Épületek/Irodaépület
A nagykereskedő illatos háza
2010.06.15. 13:34
Szokatlan építészeti élmény, amikor az első benyomásunk egy illathoz kötődik: az 1900-ban alapított, 800 építészt foglalkoztató Nikken Sekkei építésziroda által tervezett Mokuzai Kaikan irodaházat a hinoki ciprus varázslatos illata lengi be. Várhelyi Judit tudósítása Japánból.
Megdöbbentő élmény, amikor az első benyomásunk egy épületről nem a látáshoz, a térélményhez, vagy esetleg a tapintáshoz, hanem egy illathoz fűződik. A
Mokuzai Kaikan nevű irodaházat ugyanis a
hinoki ciprus1 varázslatos illata lengi be. Lassan azután észreveszem az elegáns egyszerűséggel megtervezett részleteket is - a fény-árnyék játékát, a beton tökéletes felületi kialakítását, az egyes anyagokat jellemző, domináns színeket: sárgás fa, ezüstszürke beton, fekete fém.
A vasbeton- és acélszerkezetek térhódítása mellett Japánban a fa továbbra is a családi házak fontos építőanyaga, azonban középületekben szerkezeti célokra gyakorlatilag már nem használják. Ennek elsősorban szilárdsági, tűzvédelmi és persze pénzügyi okai vannak. A fa-nagykereskedők szövetsége, amely a Mokuzai Kaikan megrendelője volt, így tulajdonképpen egyfajta reklámnak szánta ezt az épületet, hogy népszerűsítse a fát és bebizonyítsa, hogy alkalmas egy modern irodaépület külső-belső kialakítására. A hétemeletes Mokuzai Kaikan tartószerkezete ugyan vasbeton, de a nagytermet átívelő gerendák, az ajtók, a homlokzati elemek, a fal- és padlóburkolatok mind-mind fából készültek.
A fakereskedők, asztalosok és tűzoltók hagyományosan Tokió gazdag, köztiszteletben álló polgárai voltak. Tokió elődje, Edo fából épült, zsúfolt nagyváros volt, ahol a gyakori tűzvészek miatt minden házban állandó készenlétben állt egy csöbör víz és egy utazókosár, amiben a család legfontosabb tulajdonát lehetett elmenekíteni. Az éjjeliőr este körbejárta az utcákat és hangos szóval, valamint két fadarab összeütögetésével figyelmeztette a háziasszonyokat, hogy oltsák el éjszakára a tüzeket.
Minden elővigyázat ellenére, a sogunátus 250 éve alatt mintegy 100 jelentősebb tűzvész pusztított a városban2. A lángok olyan gyakran lobbantak fel, hogy úgy nevezték őket: Edo virágai. A város rendszeresen leégett és újjáépült, a fakereskedők eközben pedig egyre nagyobb vagyonra és befolyásra tettek szert. A fa vízi úton érkezett a városba és a hajdani fafeldolgozó negyed emlékét őrzi az öböl közelében Kiba (szó szerint fa-hely) kerület neve is - és ezért áll itt a Mokuzai Kaikan.
Az épület földszintjén kiállítótér, következő három szintjén bérelhető iroda, az ötödik emeleten tárgyaló, a legfelső szinten pedig háromszáz fős előadóterem található. A 25 méteres fesztávot szabványos méretű hinoki elemekből összeszerelt, 1,6 m magas gerendák hidalják át. A 115x115 mm keresztmetszetű, 4 méter hosszú elemeket két irányban is toldani kellett. Az NC fűrészgéppel, precízen szabott darabokat hosszában egy hagyományos japán csomópont (tsugite) kapcsolja össze, függőlegesen pedig tölgyfa betétek és rejtett acélrudakkal rögzítik.
