A napfény házában
Korábban már hírt adtunk az ausztriai Pressbaum településen felépült aktív házról, most azonban egy kis kirándulás során lehetőségünk nyílt személyes tapasztalatokat is szerezni, mit jelent az aktívház-koncepció a valóságban. Tornóczky Mónika, a Velux építésze kalauzolt minket. Garai Péter írása.
Napsütés, erdővel borított alpesi hegyoldalak, meredeken felfelé kúszó utcák, csend és tisztaság - a távolban lent egy hatalmas tóvá duzzasztott víztároló tükre csillog... Idilli kép, mindez Bécstől 30 km-re nyugatra, a mintegy 7000 fős Pressbaum településen járva tárul a szemünk elé. Itt épült fel 2010-ben a Velux Model Home 2020 programjának harmadik kísérleti épülete, a Sunlighthouse (Napfényház) nevet viselő családi ház, Matthias Hein és Juri Troy tervei alapján. A nyertes építészeti koncepciót kilenc iroda részvételével tartott meghívásos pályázaton választották ki.
Az épület tömegével, léptékével a környezet rendjét követi, szerényen meghúzódva áll az utcasorban, messziről alig észrevehetően. Közelebbről szemlélve azonban egyre több érdekes és egyedi részletet fedezhetünk fel rajta, amelyek határozottan jelzik: itt valami másról, többről van szó. A házat két négyszögletes alaprajzú, eltérő méretű tömeg alkotja - a különbséget a tetősíkok hajlásszöge is jelzi -, amelyeket keskenyebb, nyaktaghoz hasonló szárny kapcsol össze, az összhatás azonban mégis egységes. A trapéz alakú átrium és az északi sarkon nyíló bejárat a befoglaló tömegből való kiharapással képződött. Az alapformát a keskeny, hosszúkás telek és a helyi szabályozások előírásai nagymértékben befolyásolták.
A fedett szélfogón át a konyha-étkező-előtér együttesébe léphetünk be. A közlekedő szűkülete a tágas nappali tér felé vonzza a tekintetet, egyben kijelöli a mindkét szinten jól érzékelhető hosszanti látványtengelyt, amely a telek végében húzó erdős hegyoldal felé mutat. E rövid folyosószakasz fontos elosztó-, és csuklópontként működik: ide érkezik az alagsori szintről felvezető egykarú lépcső, amely az átrium hatalmas üvegfelületein keresztül elegendő fényt kap. A kertre nyíló kis terasz nagy bevilágító felületeket teremt a földszint fő lakóterei számára. A lépcsőház térelválasztójaként funkcionáló vertikális fa rácsozat érdekes árnyékhatásokat generál a falakon és a fa fokokon. Az alagsorban akár egy garzonszerű önálló lakrész is kialakítható, emellett itt kapott helyet a házat kiszolgáló gépészet, amely korántsem olyan riasztó méretű, mint azt egy aktív ház esetében gondolnánk. A rendszer fő elemei a használati melegvíz-tároló és a sós vizes közeggel működő hőszivattyú. Az alsó szint fedett teraszáról pazar panoráma nyílik a környező hegyvidékre és a lejtős telek végében húzódó erdős hegyoldalra. A ház alaprajzi szervezése rendkívül kompakt, logikus elrendezést mutat: a szomszédos telekhez legközelebbi, északi homlokzat sávjában húzódó kiszolgáló zónában kaptak helyet a vizesblokkok, a különféle tárolók, beépített szekrények, valamint a szinteket összekötő egykarú lépcső.
Visszatérve a földszintre, a nappali tér délnyugati oldalán - a lefutó tetősíknak köszönhetően - magasan elhelyezett bevilágítók világítják be a teret. A délkeleti és északkeleti oldalak nagy üvegfelületekkel nyitnak a kilátás felé; utóbbi parapetmagasságban elhelyezett, kényelmes alvó-üldögélő kuckóval hívogat, amelynek szélessége a lépcsővel és a hozzá kapcsolódó beépített szekrény-sávval egyezik meg, így akár ketten is elférhetnek rajta. Az emeleten jól elkülönül a szülők és a gyermekek birodalma: mindkét funkcionális egység saját vizesblokkal rendelkezik, sőt az utóbbiak számára a tervezők a lépcső mellett egy kisebb zsibongó teret is kialakítottak. A helyiségek elválasztását szellemesen kialakított tárolófelületeket rejtő, beépített bútorok érzetét keltő falakkal oldották meg. A felettük húzódó edzettüveg-sávok nemcsak a tető alatti tér vizuális egységét tartják meg, hanem a természetes fény egyenletes eloszlását is segítik - bár alkalmazásuk kissé irodai hangulatot teremt. A gerinc közelében, magasan elhelyezett tetősíkablakok a hosszú emeleti folyosót is jól megvilágítják. A házban az ablakok aránya a teljes alapterület 42 %-a, ami kiemelkedő érték az átlagos építési gyakorlathoz képest - még Ausztriában is. A bőséges napfény a ház minden helyiségét igen világossá teszi. A tetőszerkezet túlnyújtására elsődlegesen a ház működése szempontjából kellő mennyiségű napelem elhelyezése miatt volt szükség, ám a tervezők ezt kihasználva, tovább erősítették ezzel az épület egyedi tömegformálását.
