Közélet, hírek

A MÉSZ elnökének beszámolója és pótbeszámolója

2015.05.07. 08:36

A hétfői MÉSZ közgyűlésen írásban átadott elnöki beszámoló mellett Sáros László DLA elnök pótbeszámolója az utóbbi idők közéleti botrányaival is foglalkozott: többek között kritikus hangon szólt a Liget Budapest projekttel kapcsolatos ügyekről, illetve szót ejtett a Várról szóló különféle konferenciákról is.

Elnöki beszámoló a MÉSZ 2014. május 5-től, 2015. május 4-ig
terjedő időszakáról

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!

Szörnyű, ami az idővel történik. Rohan. Három nap múlva lesz három éve, hogy megválasztatott a Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége. Ez a tény, a megújult, s most újra pontosítás előtt álló Alapszabályunk szerint arra kötelez, hogy beszámoljak Önök előtt / Előttetek az elmúlt év munkájáról, törekvéseiről, történéseiről. Lévén, hogy ez már kétszer is bevált, mert egyféle „fogódzót” adott, talán a legjobb, ha elővesszük az elnöki és elnökségi programot, és bemutatom, hogy időarányosan hová sikerült eljutni mostanáig, hiszen vállalásunk háromnegyedéhez érkeztünk.

Elkészült az Alapszabály módosítása/pontosítása, amit tavaly a Közgyűlés elfogadott. Tekintve, hogy az Alapszabály módosítása a Közgyűlés kizárólagos joga, most is itt áll a programfüzetünkben, az időközben az Új Polgári Törvénykönyv miatt kötelezően módosított változat, amit ugyancsak el kell fogadnunk. És a változást mutatja az is, hogy ezt most már a jelenlévők háromnegyedének kell elfogadnia ahhoz, hogy újra „élő” jogszabályunk legyen. A nap során még megkérem dr. Mayer Erikát, állandó jogi képviselőnket a részletek ismertetésére.


Jóllehet a MÉSZ, céljánál fogva az építészetet, avagy az építészeti minőséget kell, hogy képviselje, de nem lehet szó nélküli olyan esetekben, mint például az 1032/2015 (I. 30.) Korm. határozat, ami a Miniszterelnökséghez került építésügy legkevesebb tíz évére is kihatással lévő, az építészet területét 17 pontban tárgyalja. Ennek nem minden pontja vonatkozik közvetlenül ránk, de vannak területek, amelyekben kifejezetten hallatni kell szavunkat. Ilyen a határidőben mindenek elé emelt Magyar Építészetpolitika. Ennek tételes szövegszerkesztett változata elkészült, és annak végső megfogalmazójához, Bodonyi Csaba nevéhez fűződik. De ilyen a MÉTA, (Magyar Építészeti Tanács), amire ugyancsak adtunk javaslatot, mégpedig az MMA Építőművész Tagozatával egyeztetve. Ide kell sorolni, mint létünk egyik alapelemét is a szerzői jogi védelmet. Tavaly erről a Közgyűlésen adott beszámolót kollégánk Vajai Tamás DLA. Szerepe most is megkerülhetetlen, ám most sokakkal összefogva kell tennie/tennünk, mert ezt a jogunkat láthatóan sok támadás éri. Ugyancsak részesei vagyunk Bálint Imre DLA és Varga Tamás DLA révén az oktatás körüli kérdések megválaszolóinak. Mindez igen szoros, kötött menetrendben „halad”, aminek végső határidejéül e nyár, június vége neveztetett meg.

Elkészült az SzMSz-ünk, amit elnökségünk elfogadott. Az összes többi szabályzatunk elkészültéről már egy éve beszámoltam.

Beszélni kell a tagnyilvántartásról. Tagjaink létszáma 513 fő. Tavaly ez a szám, ebben a beszámolóban még csak 472 fő volt. Örömteli, hogy különösen vidéki kollégáink a folytatódó, kihelyezett elnökségi ülések nyomán sorra alakítják újra, (vagy meg) helyi szervezeteiket és sokan kérik felvételüket a MÉSZ-be.

