A Nanavízió és a Minusplus különdíjas terve a Nagyvásártelep építészeti pályázatán

A Nanavízió és a Minusplus építészirodák közös pályaműve megvételt nyert a ´Budapest Diákváros – Nagyvásártelep és környéke´ építészeti pályázaton. A bírálóbizottság építészeti átgondoltsága és innovatív megoldásai miatt különdíjban is részesítette a tervet. A bírálóbizottság értékelésével és a tervezők által készített műleírással mutatjuk be a tervet.

A BÍRÁLÓBIZOTTSÁG ÉRTÉKELÉSE

Kiemelkedő pályamű.

Állandó és változó moduláris elemekből építkező koncepció, ami a használatbeli változásokat figyelembe véve tervezi meg az épületeket. Az elemek kiválasztása szellemes, látványos ötleteket és gyakorlatias megoldásokat is tartalmaz.

A csarnokban két nagy, fix program modul (sport, rendezvény) között flexibilisen alakítható fogyasztó / szabad használatú tér hangulatát meghatározza a látványos, friss és karakteres vízszintes homlokzat. Ez, illetve a vertikális farm elemei új atmoszférát teremtenek a csarnok tereiben, a szokványostól eltérő, kiemelkedő tervezői intelligenciával építve a hely építészeti és funkcionális örökségére. A terület központi szerepét betöltő épület atmoszférája kiválóan kapcsolódik a diákváros elképzelt identitásához.

A kollégium épülete kiemelkedő építészeti színvonalú, a helyszín örökségét kortárs építészeti nyelvre ülteti át. Külön említést érdemel a homlokzat szerkezeti és formai struktúrája, amely a szobáknak intim külső tereket és zöld növényfelületeket biztosít. A szobák kialakítása kimagaslóan színvonalas. A közösségi terek a közlekedő magban és az épület sarkain alakulnak ki, mennyiségük megfelelő, megvilágításuk elégséges, építészeti megoldásaik kiválóak.

A műemlék irodaépület helyreállítása mellett azzal kontrasztos, de a hely formanyelvét átvevő bővítéseket és belsőépítészeti megoldásokat alkalmaz. A növényház működőképes és előremutató megoldást tartalmaz az akvapóniás mintatermesztésre és a zöld közösségi terekre.

Összességében a terv kiemelkedő színvonalú, jól átgondolt, friss és előremutató építészeti együttes, amelynek elemeit formai és funkcionális megoldások is összekapcsolják. Határozott, fiatalos víziót ajánl a jövő városrész központjára, hangsúlyos fenntarthatósági szempontokkal. Figyelembe veszi a terület fokozatos kiépülését, a csarnok térbeli változatosságát kevésbé tömegekkel, hanem inkább felületi megoldásokkal teremti meg.

A Bírálóbizottság a pályaművet megvételben, és építészeti átgondoltsága és innovatív megoldásai okán különdíjban részesíti.

MŰLEÍRÁS:

1. KONCEPCIÓ

EGY TALÁLT TÁRGY MEGTISZTÍTÁSA

A két, alapvetően más karakterű épület mára lecsupaszított, kifosztott vázként áll. Nagyon kevés a megőrizhető, értékes részlet, apróságok is fontossá válnak. Az eredetiség értékhordozó elem. Az irodaépületben meg kell őrizni, ami megmaradt, bemutatva, hogy mi régi és mi új. A csarnok esetében – ahol végképp csak egy héj áll rendelkezésre – elsősorban a történelmi réteghez kell kapcsolódni. A bontás és új építés helyett a nem konzerváló, de szerves továbbélés útját kereső hasznosításra van szükség.

VERTIKÁLIS VÁROSI KERT

A várost élelmiszerrel ellátó valamikori piactér új funkciójában kulturális és közösségi szerepbe kerül. A folytonosságot képviseli a belső homlokzatot végigkísérő vertikális kert, mely kiváló minőségű élelmiszereket termel a csarnok használói és a környék lakói számára. Ezzel az épület újra hozzájárul a város zöldséggel és gyümölccsel való ellátásához.

MEGNYITÁS

Az épület a piacterek hagyományos árkádjait idézve esernyőként nyújt biztonságos, fedett, de nem lehatárolt teret. A korábbi zárt, kevesek számára elérhető hely a teljes közösség felé forduló, nyitott helyszínné válik. A Kultivátor, mint rendezvénytér az egész városnak szól, tágra nyitja kapuit. Ez a gondolat az épület formáját is meghatározza: osztatlan, szabadon újra- és újradefiniálható tereivel idézi meg a nagyvásártelep eredeti, rugalmasan használható térkezelését. Az elmosódó határokkal a zöldfolyosó növényházként, zöldfalként, aeropóniaként, a köztér pedig közösségi terekként akadálytalanul folyik az épületekbe.

