A meglepetések háza – a TÉRHÁLÓZAT Folyondár utcai irodaépülete

Kompaktság, maximális térkihasználás és az anyagok nyílt őszintesége jellemzi a GeoConcept budai zöldvidékbe ékelődő, de azzal harmonizáló székházát. A meglepő, mégis jól idomuló épületet Korompay Attila és Hatvani Ádám tervezte. Bán Dávid írása.

A budai hegyvidéknek létezik egy általában jól ismert, megszokott – még ha nem is az összes elemében kedvelt – építészeti arculata. A századelős villák, a két háború közötti modernista megoldások, majd a leginkább az 1970-es évektől eluralkodott társasházépítések, amit a 80-as évektől a sokszor túlburjánzó családi házak kezdtek sok helyen felülírni. Ezek után úgy gondolhatjuk, hogy ebben a vegyes összhangban nehéz újat mutatni, meglepetést okozni.

Pedig lehet, és nem csak negatív értelemben. Az Újlak feletti Mátyás-hegy környéke is sok mindent láthatott már. Értékes mészkövét a régmúltban sokáig bányászták, üregeiben számos barlang keletkezett. Később kellemes gyümölcsöskertek lepték el lejtőit. A természeti tájat csak helyenként törte meg néhány építmény, leginkább csőszkunyhók formájában. A budai hegyvidék egyéb részeihez képest itt viszonylag későn indult meg a nagyarányú beépítés, de mára a hegyet jelentős mértékben fonják körbe az 1970-es évektől ide telepített szalag- vagy pontszerűen álló társasházak, és egyre nagyobb mértékben a családi házak.

A Folyondár utca is jól beleillik ebbe a megszokott képletbe, majd itt ér bennünket az a bizonyos meglepetés. Egy irodaház, ami önmagában is szokatlan ezen a vidéken. Noha pár utcával odébb komoly irodapark változtatta meg a táj jellegét, ennek a hatása viszont errefelé már nem érződik. Az épületgépészettel, azon belül is a geotermikus energia hasznosítással foglalkozó GeoConcept Kft. talált új székháza számára telket az utcában és építette meg egyedi,a tevékenységüket jól tükröző, „zászlóshajónak" is beillő épületüket.

A környékre jellemző, átlagos méretű telken korábban elhanyagolt állapotú családi ház állt, egyértelműen bontásra ítélve. A ház körül gyümölcsös, amit a megváltozó térigények miatt sajnos nem lehetett megtartani, de annak szellemiségét mindenképpen tovább szerették volna örökíteni az új koncepcióban. Mert az is biztos volt, hogy az adott kötöttségek mellett, a beépíthetőség kereteinek kihasználásával, kapcsolódva a környék adottságaihoz, de egy teljesen új világot szerettek volna teremteni. Ehhez kérték fel Korompay Attilát (Térhálózat Design Kft.) és Hatvani Ádámot (Sporaarchitects) az építészeti koncepció megalkotására.

A megrendelői igény szerint a cég szellemiségét jól tükröző, maximálisan környezettudatos, a dolgozók számra kellemes atmoszférát nyújtó, a környék zöldjét magába olvasztó, a közvetlen kommunikációt is elősegítő, üzemeltetésében pedig geotermikus hőellátású, közel nulla üzemelési energiaszintű épületet rendeltek. Olyat, ami úgy emelkedik ki környezetéből, hogy közben meg is bújik benne. Az épület alaptömegét lényegében meghatározták a környékre vonatkozó beépíthetőségi paraméterek, így méretében igazodik a közeli társasházakhoz. Ugyan az új funkcióhoz nagyobb parkolóigény társult, de a tervezők igyekeztek megtartani a kert alapvonásait, a gyümölcsös örökségét megtartó zöldszigetek létesültek, amit idővel majd jobban birtokba vehetnek. Idővel, ahol lehetséges, így például az épület külső burkára is felfut majd a szőlő.