„De ha már a taglétszámnál tartunk, örömteli, hogy egyre többen jelentkeznek, hogy menjünk el hozzájuk is, tartsunk ott is kihelyezett ülést, aminek egyáltalán nem az a lényege, hogy ott megjelenünk. Ennél sokkal fontosabb egymás megismerése, elismerése annak a munkának, amit ottani kollégáink végeznek, eredményeikkel együtt. A sor, mára már elmondható, impozáns. Nem árt áttekinteni. Már jártunk Miskolcon és a Műegyetemen, majd Pécsett, Kassán, Győrben, Debrecenben, Sopronban, Kecskeméten, Kaposváron. A példák híre terjed. Mára már sok meghívásunk van. Hívnak Gyulára (átrándulva testvérvárosukba Aradra), Szegedre (átrándulva Szabadkára) Veszprémbe, Egerbe. És szeretnénk még annyi helyre menni. Ha meg elfogynak, újra kezdjük.


Az MMA tavaly létrehozta az Első Építészeti Nemzeti Szalont. Ennek kurátora kollégánk, a Régi-Új Magyar Építőművészet főszerkesztője Szegő György DLA volt. Erről a helyről is köszönetet kell, mondjak/mondjunk kiváló munkájáért. Ami számomra külön öröm, hogy a szalon közben/után történt kinevezése mellett – ami a Műcsarnok művészeti igazgatójává tette, – hűségesen megtartotta főszerkesztői pozícióját, faladatát. Nagy öröm volt az is, hogy a Szalonon sokan kiállíthattunk, és jutottunk/juthattunk különböző szerepekhez.

A Szalon utolsó két napja adott helyet a tervezett, Kárpát-medencei Nyolcak megalakulásának. Ennek különleges fényt adott az, hogy az UIA Durban-ben frissen megválasztott elnöke Esa Mohamed úr és a II. Régió újraválasztott alelnök asszonyának Deniz Incedayi-nak első hivatalos útja Budapestre vezetett. Pontosítanom kell, az eredmény nem volt teljes siker, mert Ukrajnából nem tudott akkor ideutazni az ottani szövetség képviselője, akkor még nem kívánt részt venni a szerb szövetség, és nem sikerült kontaktusba kerülnünk a szlovénekkel sem. Végezetül az ugyan megjelent szlovákiai kolléga csak, mint „megfigyelő” írhatta alá a megállapodást. Mára azonban ennél sokkal jobb a helyzet. Ez alatt azt értem, hogy január 23-25. között Zágrábban jártam az UIA II. Régiójának elnöki találkozóján. Itt ígéretet kaptam az új szlovák elnöktől, hogy a megfigyelői státust rendes tagi értékűre emelik. Az ott megjelent ukrán alelnök asszony jelezte, hogy örömmel csatlakoznak. Így nyilatkozott a szerb elnök úr is. Reményeim szerint még ezen a nyáron létrejöhet a teljes kör. (Kétségtelen azonban, hogy délvidéki barátaink vitatják a Kárpát-medencei elnevezést.


Tagjaink kötelezettségeiről szólva, el kell mondanom azt is, hogy a MÉSZ-ben tavalyig a 70 évet megért tagjainknak nem kellett tagdíjat fizetniük. Ha csak nem akartak. A fiatalok számára pedig 30 éves kor alatt lehetővé tettük, hogy, ha nem tudnak, ne fizessenek tagdíjat, ha csak nem akartak. Itt azonban emlékeztetnem kell Önöket/Benneteket arról, hogy a jog ebbe is belenyúlt, mondván, hogy tagdíjat mindenkinek fizetni kell. Szóval mindezzel oda lett a tisztelet és az elegancia. Még mindig nem értem, hogy erre miért kellett jogot formálni (inkább torzítani)?

„Rendezzük kapcsolatainkat házon belül. Ne csak ígérvény szintjén” – írtam. Kapcsolatunk „Az Építészek Háza” használóival, változatlanul rendben van. Ebben az egymás megértése, segítése a legfontosabb szempont.