NEGYEDIK DIMENZIÓ

Az ipari épületek élete állandó alkalmazkodás és változás, ebben az idődimenzió meghatározó tényező. Az épület fokozatosan visszaengedi az életet falai közé.  A csarnok koncepciója programként tekint a változásra, az épületet egy hosszú távon nyílt végű, folyamatosan változó funkció­ban értelmezett térként határozza meg.  Ebben meg kell különböztetni a biztos stabilitást képező állandó és a rugalmas használatot lehetővé tenni képes változó elemeket. Az épület együtt változik a környezetével, nem válik túldefiniálttá.

RITMUS

Az együttes három tagja különleges viszonyban áll egymással: két egy időben emelt, ugyanakkor markánsan eltérő stílusú épület egészül ki egy kortárssal. Összetartoznak, de önálló karakterek is egyben: egyedi és közös jegyeket egyaránt hordoznak. Sajátos ritmusban mutatkoznak meg.

2. KONTEXTUS

A Nagyvásártelep együttese Budapest különleges építésze­ti értéke. A csarnok és az iroda egyenként, önmagukban is koruk innovatív és egyedi alkotásai, a maga műfajában mindkettő a következő időszak építészetének előfutára is egyben. A Diákváros mesterterve szerint új funkciójukat egy teljesen megváltozott környezetben, a mai elszigetelt helyzetből felszabadulva egy gyalogosan is bejárható, valóban emberi léptékű és belvárosias, központi pozícióba kerülve kapják meg.

A mesterterv egyértelmű kereteket ad a Nagyvásártelep épületei számára. Az építési hely a születendő új város­rész főterét képezi, centrális pozíciójával és elnyújtott struktúrájával egyaránt illeszkedik az itt kialakítani tervezett városi szövethez. Ez a negyed több szempontból is újat hoz: egy autómentes, fenntartható technológiákkal működtetett, innovatív terü­let, amely az itt alkalmazott megoldásokkal mintát ad és inspirációt nyújt a város más területei számára.

A terület első beruházásában megvalósuló hármas épülete­gyüttes példaadó szerepbe kerül a léptékben és formálás­ban, az anyaghasználat, a minőségi részletek tekintetében egyaránt. A csarnoképület a főtér szerves folytatása, ahol a Duna és az észak-déli irányban végigvonuló lineáris park összeér.

Az itt kialakuló lehetőség egyedi, kevés hasonló helyzet adott ma a városban. A hagyományos városi főterek közleke­dés által domináltak, Budapesten többségében ilyen példá­kat találunk. Ha a jól működő hasonló funkciójú példákat keresünk, általában ezek kevésbé ideális szituációkban találhatóak. Erős spontán hatásokkal alakulnak ki (pl. a Gödör története az Erzsébet téren), vagy központi helyen, de a centrális pozíciótól eltolva működnek (Millenáris Park, UP rendezvénytér).  Egy kissé tágabb rádiuszban vizsgálva a legközelebbi példák alapvetően kulturális funkciók körüli nem-helyek (ilyen például a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház, a Budapest Park környezete). Az első igazán közösségi, nyitott és szabadon használható előkép a 2018 nyarán pop-up jelleggel létrejött hely, a Valyo kikötő. Bár ennek átmenetisége merőben más jellegzetességeket hordoz, sok részlet mellett legfontosabb tanulsága az, hogy a Diák­város közelében egy befogadó tér mennyire nagy eléréssel rendelkezik a város minden irányából. Az új negyed kulturá­lis központja városi szintű szereplővé válik, éppen ezért egy olyan kínálattal rendelkező intézmény létrehozására van szükség, amely egész Budapestnek szól. Minőségben és széles lefedésben fontos inspiráció a közelben működő A38 hajó, amely szintén kifejezetten széles közönséget ér el országos és nemzetközi szinten.

LÉPTÉK

A csarnoképület kiterjedése sokszorosan meghaladja a mindennapi életünkben megszokott léptéket, ennek kezelése különös figyelmet kíván. Mitől nem lesz falanszter, ami itt létrejön? A csarnoktér még kifejezetten nagy méretű középületekhez képest is tekintélyes, ezért egyedi építészeti választ kíván. Akkora térben kell megtalálni az emberi léptéket, mely általában csak a birodalmi, vagy az ipari építészet sajátja.

NYÍLT VÉGŰ TERVEZÉS

Az együttes egésze, azon belül is a csarnok szerepértel­mezése szempontjából lényeges a funkció rugalmas, nyílt megfogalmazása.

