A nemzet arca az építészet: a kiút az oktatásban van

„Boldogulás a XXI. század gazdasági világában“ címmel szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett az Építőipari TISZK, a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus termében. A rendezvényen résztvevők szerint a szakma presztízsének visszaállítása csak az oktatás színvonalának emelésével, átstrukturálásával és jobb anyagi ösztönzőkkel képzelhető el.

„Boldogulás a XXI. század gazdasági világában“ címmel szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett az Építőipari TISZK, a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus termében. A rendezvényen résztvevők szerint a szakma presztízsének visszaállítása csak az oktatás színvonalának emelésével, átstrukturálásával és jobb anyagi ösztönzőkkel képzelhető el.  

„A nemzet arca az építészet” hangzatos alcímet viselő szakmai kerekasztalt Megyesi Csilla az Építőipari TISZK Budapest vezető projektmenedzsere kezdeményezte, hogy „az építőipar és az építőipari szakképzés elvesztett presztízsét a szakma helyreállítsa”. A beszélgetés minden résztvevője egyetértett abban, hogy az építőipar válságban van, az egyetlen lehetséges kiút pedig az oktatás színvonalának emelésében és a jelenlegi képzés újragondolásában rejlik

Spotot a köztévébe!
„Az építőipari szakképzést meg tudjuk változtatni”- fogalmazott Megyesi Csilla. „Az építész szakma elvesztette presztízsét, hiányszakmává vált. Ma több kutyakozmetikus van, mint építőiparban dolgozó mester.” A minőségi szakmát csak minőségi oktatással képzelhetjük el, a mérnök-tanárok alulfizetettsége és a nem megfelelő tanárképzés mellett, a legjelentősebb probléma a szakmunkásképzésbe jelentkezők alacsony szakmai tudása, motiválatlansága, és nehéz szociális háttere - fogalmazott Megyesi. „A szakképzés jövőjét elsősorban a centralizált képzésben látom, és egy olyan jövőképben, ahol már az általános iskolákban elkezdődik a pályaorientáció. Ehhez persze nemcsak szemléletbeli változásokra, hanem az anyagi dotáció változtatására is szükség van. Az oktatók fizetésének rendezése mellett, a tanulókat ösztöndíjrendszerrel kellene motiválni, hogy építőipari iskolába jelentkezzenek és elvégezhessék tanulmányaikat.”

A jelentkezők alulmotiváltságát az építőipari szakmák hiányos ismeretében is látja a projekt menedzser, az egyik lehetséges megoldást pedig a nyilvánosságra bízná: „a szakma szépségéről beszélni kell, a köztévének rövid reklámfilmeket kellene bemutatnia a szakmáról”. A beszélgetés további részében rendre előkerült a reklámfilm, mint a szakma bemutatásának és kedvező fényben feltüntetésének egyik lehetséges eszköze, de ennél azért komolyabb megoldások is elhangzottak.

Óriási káosz mindenütt
„Régi mániám – mondta Finta József -, hogy minden szakmát az alapján kellene megbecsülni, mennyit tud ártani a nemzetnek.” Eszerint első helyen a politikusok szerepelnek, második helyen a jogászok, és a harmadik helyre az építészek kerülnének. Az Ybl és Kossuth-díjas építész a lemaradás okaként a szakképzés hiányosságait említette, ahogy fogalmazott, még a gyengének nevezhető kelet-európai szinthez képest is alul teljesítünk. Míg az építőipar szakmai háttere legyengült, továbbra is kitűnő tanárok és jó tananyag áll rendelkezésre Finta József szerint. Míg korábban a társadalom megbecsült tagja volt a szakmunkás, a mesterségnek nagy presztízse volt, és érdemes volt szakmunkás életpályát választani, addig ma bizonytalan jövőt, bizonytalan megélhetést jelent. Nemcsak az építőiparban, hanem az építészet jelenében is óriási a káosz, de már látszik a kiút: a zöld-, emberléptékű, környezettudatos építészetben – fogalmazott Finta József. „Katasztrofális a hazai vizuális oktatás, a rajztanítás. A szép érzékelése, felismerése nélkül nem lehet szépet alkotni”- foglalta össze gondolatait Finta József.

