A mi Budapestünk 2020 városvíziók

Vargha Mihály írása

Szerkesztette Lukovich Tamás és Csontos János
PALLAS STÚDIÓ, Budapest - 2002

Mégis fáj, hogy pusztul...*

"Budapest, ez a mindenen átszivárgó vér és életigenlés
lassan ébredezik, hunyorog,
szeméthegyek közül fölemelve fejét madárfüttyben mosakszik,
szélbe törülközik."
Orbán Ottó költő (1936-2002) verse: Hóhegyek és halál; szép májusi nap
(A Hallod-e te sötét árnyék c. kötetből, 1996)

Nehéz kibékülni A mi Budapestünk könyvvel, holott sok momentum megszívlelendő belőle. De mire oda jutnánk, hogy ezeket megtaláljuk és magunkévá tegyük, addig a kötet elveszti minden érdekességét - szerkesztetlensége, szürkesége, fésületlensége miatt inkább elfelejteni szeretnénk. Mert nem egy esetben monológok olvashatók benne, s ezek ha néha víziónak nevezhetők is, mégis gyakrabban mormogások, bosszankodások, néhol odamondogatások. De nem úgy, hogy az választ, riposztot, ellenvéleményt várna, hanem leginkább kinyilatkoztatásként.

Pontosan megfogalmazható, hogy mi a legnagyobb baj - nem a várossal, mint fizikai létezővel, bár azzal is van bőven - inkább a benne élő emberekkel: egyre kevésbé figyelünk egymásra, nincs igazi diskurzus. Nincsenek tekintélyek, nincsenek szabályok, leginkább anarchia van meg káosz. Megosztottság, individualizmus, önérdekek, rosszul értelmezett vagy értelmezhetetlen közösségi érdekek táncoltatása hídon-téren, úton-útfélen.

Nem sugároz a könyvből, ami evidens kéne legyen: a társadalmi lét - ami az emberek többsége számára azonos a városi léttel - sokszereplős társasjáték, amit nap mint nap élni, művelni kell. Sokkal inkább érzékelhető az ellenkezés, nem egy esetben a szemrehányás, a mószerolás mint indíttatás: a városvezetés, főleg a főpolgármesteri hivatal és annak ténykedése ellen.

Félreértés ne essék, nem szeretném ezeket a véleményeket elhallgattatni. Sőt, sokkal több fórumot szeretnék látni, ahol ezek a vélemények termékeny vitákban kapnak teret.

Tehát elsősorban formai problémám van, ezek az írások nem könyvbe valók, ez így nem könyv, hanem egy szerencsétlenül hosszúra és szerkesztetlenre sikerült pamflet. Van benne olyan írás, ami egyszerűen olvashatatlan, mert hemzseg a magyartalan mondatoktól (Szálka Miklós: A megismétlendő múlt). Van olyan, amit már ismerek, mert az általam korábban szerkesztett folyóiratban jelent meg először nyomtatásban, hivatkozást mégsem találok (Götz Eszter: Kié itt a tér?). Ábraszöveg nélküli képeket látok a könyvben, melyek néhol illusztrációk, néhol csak hangulati elemek, az olvasónak kell kisilabizálnia, hogy éppen melyik. S van olyan képpár is, mely múlt és jelen párhuzamba állítását sugallja, csak az egyik a Nagykörút, a másik az Üllői út (125. oldal).

A könyv politikai indíttatású, ez érzékelhető például a következőkből:

A kolofón alján olvasható, miszerint "A könyv megjelenését a Budapest Airport Rt. támogatta". Egyúttal pedig a kötet zárófejezete a legkonkrétabb témafelvetés, egyetlen fontos budapesti helyszín nem szerepel ilyen részletességgel. Interjú Gansperger Gyulával a Ferihegyi Repülőtér jövőjéről. Gansperger 2001-ben az ÁPV Rt.-től került a Budapest Airport Rt. elnöki székébe, de már nincs ott, az új kormánytól nem kapott bizalmat.

S hogy még egy görbetükröt tartsak ennek a könyvnek, fölsorolok néhány megvalósított projektet. Az 1998-2002 közötti, erősen Főváros ellenes kormány követte el őket, összefoglalóan "a terror házai":
Terror Háza
Sándor palota
Nemzeti Színház
Gödör az Erzsébet téren
Millenáris Park
(Az utóbbi kettő építészetileg értékelhető, de mint "ügy", azonos a többivel.)

Ezek irritáló megvalósításához képest A mi Budapestünk 2020 városvíziók c. kötet igazán szelíd dolog. Mint pozitívumot említhetem, hogy e projektek nem sütnek át a könyvön "fényes eredmények"-ként, a szerencsétlen, mert megint nem jól előkészített olimpia-ötlet annál inkább.

Nem így kéne a várost, az országot őrizni és előrelendíteni.

Ami a legpozitívabb kiolvasható ajánlás a könyvből: nagyon hiányzik valami olyasmi intézmény, mint amilyen a Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt anno. S ezzel összefüggésben néhány megfontolásra érdemes idézetet tanulságképpen mégis szeretnék kiemelni:

"Nem befektetés-ellenességet hirdetek: tőke nélkül városépítészet sem létezik. A tőkének azonban nincsen stílusa - azt nekünk, városlakóknak kell kölcsönöznünk. Talán jól mutat a statisztikákban, de a Moszkva tér foghíjaira beépített szörnyű doboz sem építészetileg, sem a városlény szempontjából nem megoldás. A diktatórikus átformálás nem célravezető - finomabban, érzékenyebben, pontról pontra haladva tudhatunk csak hűek maradni Budapest szellemiségéhez." (Cságoly Ferenc: Budapest és én)

Feltehetően a szerző a Széna téri bevásárlóközpontokra gondolt (I. és II., lejtős híddal összekötve), a szerkesztőnek kellett volna figyelmesebben korrigálni a kéziratot.

"Mindehhez (ti. a minőségi városfejlesztéshez, v.m.) céltudatos fejlesztés, jelentős projektek és elegendő tőke kell. Szó sincs azonban tőkehiányról globális méretekben. A veszély sokszor éppen az ellenkezője: többek között az információs gazdaság eredményeképpen virágzó globális feketegazdaság is egyre inkább városfejlesztési (vagy inkább városformáló) tényezővé válik. A csillagászati összegeket gyakorlatilag a fény sebességével mozgató világméretű pénzmosás egyik kedvelt eszköze a spekulatív ingatlanfejlesztés, ami az ingatlanpiacok instabilitását és a városalakzat hirtelen átalakulását eredményezheti anélkül, hogy a helyi társadalom és gazdaság érdekeit, illetve hagyományait figyelembe venné." (Lukovich Tamás: Rajtunk múlik: a jövő Budapestje)

Kérdésem: vajon a dél-pesti Millenniumi Városközpont kellően föl volt-e tálalva társadalmi vitára, mielőtt a Nemzeti Színháznak nevezett monstrum megépült és mielőtt további állami kötelezettségvállalásokat adtak volna a köré építendő egyebekre igen magas értékben? És jelenleg mennyire alaposan vizsgálják ezeket a kérdéseket most, mielőtt folytatódna az igencsak kapkodva indított építkezés? (A Milleniumi Városközpont alapkőletétele 2002. március 22-én)

Vargha Mihály

* A cím idézet a Búcsú Budapesttől c. dalból (Ránki György - Hubay Miklós - Vas István: Egy szerelem három éjszakája)