Egy vegyes használatú, kulturális, sport és rendezvénytér­nek alkalmazkodóképesnek kell lennie, másrészt a város­negyed megvalósulásához illeszkedve folyamatosan változó helyzetben kell ellátnia centrális szerepét. A jelen kiindulási és a bizonytalan, nyílt végállapot között nagyon hosszú idő telik el, folyamatos változást és alkalmazkodási helyzetek sorát hozva. Sok hasznos gondolat elérhető a jövő kihívásairól, de valójában nem ismerjük azokat. Ennek megfelelően az együttes csak akkor lehet élő, ha együtt változik környezetével. Az első időszakban – “0. év" – kevés rezidens él itt, a még jórészt induló, hiányos, éppen épülő negyedben. Ekkor a hely kifejezetten egész Budapestre fókuszál, nagyobb távolságról vonz látogatókat.  Ezután egy köztes állapot következik, melyben már megje­lennek a helyi lakók, itt dolgozók, akik számára azonban még nem áll rendelkezésre egy minden igényt kiszolgáló városi környezet, foghíjak és építkezések tarkítják a környéket.  A végállapotban az együttes szatellit városközpontot képez a környező épületekkel és terekkel, kiteljesedik a város­rész, feltöltődnek a finomabb rétegek.

IDŐVONAL

Az idődimenzió meghatározó a három épület elhelyezésében és szerepük értelmezésében. Az irodaépület a múltat jele­níti meg a megtartott funkcióval, megőrzött és helyreállí­tott részletekkel. A csarnok új szerepet kap, az épített örökség újraértelmezésével Budapest városépítésének egyik legaktuálisabb kérdésére ad markáns választ. Bontás he­lyett az épület tovább él, új funkciót lát el. A diákszállás épülete a jövőt képviseli: kortárs építé­szet a jövő generációja számára, a jövő technológiájával, egyben inspirációt és példát adva a városnegyed tervezett beépítéséhez építészetében és a funkció értelmezésében egyaránt.

3 × 8 = 24

Az iroda, a csarnok és a diákszállás hármasa az egyes funkciók révén egy értéktöbbletet hordozó együttest alkot. A három épület egyenként képviseli a 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás egyensúlyát, egymásmelletisé­gük térben jeleníti meg a work-life balance problémát.

A mindennapi élet terei ma már kevésbé definiáltak, nem feltétlenül a munkahelyen dolgozunk, a lakásunkban pihe­nünk és a szórakozóhelyen szórakozunk, a kategóriák össze­folynak, az átmenetek egyre meghatározóbbak. Így kerül az iroda innovátor, a csarnok kultivátor (kultu­rális funkció, testművelés és városi növénytermesztés), a diákszállás a rekreátor szerepbe.

3. TERVEZÉSI ELVEK

MEGŐRZÉS ÉS ÚJRAÉLESZTÉS

Az átalakulás során kulcskérdés az értékek megőrzése, továbbvitele fizikai és szellemi dimenzióban egyaránt. Az elhasználódás, majd a pusztulás évtizedeinek leépülése után nagyon kevés megőrizhető részlet áll rendelkezésünkre. Ezt egészíti ki az a szempont, hogy az egy az egyben törté­nő helyreállítás, újragyártás az ismert problémák mellett megfelelő információk hiányában nem csak aggályos, de nem is mindig járható út.  Ebben a szituációban különösen fontos, hogy egy-egy ki­emelkedő érték helyreállítása mellett – így pl. ha az első magyarországi páternoszter-rendszerű felvonó, későbbi legendás irodaépületek nem kevésbé legendás, már eltűnő­félben lévő megoldása – kiemelt figyelmet érdemel a hely szellemének, múltjának megidézése, folytonosságot képvise­lő elemek beemelése. A kevés hiányzó részlet okozta hiány oldására olyan lehetőségek is felvethetők, mint például az eredetileg a Nagyvásártelepre készült szobor, a Zsákhordó eredeti helyszínen, az irodaépület előtt való felállítása.

EGYÜTTÉLÉS

A három épület funkciói, az ide köthető tevékenységek részben egymással átfedésben valósulnak meg. Az irodaépü­let alapvetően munkahelyként működik, a munkát kiegészítő tevékenységeken keresztül kapcsolódik a csarnokhoz, bele­értve a mindennapi ebédszüneteket éppúgy, mint a konferen­ciák megvalósítását. A diákszállás földszinti sportfunkci­ójához a csarnoképület szintén sport célú terekkel fordul.

HASONLÓ ÉS KÜLÖNBÖZ

A három épület viszonya két alapelv mentén határozó­dik meg: a hasonló, egymásra hivatkozó részletek mel­lett markánsan eltérő, önálló karakterek vannak jelen. A két történeti épület racionális szervezésében, az erős raszterezettségben kapcsolódik, hasonlóképp meghatározó tulajdonságuk az ipari építészetre jellemző racionalitás és funkcionalitás. Amennyire közösek az elvek, úgy más a funkció, lépték, az anyaghasználat és a tömegformálás.  Az új diákotthon épülete ebbe a logikába illeszkedik: funkciójában és a tiszta kortárs megfogalmazásban követi az elődök jellegzetességeit, formai játékával továbbvezeti az eddig kételemű sorozatot, a csarnok közvetlen szomszéd­jaként megidézi a tető hullámzásának markáns formai játé­kát. Ugyanígy az iroda kortárs kiegészítése is továbbviszi ezt a motívumot a másik oldalon.

