, Rákospalotán, Budaörsön vagy Budafokon is, sőt a Nemzeti Színház melletti üresen tátongó, ki-tudja-lesz-e-belőle-valami konferenciaközpont és újabb csodaszép panelbeton "lakópark" helyén is. A gond ott kezdődik, ha az általam felvezetett szempontok 2-3 évvel ezelőtt, amikor a helyszínről kellett volna véglegesen dönteni, meg sem fordultak egyetlen politikus fejében sem. No hát valahol itt kapcsolódna a témához az a bizonyos PARTICIPÁCIÓ (a helyi érdekek érvényesítésén alapuló fejlesztési elképzelés), és annak sokszor elhanyagolt fontossága.

Bardóczi Sándor okl. tájépítészmérnök