A költségek csökkentése érdekében a tervezők a burkolatokat és korlátokat is sztenderd keresztmetszetű, bármelyik fatelepen kapható elemekkel oldották meg. Ezzel együtt egy olyan modulrendszert alkottak, ami vizuálisan egységbe szervezi a külső és belső tereket. A vasbeton szerkezeti elemek és a fa léptéke közti különbséget úgy oldották fel, hogy a keskeny, pengeszerű tartóoszlopokat szintén hinoki deszkákkal bélelt zsaluban öntötték, így a fa mérete és erezete tagolja a betonfelületeket is. A külső térben használt hinoki és sugi3 színe pedig hamarosan ezüstszürkére fakul, hasonulva a betonhoz.
A hagyományos anyagok mellett a tradicionális japán építészet több elemét is felhasználták az építészek. A nyugatra néző főhomlokzat mély terasza az engawa mai átfogalmazásaként összekapcsolja a külső és belső teret és egyben véd az erős napfény ellen. A térszervezésben is érezhető a hagyományos japán lakóházak hatása. Az irodaépületeknél megszokott, zárt egységek helyett üveg válaszfalak és váratlan átlátások segítik a tájékozódást, míg a homlokzat bemetszésein beszűrődő fény vonz, vezet, becsalogat egyik térből a másikba. Az előcsarnokban, a bejárattal szemben, még egy kis zárt kert (tsuboniwa) is helyet kapott, ahol a juharfák tavasszal élénkzöld, ősszel lángvörös lombja élénk színfolttal gazdagítja a visszafogott színvilágú épületet.
A Nikken Sekkei a világ egyik legnagyobb építészirodája, 1900-ban alapították. Tokió mellett Shanghaiban, Dalianban, Dubaiban, Hanoiban és Seoulban tart még fenn studiót és összesen 800 építészt, valamint legalább ennyi mérnököt foglalkoztat. Élvonalbeli építészeti alkotás ritkán szokott ilyen hatalmas irodákból kikerülni, de a Mokuzai Kaikan jó példa arra, hogy a vezető tervező tehetsége és elhivatottsága rendkívüli eredményeket hozhat. A Tomohiko Yamanashi által vezetett műterem számos figyelemre méltó munkája mellett ez az épület a hagyományos technológiák és anyagok újragondolásának egy lehetséges útját példázza a kortárs építészet számára. A hinoki illata sajnos az évek során fokozatosan gyengülni fog, majd végül teljesen elillan, de az épületben megfogalmazott gondolatok minden bizonnyal hosszú életűek lesznek.
Várhelyi Judit
Projekt neve: Mokuzai Kaikan
Vezető tervező(k): Tomohiko Yamanashi, Takeyuki Katsuya (Nikken Sekkei Ltd.)
Szakági tervezők: Lighting M (fény)
Generáltervező cég neve: Taisei Corp.
Tervezés éve: 2005. március – 2007. szeptember
Kivitelezés éve: 2009. október
Bruttó szintterület: 7.582 m2
Építtető: Tokyo Mokuzai Tonya Kyoudou Kumiai
Kivitelező: Suenaga Seisakujo
(1) A hinoki (Chamaecyparis obtusa) tűlevelű, örökzöld, őshonos fa, a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozik. Világos, rózsaszínes árnyalatú fa, szép, csomómentes erezettel. Igen tartós és ellenálló a nedvességgel szemben, ezért gyakran használják templomok és fürdők építésénél. A világ legrégebbi faépülete, a Horyuji templom is hinokiból épült.
(2) Yuichiro Kojiro: City on the Plane
(3) A sugi (Cryptomeria japonica) szintén a a ciprusfélék családjába tartozik, bár gyakran japán cédrusnak hívják. Akár hetven méter magasra is megnő és a kerülete 3-4 méter átmérőjű is lehet. Az értékes, vörösbarna, könnyen hasítható, kellemes illatú, szilárd és tartós fát ajtók, ablakok készítésére használják. Olcsóbb, mint a hinoki, az erezete durvább és több benne a csomó is.