A GRADIENS TÉRI ÉRTELMEZÉSE

A személyes és közösségi életterek ritmusát, egymáshoz való viszonyukat elsősorban azok nyitott-személyes és for­mális-informális tengelyeken való elhelyezésén keresztül értelmezzük. Mindhárom épület esetében meghatározó a tér ilyen fokozatok mentén való rendezése. Az átmenetek megismerése segít abban, hogy a funkciók és mentén logikus rendben, egységes szerkezetet alkotva kap­janak helyet, mindhárom házban és azok határain egyaránt. Ott jó dolgozni, élni és időt tölteni, ahol sokféle a terek minősége a köz- és magántér, illetve a formális és informális skálán. A gradiens folytonossága és fokozat­mentessége ezt fejezi ki Az iroda vertikálisan képezi le a nyitottból a szűkebb irányába mutató dimenziót, ugyanakkor az épület hátsó traktusa irányába a külső közegtől távo­labbi, informálisabb terekhez jutunk el. A csarnoképület esetében funkciók és nyitottság szempontjából több tengely értelmezhető és értelmezendő: helyzetük az aktuális hasz­nálattól függően változik akár napról napra. A diákszállás esetében az átmenetek kérdése nagy történelmi előképe­ket is megidéz, hiszen kolostorépítészettől a kastélyok világának egyaránt szigorú helyiségprogramjáig minden kor megoldotta a formális és magántér közötti fokozatok keze­lésének rendjét.

EGYETEMES TERVEZÉS

A speciális hozzáférési igényű csoportok összességében a társadalom mintegy 40%-át teszik ki, ide tartoznak például a csökkent vagy korlátozott mozgásképességű illetve csök­kent észlelési képességekkel rendelkező emberek éppúgy, mint a gyermekek, gyermekkel érkező szülők. Az inkluzív tervezés lényege, hogy a fizikai akadálymentességen túl­menően minden érintett csoport igényei beépülnek: más-más eszközök segítik például a látás- vagy hallássérülteket, értelmi fogyatékosokat vagy a mozgásukban korlátozottakat a teljes akadálymentesség elérése érdekében. A három épü­let nyilvános zónái teljes mértékben, míg a munkavállalói zónák az igényekhez igazodva részben akadálymentesek. Az épület funkcionalitásával és az általa nyújtott szol­gáltatásokkal kapcsolatos teljes hozzáférhetőség akkor valósul meg, ha az épület összes közfeladata és az általa nyújtott összes közszolgáltatás képességeitől függetlenül mindenki számára elérhető. Ezt a követelményt az épület teljesíti. Az alkalmazott eszközök kiterjednek a fizikai akadályok elhárítására és az információs-kommunikációs akadálymente­sítés összetevőinek alkalmazására egyaránt.

FENNTARTHATÓSÁG

Globális probléma, hogy az élelem egyre nagyobb részét messziről, gyakran más kontinensről hozzuk. A leghatéko­nyabb megoldás erre az, ha a termelés oda kerül, ahol a fogyasztók élnek.  Pontosan ezt oldja meg a mindhárom épületben megvalósuló aeropóniás rendszer, amely ökológiai és ökonómiai érte­lemben is fenntartható. Ez az innovatív, még nem elter­jedt technológia különösen a csarnok életminőségében és élhetőségében hoz jelentős előnyöket, emellett közvetlen hasznot is eredményez a helyben termesztett zöldségekkel. Ez a funkció közel sem csak a csarnok sajátja, hiszen a szomszédos épületek tartalmi és funkcionális kapcsolódása is megvalósul. Az iroda saját üvegházzal rendelkezik, az itt folyó innovatív kutatási és fejlesztési labormunka során az ökológiai elemek tartalomként beépülnek a gondolkodásba, és a csarnok zöldfalainak üzemeltetése is ezen keresztül valósul meg. A diákszállás tetőkertjének nyitott felüle­tei közösségi kertként működnek. A három egység önálló, de kapcsolódva üzemeltethető funkciói a gazdasági hatékonyság révén hordozzák az ökonómiai fenntarthatóságot.

4. EGY TÖRTÉNET, HÁROM KARAKTER

4.1 CSARNOK: KULTIVÁTOR

RÉTEGEK

A csarnok egyszerre monumentális, mindenkit érintő és tit­kos. Különleges terű ipari épület, amely egyfajta profán templomként is értelmezhető.

Számos réteget hordoz: a piac, a vitális kereskedelmi tér, az ökológiai szempontból még minőségi, tömegterme­lés előtti kor terményeinek cserehelye. A főváros élelme­zésének egyik legfontosabb tere, a nagybani jelleg miatt ugyanakkor egy titkos hely. Bár mindenkinek köze volt hozzá, mindenki asztalára olyan ételek kerültek, amelyek megjárták ezt a teret, mégis csak nagyon kevesen láthatták élőben ezt a különleges épületet. A vertikális élelmiszer-kertészet megteremti a kapcsola­tot a régi és az új funkció között. Az épület korábban cserehelyként a város éltetésében vállalt szerepet, ma a helyben termesztett zöldségekkel járul hozzá a közöshöz. A termények, növények visszatérnek a házba.