Lassan sokak által ismert lesz az ún. „elnöki teázás”. Ezt a kezdetekkor a kapcsolat kiépítésére vezettem be, egy informális kapcsolat képében. (Mint tudjuk, a „kötelező” sokmindennek éppen a fényét, a rugalmasságát veszi el.) Ezen találkozások kapcsán és során elég sok információhoz jutunk és juttatunk másokat. Ha valamire, úgy például a szakmai/szervezeti tervezett, vagy valós változások ismeretére van szükségünk. És ezek egy-egy illusztris vendégünk révén gyakorta sokkal egyszerűbben megszerezhetőek, mint ahogy azt mi hinnénk, vagy gondolnánk. Ebben a szándékban az ú. n. „Miskolci Nyolcak”, vagy talán többször hallani így, hogy a „Nyolcak” vannak nagy segítségünkre. Idei vendégeink között köszönthettük dr. Baán Lászlót, Füleky Zsoltot, Sághi Attilát, vagy L. Simon Lászlót. De vendégünk volt dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár is. Éppen ezért, ezt a szokásunkat nem kívánom feladni, már csak azért sem, mert változatlanul sokan igénylik ezt a „fórumot”. Tekintve, hogy ez a fórum szűk körű, aki szeretne, előre elküldheti kérdéseit.


„Tegyünk a házért is végre.” – írtam tavaly. Ennek az volt a lényege, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a ház, állami tulajdonból végre a sajátunké lehessen. Többfrontú tárgyalásokat kezdtem, az ügyben érintett államtitkárokkal.” Az akkori tárgyalópartnereink ma már egészen máshol végzik munkájukat, mert a „várjuk meg a választásokat” csitítása ma újabb várakozásba fulladt. Ez az, ahol még mindig türelmet kérek. Jut eszembe, működésem közben magammal szemben is ez a legnagyobb kihívás. A türelem.
Tavaly arról számoltam be, hogy ezt a munkát is elkezdtük. Nagyon sok rendezvényfejlesztővel, rendezvényszervezővel tárgyaltunk. Most úgy látszik, hogy Kerekes György alelnök úr aktív segítségével megtaláltuk azt a személyt, aki a környék, a hasonszőrű kulturális szervezetek jó ismerőjeként támogatónk lesz. Célunk, hogy a ház egy igen aktív kultúr-gasztro centrummá legyen ott, ahol sok a vendéglő, kávézó, de éppen ezért hála Istennek a fiatal is. Kapcsolatainkat kiterjesztjük a fiatal építészszervezetek felé is.

Göde András belsőépítész vezetésével tervek készülnek a „soha be nem fejezett” Építész Pince megújítására, az ezer éve hiányzó Könyves Pont kialakítására, a Kós terem teljes megújulására kávézóstól, új bejáratostól, világításostól. Az egyedüli akadály itt is a hiányzó pénz, amit – ha már tudjuk, hogy mennyi hiányzik – talán egyszerűbb lesz megtalálni.

A házon kívüli kapcsolataink során, ugyancsak idézetként „beszélnünk kell a megújított Külügyi Bizottságunkról is. Elképzeléseiket tavaly már láttuk. Ebben a beszámoló füzetben szerepel Fazakas György kollégánk írása, ami legkivált a jövőről szól, de ugyanitt szerepel Mikó László beszámolója is a ciklusunk előtt megkezdett, a MÉSZ elkötelezettsége miatt általunk folytatott kínai kapcsolatról. Egyértelművé vált, hogy a sanghaji Hudec Memorial Hall ügyében 2011-ben megkötött négyoldalú megállapodás tarthatatlan, így az idén október 21-én lejáró vállalást nem kell továbbvinnünk, írtam. Ehhez képest a Hudec Memorial Hallba befektető üzletasszony, megújítási szándékkal, a lejáró határidő környékén megkeresett bennünket, elfogadhatatlan határidejű kiutazásra felszólítással. Mi ezt a fajta diktumot nem tudtuk és nem is akartuk elfogadni. Ezért javasoltunk egy tavaszi konkrét programhoz köthető utazást, amire azonban semmiféle visszajelzés nem érkezett. A jövőről szóló elképzelés azonban részünkről kizárólag a Sanghaji Magyar Főkonzulátussal képzelhető el, ahol azonban teljes személyi csere történt. Szándékunk szerint a nevezett volt Hudec rezidenciát el kellene hagynunk, mert a célok teljesítésére sokkal jobb lehetőségek is kínálkoznak. Próbálkozásaink ennek mentén pillanatnyilag nem tekinthetőek sikeresnek.

