A MÉSZ 2006-2007. évi rendes közgyűlése

A közgyűlés megerősítette Kálmán Ernőt elnöki megbizatásában, új alelnök Winkler Barnabás, az elnökség új tagjai Tétényi Éva, Mikó László és Vikár András DLA.

Az ülés ünnepi aktusa volt a Nemzeti Építészeti Tanács alapító dokumentumának aláírása.

A Magyar Tudományos Akadémián került sor június 8-án a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) évi rendes, tisztségviselő-választó közgyűlésére. Kálmán Ernő DLA megbízott elnök köszöntője után Dr. Reischl Gábor leköszönő elnök beszámolt a szervezet elmúlt egy évének tevékenységéről. Kiemelte, hogy a MÉSZ „elit klub, a minőségi építészetet művelők klubja lett”, melyet nem utolsó sorban a tavaly lezajlott „tagrevízió” segített elő.

Megszűnt a rendes tag kategóriája – mostantól a MÉSZ soraiban csak tagok találhatók (a felvételi követelmények azonban a korábbi rendes tagság kritériumait követik). „Az Építészek Háza nyitottá vált – folytatta – megújult a legendás építészpince, s most már nemcsak csütörtökönként, de szinte minden hétköznap látogatható a ház este is, beleértve a Kós Károly terem kiállításait.” Hozzátette, hogy „megjelent a minőség az Ybl-díjak kezelésében is”, s hogy „mindent megtettek a kommunikáció élénkítésére – nemcsak a szűk szakmai berkekben, de a politika irányában is igyekeztek képviselni az építészek érdekeit.” A Fiatalok feketén, fehéren című országjáró kiállítás kapcsán Reischl kiemelte, hogy az építésztársadalomban nagyobb erő van, mint azt eddig gondoltuk volna.

Kálmán Ernő azzal egészítette ki Reischl Gábor szavait, hogy a „mai értékválságos időkben a MÉSZ a valahová tartozás érzését adhatja.” Rámutatott, hogy az idén az UIA magyar tagozata több gyűlést is tartott már, s a szervezet erősíti kapcsolatait a Mies van der Rohe Alapítvánnyal. Kálmán Ernő hitet tett a MÉSZ kulturális folyóirata, a Régi-új Magyar Építőművészet jelentősége mellett, mely ugyan az 1903-ban Magyar Pályázatok néven indult, de ma is használatos címét éppen 100 éve vette fel (a „régi-új” szócska a névhasználati joggal kapcsolatos, ti. a Magyar Építőművészet nevet még a ’90-es években egy kiadóvállalat átvette a MÉK-ÉSZ-től, majd beszüntette a kiadást ezen a címen).

 

A friss Ybl-díjas Basa Péter előadása következett: saját épületeiről, alkotói elveiről vallott – bár technikai okok miatt a bemutató több részre szakadt, s az egyes napirendi pontok közötti elválasztó elemmé vált. Az előadás két fele között zajlott le ugyanis a Nemzeti Építészeti Tanács (NÉT) megalakulásának aktusa Dr. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter jelenlétében. A tanácsadó testület az építésügyért felelős miniszter építésüggyel kapcsolatos döntéseit alapozza majd meg javaslataival. A NÉT alapítószervezetei nevében Fegyverneky Sándor, országos főépítész (a NÉT leendő elnöke), Kálmán Ernő, a MÉSZ megbízott elnöke, Eltér István, a Magyar Építészkamara (MÉK) elnöke, Aczél Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, Aczél Péter, az Országos Főépítészi Konferencia elnöke, Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) elnöke köszöntő szavai és az alapító okirat aláírása után Lamperth Mónika elmondta, hogy nem érti a szakemberek aggodalmait, miszerint ma Magyarországon általában nem tartják a kultúra részének az építészetet – ő ugyanis nagyon fontosnak érzi, hogy az építészet és a kultúra más területei szerves egységet képezzenek.

 

A NÉT egyik fontos feladata azoknak, az országba a jövőben beáramló pénzeknek a koordinálása lehetne, melyek a Nemzeti Fejlesztési Terven belül az építészeti projekteket érintik majd.

Jeney Lajos, a MÉSZ Ellenőrző Bizottságának elnöke fontos problémára irányította a figyelmet: a testület meglátása szerint míg a MÉK ma már fontos helyet foglal el a szakmai intézményrendszerben, addig a MÉSZ jelentéktelenné vált, perifériára sodródott. Noha újra és újra elhangzik, hogy a két szervezet nyitott az együttműködésre, a megállapodás mégsem születik meg immár hosszú évek óta. Nem tisztázott, hogy mely szervezet foglalkozik az építészeti minőséggel és egyéb alapvető szakmai kérdésekkel. Nincs feladatmegosztás a két intézmény között, s ennek okait senki nem hajlandó feltárni. Ésszerűtlen a vidéki kamarai rendszer is: nincs szükség ilyen sok helyi intézményre, bőven elég lenne egy-egy dunántúli, tiszántúli és közép-magyarországi kamara (budapesti sem kell). Jeney felhívta a figyelmet arra, hogy minden szándék ellenére sem sikerült bevonni a fiatalokat a MÉK és a MÉSZ munkájába. A MÉSZ lapja a Régi-új Magyar Építőművészet hatékonyabban képviselhetné a szakmát, ha a két szervezet együtt állna mögötte. Furcsálta, hogy a laptervet senki sem véleményezi a MÉSZ-nél, azaz a szervezet nem él laptulajdonosi jogaival.

 

Eltér István válaszolt Jeney Lajos felvetéseire: a MÉK és a MÉSZ között jó a viszony, a megállapodás elmaradásának nem személyi, gazdasági vagy politikai okai vannak. A MÉK feladatait törvény szabályozza, tehát a feladatmegosztást csak meglehetősen bonyolult ügymenet révén lehet keresztülvinni. Javasolta, hogy a két szervezet között szülessen olyan szerződés, melynek segítségével lehetőség adódik a lassú bürokratikus folyamatok helyett a gyors cselekvésre.

 

Gerle János előadásában a Régi-új Magyar Építőművészet történetéről, a több mint száz évvel ezelőtti kezdetekről beszélt, s egyben utalást tett arra az egy évvel ezelőtti eseményre, melynek során Wesselényi-Garay Andor kritikus hangot megütve kérdezett rá a lap akkori helyzetére, s amire Gerle János reagált az Építészfórumon.

 

Az előadást követően kihirdették a szavazás eredményét. A közgyűlés megerősítette Kálmán Ernőt elnöki megbizatásában, új alelnök Winkler Barnabás, az elnökség új tagjai Tétényi Éva, Mikó László és Vikár András DLA.

HP (szöveg) vm (fotó)