MIÉRT KULTIVÁTOR?

A kultúra az új funkció a csarnokban: a szó eredete a mű­velés (colere), mely éppúgy értelmezhető a növénytermesz­tésben, mint a szellem és a test művelésében.

FEDETT-NYITOTT VÁROSI TÉR

A csarnok egy harmadik hely: nincs közvetlenül gazdája, programja a változás. Ennek leképezése egy réteges terve­zési megközelítés, ahol a csarnok maga a váz, az épített keret az állandóság, a hardver. A piac tágabb értelemben mutatkozik meg: véletlen talál­kozások helyszíne, lehetősége és katalizátora. Társada­lomba ágyazódik, társadalmi szövetet alkot. A változással a funkció, a belső is változik, ez egy gyorsabban alakuló rendszer. Az üresség itt inspiráló, befogadó teret jelent: mesterséges vákuum, amely beszippantja a használókat. Az otthonos keretek megadásához szükséges minimumon túl nem terjeszkedik, tudatos visszafogással operál. Elve a mini­mális funkció és maximális infrastruktúra, mint lehetőség megadása. Az üresség felerősít: teret ad és megnyilatko­zásra ösztönöz. A csarnok pontosan úgy viselkedik, mint egy városi tér – szabadon átjárható. Mindenki előtt nyitott, igénybevételéhez nem kapcsolódik fogyasztási kényszer. A térsor minden irányban szabadon áramlik: Duna – nyitott főtér – főutca – fedett főtér – zöld folyosó. A lezáró térfalat a zöld folyosó túloldalán lévő épületek alkotják. Ezt az áramlást teszi lehetővé a csarnok teljes földszinti megnyitása.

KARAKTER

Az organikus várost szeretik a polgárai, míg az új fej­lesztések egyik kockázata, hogy könnyen falanszterré válnak. Hasonlóan fontosak azok a pontok egy városban, amelyekhez képest tájékozódni tudunk. Ehhez a két épü­lethez közösségi emlékek fűződnek, ugyanakkor ma légüres térben állnak, nincsenek rajta senki mentális térképén. Az új negyedben a műemléki, történelmi réteget és a közösségi emlékezetet nem intézményi jellegű, barokkos kulturális funkciók hordozzák majd, hanem a valamikori funkcionális barnazóna elemei magasztolódnak fel.

VÁLTOZÁS

A funkció rugalmassága a változásokon és azok leköveté­sén keresztül mutatkozik meg. Ezek körébe tartoznak a szezonális, évszakokhoz, ünnepekhez kötődő ismétlődések, a kisebb ciklusok a napokon belüli változásokkal foghatók meg. Az alkalmazkodókészség eszközei többek között a modu­láris terek, a szabadon rendezhető bútorok vagy a rugalmas információs rendszerek.

HASZNÁLÓK

A használók köre és összetétele folyamatosan változik a városrész kiépülésével. Az első időszakban a rezidensek még nincsenek jelen, az együttes egész budapesti fókuszú szerepet visz, ekkor ismeri meg és lakja be a város. A periodikusan felkapott kulthelyek egyike lesz, ahogy korábban annyi izgalmas, újrafelfedezett hely. Az átme­neti szakaszban megjelennek a helyi lakosok. Ekkor még nincs kiépült infrastruktúra a negyedben, a csarnok a napi igényeiket szolgálja ki akár átmenetileg ide települő szolgáltatásokkal. A végül kiépülő érett városnegyedben, a csarnok szatellit városközpontként működik majd. Ekkorra a mikrofunkciók kitelepülnek a megépült házak aljába, ren­dezvényközpont programja letisztul, a Kultivátor megtalál­ja végleges helyét Budapest kulturális térképén.

KATALÓGUS

A csarnok tervezése réteges, nyílt végű folyamat. Ezért az épület használati értelemben egy katalógus: funkciói, szolgáltatásai egy széles lehetőségtérben értelmezhetőek, ahol a használók, üzemeltetők össze tudják állítani, ki tudják választani a számukra szükséges elemeket.

A katalógus állandó és változó elemek összessége.

I. ÁLLANDÓ ELEMEK

Az állandó elemek feladata, hogy minden funkciónak teret adjanak most és 30 év múlva is, anélkül, hogy túlhatároz­nák a használatot.

1. ÉPÜLETBUROK

A csarnok maga a váz, az állandóság: a történeti héj letisztogatva, visszaállítva, kiegészítve. A két hosszú homlokzat földszintjén csak a tartószerkezetet megtartva, a belső a külső részévé lesz, szabadon átjárható invitáló fedett köztérré alakul.