Az UIA-ban vállalt szerepünk és kötelezettségeink mentén örömmel számolhatok be arról, hogy mind Fazakas György, mind Tima Zoltán kollégánkat az UIA Santorinin tartott konferenciáját követően beválasztották a Szakmagyakorlási Munkabizottságába. Sikerükhöz gratulálunk. Természetesen e mellett itthon is rengeteg feladat vár rájuk. Elkezdtek egy sorozatot, amely a fiatalokkal kapcsolatos legfontosabb kérdések köré szervezhető előadásokat tartalmazná. Természetesen működésünk e tekintetben is az NKA-s pályázataink sikere mentén lesz megítélhető.


Ugyanígy vélekedem a V4-ek csoportjáról is. Tekintve, hogy a csoport megalakítását magának tekintő Kálmán Ernő DLA minden tisztségéről lemondva kilépett a MÉSZ-ből, a Tavaszi Nemzetközi Építészkongresszus idejére időzítve magánemberként megalapított egy alapítványt, amibe bevonta a másik három alapító szervezet akkori elnökeit is. Mindehhez megszerezte a Visegrád Fund és Szőcs Géza támogatását. Tekintve azonban, hogy a MÉSZ égisze alatt létrehozott V4 Építészeti Társulást soha, senki nem szüntette meg, a Kálmán Ernő féle formációt nem tudjuk a csoport működésének folytatását jelentő közösségnek tekinteni. Az ezzel kapcsolatban, széles körben közzétett híreket sajtó helyreigazításként közzétettem. Mivel a V4 Építészeti Társulásnak soha nem volt működési szabályzata, felkértem Fazakas György urat a MÉSZ Külügyi Bizottságának elnökét, hogy ennek megszervezésében és testvérszervezeteink aktivizálásában legyen segítségünkre.

Változatlan a Fiatalok Feketén Fehéren program is. Meglepő, hogy mennyi friss munka látható ebben az ínséges időben. Igaz, zömében csak tervekben. Ám számomra pontosan ez fejezi ki a szakmai élniakarást. Alapszabályunk is számít rájuk. A nyerteseknek, ha jönnek, tagjaink között a helye.


A megbecsülés jele az is, hogy a MÉSZ megszervezte – idén már harmadszor – a Vedres György-díjat, amelyet a jeles építész özvegye, mint örökhagyó hagyományozott ránk, és amely díjat most, kellett volna átadtunk. A sok helyen megjelent felhívásaink ellenére az érdeklődés sajnos még mindig nem akkora, mint amire számítottunk, ám én ezt változatlanul az elmúlt évek munkaínséges időszakának tudom be. Egyetértve a szakmai zsűri döntésével, ha valahol, hát éppen a MÉSZ-ben ragaszkodjunk a magas színvonalhoz. A díj rangjához pedig csak hozzájárulhat az, ha nem minden évben adjuk ki, csak azért, hogy legyen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most sem akartam semmiféle sikertörténetet közreadni. Ez sokkal inkább tekinthető egy feszes beszámolónak az elmúlt egy évről. Az Elnökség dolgozik, az eredmények nem rosszak. Sajnos, szándékunkat és mozgásterünket az anyagiak hiánya, de mondjuk inkább úgy, hogy szűkös volta befolyásolja. Tavaly az NKA-nál történt, támogatásunkra szóló pályázatainkon a kért összegek kevesebb mint harmadát kaptuk csak meg.

Izgalommal Várom/várjuk az idei döntéseket. Tevékenységünk szerves része az egyes pályázati helyek és pályázatok felkutatása, pályázatok elkészítése. Örömmel jelenthetem, hogy – úgy látszik „haladó hagyománnyá lett tavalyi kérésünk sikere, elértük azt, hogy az idénre kért UIA tagdíjra szóló támogatásunkat, már tavaly megszavazták, így elkerülhettük, hogy a tárgyévnek ne csak az utolsó három-négy hónapjára válhassunk szavazatképes tagokká.