Diploma helyett szakmunka, pénz, pénz, pénz
Dr. Garai Péter szakképzési miniszteri biztos, a demográfiai problémát jelölte meg, mint első számú megoldandó feladatot: egyre kevesebb a gyerek, ők is az érettségire épülő presztízs szakmákat választják elsősorban. „Az elmúlt 20 évben az lett a trend, hogy fontosabb egy diploma, mint egy szakma”- fogalmazott a miniszteri biztos. Rosszallása annál is furcsább, mivel az elmúlt 20 év összes kormánya, így a jelenleg kormányon lévő koalíció pártjai is a felsőfokú képzést ambicionálták. Úgy tűnik, most ezen változtatni akarnak. A szakképzési miniszteri biztos ígéretet tett arra, hogy a hiányszakmák meghatározásával, differenciált állami normatívával támogatják a szakiskolákat, a következő tanévtől átszervezik és jóval kevesebb adminisztratív feladattal járó vizsgarendszert alakítanak ki, összehangolják a szakképzést a munkaerő-piaci igényekkel. A miniszteri biztos rámutatott, hogy vannak olyan területek, ahol túlképzés van, „ezeken a területeken fájdalmas lépés lesz”- fogalmazott. Mindenesetre igyekeznek államilag támogatni a szakmunka becsületének visszaállítását.

Dr. Madarász Sándor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium politikai főtanácsadója a pedagógusok védelmét, megbecsülését és jogainak helyre kerülését ígérte. „Vajon a technikai civilizációba vetett hit jobb világba visz-e? Érdemes-e a világ humanizálása felé fordulni? – tette fel a (költői) kérdést Dr. Balogh Balázs, a BME építészmérnöki karának dékán-helyettese, aki szerint a magasan kvalifikált, high-tech világból már csak a humánum hiányzik. Éppen ezért nem meglepő az a világszintű törekvés, hogy a hagyományos, kétkezi szakmák újra visszanyerjék társadalmi presztízsüket, megélhetési biztonságot jelentsenek.

A szakképző iskolák igazgatói, Deli Albert (Ybl Miklós Építőipari Szakképző Iskola) és Varga András (Schulek Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Műszaki Szakközépiskola) is az építőipar társadalmi alulbecsültségét, a szakoktatás mecenatúrájának hiányát, a szakmunkásképzés javítását (amely az általános műveltség, a szakmai tudás mellett nyelvismeretet is jelent) emelték ki. A gyakorlati képzés, és a képzőhelyek alacsony számát, néhány pl. az út- és hídépítő szakmában annak teljes hiányát, a mesterek alacsony számát jelentős problémának tartják. A kerekasztal beszélgetés vállalkozói oldala minden esetben a teljes nyitottságot és a szakképzésből rájuk háruló feladatok iránti fogadókészséget erősítette meg – természetesen állami támogatás mellett.
Megyesi Csilla a kerekasztal zárógondolataként örömét fejezte ki, hogy a szakma valamennyi résztvevője, ha képletesen is, de egy asztalhoz ült le. A tervek szerint erre a jövőben gyakrabban kerül sor.

A beszélgetés meghívott vendégei voltak:
Dr. Finta József Kossuth- és Ybl-díjas építész
Dr. Balogh Balázs dékán helyettes, BME Építészmérnöki Kar
Bihall Tamás alelnök, MKIK
Prof. Dr. Callmeyer Ferenc Kossuth és Ybl díjas építész
Csomós Miklós frakcióigazgató, Budapesti Fővárosi Önkormányzat
Dr. Garai Péter szakképzésért felelős miniszteri biztos, Nemzetgazdasági Minisztérium Gazdag Imre főmérnök, Trigránit Zrt.
Gerencsér László elnök, Építéstudományi Egyesület
Haraszti László Villas Hungária Kft .
Juhász Imre vezérigazgató, Ferrobeton Zrt.
Kapy Jenő elnökségi tag, Magyar Építőművészek Szövetség
Kató Aladár vezérigazgató, TONDACH Magyarország Zrt .
Dr. Kévés György Kossuth- és Ybl-díjas építész
Kóbor Csaba alkalmazástechnikai vezető, BRAMAC Kft.  
Dr. Madarász Sándor politikai főtanácsadó, Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Molnár Miklós ügyvezető igazgató, Terc Kft .
Dr. Molnár Szabolcs ügyvezető igazgató, Grand Ács Kft.
Nagy Tamás szaktanácsadó, Wienenberger Téglaipari Zrt.
Pintér László projektigazgató, WEBER Terranova Építőanyagipari Kft.  
Pölöskei Gáborné elnök, RFKB, Oktatási Hivatal
Schréder Mihály elnökségi tag, ÉVOSZ  
Szerényi István ügyvezető igazgató, Szega Books Kft.  
Széman György elnök, Magyar Építőanyag Szövetség
Szűcs György elnök, Ipartestületek Országos Szövetsége
Dr. Tamás Judit mb.elnök, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal  
Vladár Péter ügyvezető igazgató, Tectum Kft.

Biczó Gabriella