2. TÉRBELI INFRASTRUKTÚRA-RENDSZER

Célja a maximális infrastrukturális lehetőség minimális funkciódefiniáltság megvalósításán keresztül. A padlóba szerelt infrastruktúra hálózat (víz, szennyvíz, elektromos és gyengeáramú csatlakozási pontok) a függesz­tett szellőző gyűrű a teljes élettartam alatt lehetőséget ad és kínál a városi köztér rendezvényeinek és igényeinek kiszolgálására. Az épületburok belső oldalára szerelt másodlagos tartó­szerkezet több réteget hordoz, így a növénykazettákat, épületgépészeti rendszereket, a világítás és a futópálya tartószerkezetét, emellett a dekorációs és kiegészítő ele­mek hordozó rasztere. A vertikális közlekedés (lépcsők, rámpák és liftek) rend­szere arányosan elosztva szolgálja ki a teljes épületet, súlyponti helyeken biztosítja az eltérő funkciók egyidejű használatát.

3. VÍZSZINTES HOMLOKZAT

A padló rajzolata a régi épület geometriájából és funkci­ójából származik. Az eredeti felosztás rasztere a térará­nyokat, grafikai elemei az egykori zöldség és gyümölcs kínálatot, színei a tér pezsgő gazdagságát idézik meg. Visszatekintés és projekció egyben: a lehetőségek helye, az üresség izgalmassá tétele, a hangulat megadása.

4. ÁLLANDÓ FUNKCIÓK

Az alapsíkból felfelé vagy lefelé kibillentett térbővülete­ken – zsebeken át érhetőek el, így téve funkcionálisan és formailag is többdimenzióssá a városi teret. A multifunkciós előadóterem flexibilis kialakítású (nagy­fokú oszthatósággal és szekciótermekkel) annak érdekében, hogy a legtöbb programot be tudja fogadni. A sportcsarnok szabvány nézőteres kézilabda, kosárlab­da vagy röplabda pályával rendelkezik, illetve feloszt­va edzőpályaként is használható. Az egység része a külön megközelíthető konditerem, jóga és kis tornatermek. A sportfunkciók mellett alkalmas más nagylétszámú rendezvé­nyek megtartására is. A földszinti belátás által a városi tér része: a sportok népszerűsítése mellett aktivitást ad a csarnoknak. A homlokzati ablakok és a növénykazetták között elhelye­zett 2,5m széles rekortán futópálya az időjárástól védett környezetet és izgalmas perspektívát kínál. A felvezető spirálrámpa a déli sportegységből érhető el.

II. VÁLTOZÓ ELEMEK

A változó elemek olyan eszközkészletet jelentenek, amik nyílt végű módon, átalakulásra képesek és ki tudják szol­gálni az időben és térben változó igényeket.

1. PAVILONOK

Különböző méretű és változtatható mennyiségű egységek, melyek az infrastruktúra-raszteren bárhol elhelyezhetőek és bárhol kapcsolódni tudnak.

S – A kicsi egységnek nincs vendégtere, nincs benne konyha, funkciója jellemzően: kávézó, trafik, újságos, zöldséges.

M – A közepes egységnek pici fogyasztótere van, kis kony­hával, funkciója jellemzően: pékség, cukrászda, bisztró, levesező, pizzéria. Ezek az egységek a városrész belakási folyamatának elején barbershop, gyógyszertár, kisbolt, delikátesz szerepet is betölthetnek.

L – A nagy egységnek 1:1 arányban van zárt fogyasztótere és konyhája, előkészítővel és mosogatóval, funkciója jel­lemzően: étterem, nagy kávézó. Ezek az egységek a város­rész belakási folyamatának elején postahivatal, gyógyszer­tár, kisbolt szerepet is betölthetnek.

2. VERTIKÁLIS FARM

A városi kertészet fenntarthatóságot és innovációt hordozó jelképszerű elem, ami kapcsolódik a hely történetéhez és utat mutat a jövőnek. A növények szinergikus és komplementer funkcióban vannak a nagycsarnok­kal. A növénykazetták segítenek szabályozni a túlzott napfény bejutását, lamella-szerűen viselkedve, magas (déli, nyári) napállás esetén árnyé­kolnak, alacsony napszögnél beengedik a fényt, illetve a növénykazet­ták saját világítása a napfény kiegészítő rendszereként ad mesterséges megvilágítást. A városrész kiépüléséig tartó kezdeti etapokban hasznos funkciókkal tölti ki a nem használt területeket (pl a pincében gombater­mesztés). Az irányított körülmények lehetővé teszik, hogy a növényeknek egyáltalán ne legyen szükségük permetezőszerekre. A termesztés a napsütéses órák számától is független, pontosan szabályozott mesterséges világítás segíti a növények fejlődését. A vertikális kertészetek helyben termett áruja a szállítás-tárolás minőségcsökkentő tényezőit is kiküszöböli.