Az épület formája roppant egyszerű, de pont egyszerűségében, valamint a belső tér praktikumában rejlik ereje. Összhatásában egy kétszintes üvegkubusról van szó, amit a felszín alatt és a tetőszinten is kiegészít néhány további, jól kialakított térség. A kubus alsó szintjét részben, a felsőt pedig – néhány lőrésszerű kihagyással megszakítva – teljesen körbefonja az ipari taposórácsból készült szövet, ami egyaránt szolgál a belső terek árnyékolására és a tér kiterjesztésére. A rácsozat ugyanis egy külső lépcsőt és az emeletet körbefutó, kerengő szerű járdát rejt magában. Ez utóbbinak, ami akár szervizfolyosónak is értelmezhető, fontos közösségi térszervező szerepet szánnak: a munkatársak az egyterű irodából egy könnyed mozdulattal máris a járdára léphetnek. Ugyanis – vallja Korompay Attila – a hatékonyon munkahelyi működéshez szinte elengedhetetlenek az olyan kisebb-nagyobb szünetek, amikor a zárt közegből kiléphetünk a szabad levegőre, ahol felfrissülhetünk.

A belsőt a már említett praktikum jellemzi. Kis alapterületű, de annál tágasabb teret találunk a kubuson belül. A tervezők, ahol lehetett, minimalizálták a szerkezeti elemeket, az egyik oldalra húzott vasbeton mag is megmaradt a legszükségesebb minimális méreténél és az optimális térkihasználásnál. A mag az egyszerű, fehér, praktikusan kialakított beépített bútorzatú teakonyhát és a fából készült tolóajtókkal ellátott vizesblokkot foglalja magában. A mag látszóbeton oldalába illesztve, szinte lebegve vezet a szintek között a belső lépcsőzet.

A gépészet a vastagabb, precízen kiszerkesztett födémbe került: innen látják el a tereket alulról padlófűtéssel, felülről mennyezethűtéssel, hővisszanyerős légtechnikai rendszerrel, ebben fut a teljes elektronika, a mennyezetben kialakított betonvájatokba integrálták a világítást, a szabadon elrendezhető irodatér pedig a padló felől kapja az áramot és informatikát. Az üveghomlokzat mellé rendezett acél tartópillérek és a belső beton mag között kialakult tízméteres fesztávú, szellős térben rugalmasan alakítható ki az open office jellegű irodatér, amit leginkább csak akusztikai térelemekkel szükséges tagolni. Így az emeleten elhelyezett kisebb tárgyaló is lényegében ugyanabban a térben van, akusztikai megoldásokkal viszont mégis jó leválasztható az iroda további részeről. Az árnyékolástechnika két lépcsős, egyrészt a homlokzati rejtekükből közvetlenül az üvegfelületek elé behúzhatók az automatizált lamellák, másrést a háztól elálló külső fémrács-burok is védelmet nyújt.

A tetőszint körpanorámás terasza egy lekerekített, kabinszerűen elhelyezett vezetőségi helyiséget, egyben szabadon használható tárgyalót fon körbe. Az oldalirányú – a cég tevékenységére utaló –, a csövek világát megidéző kerekablakok és a mívesen kidolgozott faburkolatok teszik meglepővé és egyedivé a helyiséget.

A pinceszinten helyezték el a nagytárgyalót és a közösségi konyhát, étkezőt. Mindezek a felülvilágítókból szinte teljes értékű nappali fényt kapnak. A falak és a mennyezet látszóbetonból készültek – szintén integrált világítási és szellőzési rendszerrel –, a belső tagoltságot pedig üvegfalak teszik átláthatóvá, légiessé. Emellett raktár és műhely, valamint a házat ellátó geotermikus hőközpont található a szinten.

Az első ránézésre nyersnek is mondható épület üvegfelületeivel jól befogadja, vagy éppen kellő módon tükrözi vissza a környező flórát, az árnyékoló rácsszerkezet egy részét pedig az arra felfutó növényzet zöldíti. Ugyanakkor kiemelt fontossága van a tudatos anyaghasználatnak és -minőségnek. Minden felhasznált anyag saját mivoltában mutatkozik meg, a beton-, a fa- és az üvegfelületek önmagukat nyújtják, nem akarnak többnek, másnak mutatkozni.

A megrendelő és tervezők jó összhangjának eredménye az épület, ami tartható merésznek is, de tudatos végiggondoltságával, szigorú szerkesztésével és anyaghasználatával kompaktságával egyfajta rendezett nyugalmat áraszt. A megrendelő számára fontos volt, hogy a cég filozófiája jól tetten érhető legyen az épületben, ami jellemző legyen rájuk. Építészeti oldalról pedig mindez jó kísérleti terepnek bizonyult, aminek eredménye a jövőben továbbfejleszthető modellként is szolgálhat a tervezők számára.

Bán Dávid

Szerk.: Winkler Márk