Tudom, hogy sok mindenről nem esett szó, mint például az Építészet világnapjáról, kapcsolatainkról más művészeti szervezetekkel, egyetemekkel. Kiállításainkról. Kapcsolatunkról a Palota-negyeddel akik rendszeresen ellátogatnak hozzánk. Természetesen segítségért is. Támogatólag és aktív résztvevőként vettünk részt az Ybl Egyesülettel az Ybl bicentenárium eseményeiben. Nem beszéltem pályázatoknál, a megújulást jól vevő, finanszírozásában három évre megoldódott, – már évi tíz számmal megjelenő – lapunkról, a mára már a facebook-on is ott lévő honlapunkról, aminek változatlanul a megújításán dolgozunk, mert kiderült, hogy javítgatásokkal nem megyünk sokra. Ami ehhez (is) szükséges, az a pénz. Terveinkhez képest ennek azonban szűkében vagyunk. Erre is kérek még egy kis türelmet. Nem beszéltem az építészeti fotópályázatainkról, amiknek tavaly és idén két nagyszabású változatát jelentettük meg a Miniszterelnökséggel közösen. Nem szóltam kapcsolatainkról más szervezetekkel. A bennünket kiemelt támogatottjának tekintő Magyar Művészeti Akadémiáról, akik rendszeres anyagi támogatása nagyon fontos forrásunk. Nem szóltam a BÉK működtette FUGÁ-ról. Velük közös terveink vannak a kiállítás szervezések terén. Szerettem volna egy összefogott beszámolót tartani. Kérem Önöket/Benneteket ennek megítélésére. Én úgy látom, hogy vállalásaink időarányosan teljesültek és a ciklus végéig teljesíthetőek. Köszönöm mindenki türelmét.

Budapest, 2015. április 22.

Sáros László György DLA
a MÉSZ elnöke

 


Elnöki (pót)beszámoló

 

Én ugye már megmondtam, a „rendes” beszámolómban, hogy borzasztó, ami az idővel történik. De igaz, hogy az se mindennapi, ami velünk történik. Úgy az időben. Túl vagyunk az úgynevezett Múzeumliget pályázaton. Pontosabban ez sem igaz, mert még csak most jön a tájépítész-művész pályázat. (Erősen kíváncsi vagyok az indulók sorára.) Azért, ha végiggondoljuk, hogy mi mindenek voltunk, vagy éppen nem voltunk mi ebben építészek, mind a szakmánk, mind „a” mindenki más részéről, az, simán elképesztő. A nyuszika sapkája ehhez képest valóban csak egy bájos tanmese. Fantasztikus, hogy a helykijelölő pályázat helyezettjei utóbb megtagadták munkájukat, amit akkor meg – én nem is értem, – hogy miért adtak be? A Magyar Építőművészek Szövetségének Elnöksége elérte azt (én szándékkal kerülöm a „kiharcolta” lángpallosú suhogását) hogy a nevezett pályázat harmadik (tehát meghívásos)fordulójában az invitált „sztárok” mellett lehessenek magyarok is. Hogy sztárok-e, vagy sem, azt majd ki-ki maga eldönti. Ám most sorra azt hallom/olvasom, hogy csak kettő volt. Pedig három volt. Ha csak nem pongyolán számolok. Amiből egyet kizártak. Mert ki kellett zárni. Ezt ő is tudta. Na, ki is zárták. Nem az építész zsűrorok. Nem, nem. A jogászok, vagy jogtanácsosok, vagy ügyvédek. Szóval ez a terv el se igen jutott a zsűri tagjaiig. Bár a kiírók „böcsületére” legyen mondva, hogy azért megmutatták. Na, meg az is igaz, hogy az Építészfórum ezt előbb mutatta be, mint a többi tervet. (Mert ez is érdekes.)

És szelíden megjegyzem, hogy ennek árán legalább még egy magyar is beleférhetett volna a sorba. Egyikőnk véleményének nem hiszem, hogy így kellett volna hangsúlyt adni.

Itt persze hivatkozhatnék a titoktartásra, annyit azonban talán megengedhetek magamnak, az eredménnyel nem vagyok boldog. Egyáltalán nem. Mi több, az előzővel sem. Ez azonban csak az én kilenc százalékom. Mert egy tizenegy tagú zsűriben egy szavazat „csak” ennyit ér. Egy nemzetközi zsűriben is. Na, mert, hogy ezek, azok voltak. Most olvasom, hogy a külföldi sztárok (már) nem nagyon szeretik az emblematikus épületeket. Hát most erre mit mondjak? Ha nem fogom vissza véleményemet, mindjárt melléteszem, hogy persze már az övéik megvannak. „Szana” és szerte. Na, erről ennyit.