A városi farmok egy egészséges alternatívát jelenthetnek a városok élelmiszersivatagaiban.

3. AEROPÓNIA

Az aeropóniás növénytermesztési technológiát először 1999-ben, egy NASA-fejlesztés keretében próbálták ki. Lényeges, hogy a tápoldatot nem folyadék formában, hanem felhőben, 50-70 mikrométeres vízcseppek formájában juttatják be egy ködkamrába, ahol a ködben lévő vizet, illetve tápanyagokat a növények fel tudják szívni. A szántóföldi paradicsomtermesztésnél 1 kg termés előál­lításához a növénynek 200-250 liter vízre van szüksége. Ugyanez a növény hidropóniás termelésben 100 liter vizet igényel, ködkamrában ehhez 10- 12 liter víz elegendő. Hasonlóképpen szántóföldi termesztésnél 1 négyzetméteren egy év alatt 5-7 kg paradicsomot lehet előállítani, aero­póniás rendszerben pedig 130-150 kg érhető el.

4. BÚTOROK

A nagycsarnok fő térbútorai könnyen tisztán tartható, újrahasznosított műanyagból készülnek, nagy méretűek, de könnyűek, két ember könnyedén tudja mozgatni őket. Praktikusan forgathatóak, ezáltal különböző oldalaikon más-más funkciót tudnak kiszolgálni. Raktározási igényük nincsen, mivel folyamatosan a placcon vannak más-más sze­repben. Síkra helyezhető és lépcsős (aljú-oldalú) elemek­ből állnak, amik a campus lépcsőkre téve, azt kiegészítve működnek.

4.2 IRODA: INNOVÁTOR

Az irodaépület egy klasszikus eszközökkel megfogalmazott, a kreativitást és a jövőorientációt kifejező ház. Kiállta az idő próbáját és így önmagában a folytonosságot is kép­viseli: az épületet ma is hasonlóképpen fogják használni, mint amikor épült. Így a funkció és a forma is önazonos marad, ugyanakkor szükségszerűen újraértelmeződik az el­múlt 85 év tükrében.

A ház éppen azért képes a folytonosság képviseletére, mert korát megelőző konstrukció, és mai értelmezésben sem anak­ronisztikus. A különleges műszaki emléken és az elsőségen túl éppen azért fontos például a páternoszter helyreállí­tása, mert maga is jelképezi ezt a meglévő folytonosságot. A kontinuitás jegyében az épületnél különösen lényeges alapelv a műemlék épülethéj megőrzése és helyreállítása. Ennek része az egyes elemek (a lépcsőház marboit burko­lata, nyílászárók, szobrok, a “pince" felirat) újragyár­tása, mely révén visszarepülünk az átadás pillanatába, ugyanakkor ezeket a műveleteket a kortárs technológiák és elvárások tükrében reálisan kell meghatározni, és a mai műszaki és használati követelményeknek megfelelően tölteni fel tartalommal.

A belsőépítészeti koncepció alapelve a régi és új karak­teres megkülönböztetése. A műemléki héj - a körítőfalak, tartószerkezet, födém - képezi a keretet, melyet fehér színnel jelölünk, ugyanakkor kortárs anyaghasználattal hozzuk a jelenbe (belső hőszigetelés, gumipadló). Az új elemeket fával jelöljük ilyenek a korlátok, a térelhatáro­ló válaszfalak szerkezete, az álmennyezet, a hőszigetelést biztosító belső ablakok keretei.