A letisztult, végtelenül egyszerű formavilág a szaniterek dizájnjától kezdve a beépített bútorokon át a racionális téralakításig mindenhol hangsúlyosan érvényesül. A lépcsőtéren átáramló levegő - a kéményhatásnak köszönhetően - jól át tudja öblíteni a különböző szinteket. Az emeleten a lépcsőt szegélyező térelválasztó rácsozat korlátként fejeződik be. A belsőben a festett fehér és a natúr fa felületek dominálnak; a természetesség érzete erős és hiteles, hiszen az építők itt "valódi" anyaggal dolgoztak. Ez jellemző a vertikális irányultságú lécezésből álló, átszellőztetett homlokzatburkolatra is, amelynek különféle szélességű elemei változatossá teszik a felületek textúráját. A természetes fa az idők során fokozatosan szürkülni, feketedni fog - szépen öregedve. A felhasznált anyagok esetében kiemelt hangsúlyt fordítottak arra, hogy ezek környezetbarát módon, helyben, alacsony költséggel előállítottak legyenek. Az alagsor falai ipari melléktermékekkel kikönnyített adalékanyagú ökobetonból (Slagstar) készültek, fölötte a ház tartószerkezete előregyártott, nagytáblás rendszerből épült fel. A fapadlókat olajjal kezelték, a falakon pedig oldószermentes festékeket alkalmaztak, a vizes helyiségekben pedig a Fiandre Active levegőt tisztító burkolataival találkozhatunk.
De mitől is aktív ez a ház? Elsősorban azért, mert a működéséhez szükséges energiát önálló módon, kizárólag megújuló forrásokból (földhő, napenergia) állítja elő, valamint tervezésekor nagy hangsúlyt fordítottak az egészséges és világos belső terek kialakítására. A tetősíkablakok között elhelyezett 8 m2-nyi napkollektor a használati melegvíz-igény 70 %-át fedezi, a 42 m2-nyi monokristályos napelem elegendő elektromos áramot szolgáltat - a fölösleget a hálózatba visszatáplálva -, a téli belső komfortot pedig talajkollektoros hőszivattyú biztosítja, jó hatásfokú padlófűtésen keresztül. A fal-, és tetőszerkezetekbe épített 36 cm-es, cellulóz és birkagyapjú anyagú hőszigetelésnek, valamint a nyílászárók felépítésének köszönhetően a ház primer energiaszükséglete igen alacsony (48 kWh/év), amelyhez az alkalmazott korszerű, energiatakarékos háztartási eszközök is hozzájárulnak. Az összegyűjtött esővizet a kert locsolására használják, a szennyvíz pedig visszakerül a közcsatorna-hálózatba.
A leendő lakóknak várhatóan kellemes komfortérzetet biztosító ház tervezői az Aktívház Szövetség (Active House Alliance) irányelvei alapján dolgoztak. Ennek megfelelően az érzékelők mindig a mért, aktuális légállapothoz igazodva nyitják az ablakokat, ezáltal biztosítják a terek megfelelő átöblítését - klímaberendezés nem található a házban. A lakók természetesen beleavatkozhatnak a folyamatokba (kinyithatják az ablakot, ha szeretnék), ám ezt a rendszer azonnal kompenzálja a megfelelő lépésekkel. A vezérlőközpont folyamatosan méri a belső hőmérsékletet, CO2-, és páratartalmat, valamint az energiatermelést-, és fogyasztást, amelynek értékeit a lakók is bármikor megtekinthetik.
Az elkészült épületet elsőként az építész csapat tesztelte egy hosszú hétvégén, s igen elégedettek voltak a tapasztalt eredménnyel, amely megfelelt az általuk megálmodott koncepciónak. A ház egy éven keresztül nyitva áll a látogatócsoportok előtt, a hosszas jelentkezési procedúra alapján kiválasztott család pedig idén ősszel költözhet be - a mérések és az eredmények kiértékelése természetesen ezután is folytatódik. Az előzetes becslések és számítások szerint a ház 30 éven belül több energiát fog termelni, mint amennyit teljes életciklusára vetítve elfogyaszt - az építőanyagok előállításától kezdve a használat során fellépő igényekig. Juri Troy építész a tervek szerint ősszel előadást fog tartani az épületről egy hazai konferenciasorozat keretében.
Garai Péter