Azt se nem értem, hogy miért kell egyoldalú konferenciát rendezni. Bármely pompás helyen. Mondjuk az Akadémián. Ahol az egyetlen „kakukktojás” az a Persányi Miklós volt, aki, ahogy mondom, még el sem ült a Múzeumliget szele, máris kinövesztett/összehordott (?) egy újabb púpot. A természeti púpot. Beszélek félre: a „biodom(b)-ot”. A maga rémítő 30 méterével. A most éppen 104 éves, amúgy 34 méteres műszikla mellett. Ájulat. Ahogy látom, ez se kell nekünk. (Mint ahogy az Országház se kellett. Szegény Steindl bele is halt.)
De ne tessenek aggódni, a feszültség fenntartható. A fenntartható fenntarthatóság. Mert nyakunkon a Nemzeti Hauszmann Terv. Most ezt nem szeretjük. Vagy szeretjük (is), de csak egy kicsit. Lesz „flash mob” konferencia, meg egy kétnapos. Ja, hogy abból meg kimaradt a MÉSZ? Hát Istenem. Kell nekünk mindenben benne lenni? Különösen, ha nem hívnak? Azért én ezt még mindig nem adtam fel. Mármint, hogy hívjanak. Mert közben meg, ugye ott vagyunk. Már csak a „lógónk” hiányzik.

Na, mert az úgy van, hogy aki MMA tag, az természetesen MÉSZ tag is, meg MÉK tag is (területi kamarája szerint persze). Aki MÉSZ tag, az, természetesen MÉK tag is (területi kamarája szerint persze), végül az, aki MÉK tag (területi kamarája szerint persze) az egyáltalán nem biztos, hogy tagja az első kettőnek. Így aztán valahogy kifelejttettünk. Amiről aztán kiderült, hogy talán (?) csak nekem volt fontos.

És mint kiderült, mások szerint nem is nagyon kell(ett)ünk mi oda. Mert mi „csak” az építészetért vagyunk. Nem úgy, mint mások. Mi nem a munkáról beszélünk. Miközben szeretne mindenki a munkáról beszélni. Nem a nem létező, nem a számára nem létező, hanem a neki is jutóról. Mert szerintem, ez lenne az igazi fenntarthatóság.

Persze lehet másféle kérdéseket is feltenni. Mondjuk úgy, hogy fenntartható-e a Nemzeti Galéria a Várban? Mert ha igen, úgy meg kell mindent tenni érte. Történik is. Csak mi, „itt és most”, még nem tudjuk, hogy mi történik.
Szekértáborok alakultak. Ezt nem én mondom. Ezt írja az újság. Melyik? Már lassan mindegy is. Szereted a „PECSÁT”? Na, jó. Akkor állj ide. Vagy mit mondtál? Nem? Akkor meg ide? Cseh Tamás Désiré-je nem bír magával. Persze, hogy nem bír, ha igaza van. „Mondjuk, én ideteszem, te meg most odaállsz.
Aztán én állok oda, de akkor te meg ideteszed.”
Hát így állunk most. „Tara-rárárá.”



3. §. A MÉSZ CÉLJA, FELADATA ÉS TEVÉKENYSÉGE
(1) A MÉSZ célja, hogy
a.) segítse hazánkban az építészeti minőség magas szintű megvalósulá- sát,
b) törekedjen arra, hogy az építészet, – mint az egyetemes kultúra része – mindig társadalmi súlyának megfelelő szerepet kapjon,
c) a magas szinten végzett építőművészeti tevékenység – alkotás - visszakapja művészeti rangját és elismertségét,
d) az építészet jelentőségének megfelelően képviselje a magyar építészek szakmai –alkotó értékeit,
e) erősítse és előmozdítsa az építészeti tervek és alkotások szerzői jogi védelmének érvényesülését.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!
Mi ezért vagyunk itt. Most is, mint korábban. Erre vállalkoztunk. Erre kell emlékeznünk. Ha a fenti öt pontért tenni tudunk, már megérte. Mint mondtam tenni. A harcosságát meg ki-ki eldönti vérmérséklete szerint. De jobb, ha ezt a józan esze szerint teszi.

Budapest, 2015. május 4.

Eredményes együttlétet és együttgondolkozást kívánok!

Sáros László György DLA, a MÉSZ jelenlegi elnöke