Az épület szellemiségét követve mai értelmezésben kell választ adnunk arra a kérdésre, mitől jó ma egy irodaház? Önmagában nagyon meghatározó tényező az épület építésze­ti értéke és a várossal kapcsolatot teremtő karaktere. A funkcionális rugalmasság érdekében arra van szükség, hogy a tér szabad raszterben álljon rendelkezésre, és erre a középfolyosós rendszer kiválóan alkalmas. Ezen kívül nagyon fontosnak tartjuk az elmélyült munkát támogató ins­piráló munkakörnyezetet, a növények koncepcionális beltéri elhelyezését, az irodaterületek zónásítását a különböző típusú tevékenységekhez, és a kültéri szabad levegőn tör­ténő munkavégzés lehetőségét.  A Duna felőli, négyemeletes traktus elsősorban klasszikus irodaház, a földszinten közös tárgyalók, büfé és napi ügyfélkapcsolattal működő irodák, a pincében pedig előadótermek, edzőterem, kerékpártároló és kiszolgálóterek találhatók. Az alsó két szint közösségi irodaként működik, változatos terekkel, ahol nagy, egybefüggő, kollaborációt elősegítő irodazónák és kisebb, elvonulásra alkalmas rekreációs zónák váltakoznak tárgyalókkal és csoportmunkára alkalmas workshopszobákkal. A felső két szint privát bériroda, flexibilisen kezelhető területekkel: egy szint egyben vagy külön bérleményekre osztva is kiadható. Az épület hátsó része most egy torzó jellegű, másodlagos épületrész, amelyet egy kortárs, a csarnokra reagáló elemmel élő, érvényes térré fogalmazunk át. A lineáris park mentén a mesterterv kialakít egy térfalat, ami igényli az alacsony traktus kiegészítését is, ez az elem egyfajta metszet műhelyek, laborok, startupok, innovatív alkotóterek számára és innen megvalósítható a csarnok növényrendszerének üzemeltetése is. A bővítés egy növényház, amely formavilágában folytatja a csarnoktető hullámzását, de a szigorú ritmust feloldja, szabadabban kezeli. A bővítés el van húzva az irodaháztól és fel van emelve a műhelyépülettől egy emeletnyit: ezzel a szünettel egyértelműen megkülönböztetjük az újat a régitől. A felemeléssel kialakul egy óriási fedett-nyitott terasz, ami kültéri munkavégzésre, rendezvényekre, pihenésre alkalmas, és amely nem csak az irodákból, de külön bejáraton vagy a csarnokból átvezető hídon közvetlenül megközelíthető. A növényháznak kettős funkciója van: kétharmada tényleges termesztés, harmada közösségi tér, ahol workshopokat tartanak, vagy az itt termett növényeket elkészítik, ahol akár a vendég választja ki a salátája összetevőit a sorok között. Az új funkció szimbiózisban él a csarnok zöldfalával és az erre épülő innovatív gasztronómiai és ökológiai szolgáltatásokkal.

4.3 DIÁKSZÁLLÁS: REKREÁTOR

Az épület jelentőségét az adja, hogy egyrészt egyedül ez az épület tisztán kortárs új építés, másrészt első a területen építeni tervezett hasonló funkciójú épületek között, így egyfajta viszonyítási pontként, mintaként szolgál. Az épület formáját a mesterterv és a napelemes tetőfelület megfelelő tájolása alapvetően meghatározza, de finom részleteiben megidézi a szomszédos csarnok motívumait: szomszédjaként egyszerre önálló és hasonlít. A ház egy egyedi héjat kapott, mely a csarnok mintájára ritmusosan hullámzó fémháló formájában adja meg az illeszkedés alaphangját.

Az épület karakteres jellemzője, hogy a funkcióra jellemző természetes zártságot, befelé fordulást finom eszközökkel oldja: a közösségi terek kiáramlanak a házból és a homlokzaton karakteres téglalapokként jelennek meg. Ezzel a diákszállás kifelé is megmutatja belső világát, változatos képet és kapcsolódási lehetőséget ad, ugyanakkor nem veszi el az intimitás lehetőségét lakóitól. Ez a második homlokzati héj egy nyitható elemekből álló fehér fémháló, ami árnyékol, intimitást biztosít a szobák teraszainak és futófelületet a zöldhomlokzat növényeinek. Az íves elemeket a lakók kézzel nyithatják, így a ház kifelé mindig más képet mutat, a homlokzat önálló életre kel. A teraszok padlózata nyitott fémrács, így a két homlokzati héj közötti másfél méteres sáv átszellőzik.

Egy diákszállás a lakás és a közösségi funkció sajátos keveredése, amely akkor működik jól, ha megtaláljuk az ezeket szolgáló terek jó arányát. Koncepciónk alapvetése a magán és közösségi terek, a formális és informális terek variabilitása, spontán keveredése. Az épületben nincsenek folyosók - helyettük szűkülő és táguló közösségi terek vannak, definiált és definiálatlan teresedések, a tanulószobáktól, előadóterektől a társalgókon, konyhákon át a közös teraszokig nagyon sokfélék, egy gradiens koordinátarendszerben elhelyezhetők. A nagyméretű, többszintes központi térhez tagoltabb terek kapcsolódnak, melyek kisebb, elvonulós közösségi eseményekre, találkozásokra adnak lehetőséget, kevésbé centrális pozíciójukból adódóan. A kollégiumi szobák az áramló közösségi terek ellenpontjaként szigorú rendben sorakoznak a központi tér körül. A szobák típusai az alábbi arányban oszlanak meg:

• A - kétszemélyes szoba fürdővel és konyhával: 38 db (48%)

• B - kétszemélyes szoba fürdővel: 31 db (39%)

• C - egyszemélyes szoba fürdővel: 22 db (14%)

A magántér-köztér skála másik végpontja a földszint és a pinceszintre süllyesztett multifunkcionális sportpálya, és a hozzá kapcsolódó edzőterem. Kávézó, recepció, kerékpártároló és lelátó a sportpályára - a földszinti tereket csak egy üveg választja el az utcától: a köztér így szinte akadálytalanul befolyik az épületbe és annak részévé válik. Az épület anyagainak kiválasztásának fő szempontjai a fenntarthatóság, barátságosság, letisztultság és a könnyű karbantarthatóság.

NANAVÍZIÓ