A nyéki reneszánsz villa táji és építészeti programja I.
A Budai-hegyek egykor beépítetlen, erdős részén állt a magyar királyok egyik kedvelt villája. Mátyás király buda-nyéki reneszánsz villájának táji és építészeti programja igen izgalmas kérdéseket vet fel, amelyeket Kiss József a Firenze melletti Poggia a Caiano-ban található Villa Medici analógiáján keresztül próbál feltárni.
Néhai Horler Miklós és Németh Ferenc építész kollegáimra emlékezve.
Mátyás király három villáját említi Bonfini: egyet Pesten, egyet Óbudán és egyet Buda-Nyéken. Ez utóbbi Feld István-féle kutatását1 követően az igen részletes fotogrammetriai felmérések2 alapján folytatódhatott a helyreállítás lehetőségeinek tervi mérlegelése3. Az újkori beépítések miatt a Hűvösvölgyi út és Fekete István u. kanyarja közt lévő terület az eredeti királyi villa közvetlen kiterjedésének már a felét sem őrzi, így a tervezési támpontok egy része elveszett.
Horler Miklós alapvetése az volt, hogy az építészeti együttes előképe a Villa Poggiao a Caiano [vagy építtetőjéről Villa Medici - a szerk.] volt. A kutatások által meghatározott, részleteiben az eredeti reneszánsz terep- és burkolati szintek alapján készült és a területvesztés miatt „egyszerűbb” kertépítészeti terv készítésekor rekonstrukciós tervet is készítettem. Sikerült meghatároznom azt a tengelyrendszert, ami feltűnő pontossággal mutatta a két nyéki épület közel 110 fokos szöggel nyíló előteréből kiinduló tengelyek egymásba illesztésével pozícionált épületeket. Időközben olyan következtetésekre jutottam amelyek arra sarkalltak, hogy újra felülvizsgáljam e témát.
Horler Miklós a délnyugati – mint Zsigmond kori, első – úgynevezett lakóépületnél Mátyás királynak csak a kandalló-építésre vonatkozó kisebb módosításokat tulajdonított és a szintén Zsigmond kori, északnyugat-délkelet tengelyű épületre emelt fogadóépületet II. Ulászló királyhoz kötötte. Nem vagyok hivatott és nem is akarom a sok kötetnyi kutatási eredményt felülvizsgálni, de az eredeti tervek kiadása óta eltel 20 év tapasztalataival igyekszem végigkövetni azokat a Buda-Nyék-Firenze-Poggio a Caiano közötti párhuzamokat, amik előttem kirajzolódtak.
A nyéki villa-együttes királyi minőségénél és a reneszánsz gyakorlatnak megfelelően zárt egységet alkot, belső törvényszerűségeivel, amik kvalitásos tervező esetében pontosan a táji kapcsolatokra hangoltak. Ez esetünkben azzal jár, hogy a Buda-Solymár irányú út mellett a feltárt épületszinteket figyelembe véve csak úgy lehet feljutni, hogy felhajtót kell kialakítanunk. A középtengelyben joggal feltételezhető bejárat (+186,50 m) és a lakóépület csatlakozó +188,40-es szintjéhez vezető rámpa elfogadható 12% körüli emelkedésével megoldható a feladat. A nyilván végigfutó szint kellemetlenül, és szinte érthetetlen módon a közelre épített fogadóépület sarkainál, szűk helyen emelkedik tovább a körbefutó, reneszánsz loggia alatti járófelülethez, amit csak burkolatba elfogyó lépcsőkkel lehet áthidalni, vagy egy mellvéd alatti lábazattal.4 Ez a momentum is jelzi a fogadóépület, csak ezen a helyen megvalósuló pontos elhelyezésnek igényét. A középtengelyben a kaputól mintegy 6% körüli emelkedővel jutunk a fogadóudvar középtengelyi lépcsőjéig, ahol mintegy 1,8 méter szintkülönbséget leküzdve juthatunk a bejárathoz.
Az jól látszik, hogy a két épület elhelyezését együttesen meghatározó tengelyrendszerről van szó. Feltételezve e tengelyek valódi fontosságát az északkeleti (Hűvösvölgyi úti) és az északnyugati oldalon a maival lényegében egyező vonalon meghúzhatók a határvonalak. A lakóépület felső szintje (+188,40 m) és az út (+183,70 m) közötti szintkülönbség, feltételezve a felhajtó szükségességét, csak vagy egy nagy rézsűvel vagy megerősített, alsó részen ferde lábazatú, támfal-kerítésfal kombinációjával oldható meg. Természetesen mindvégig a helyi adottságok és reneszánsz építési módok szerint értelmezve. Poggio a Caiano villaépületét a saroképítményekkel ilyen fal veszi körül. Ez azt jelenti, hogy a lakóépület délkeleti homlokzata lényegében ezzel a fallal érintkezik - mint Poggio a Caiano. Ez a megoldás lehetőséget ad a belső térből kívülre kinyúló illemhely maradványainak logikus megoldására is.
A szimmetriatengelyek és a magassági viszonyok, illetve a feltárt „pince” adottságait figyelembe véve alakul ki az északkelet-délnyugati vonal, ami a lakóépület oszlopsorának vonalában meghúzható és az északkeleti oldalon 3 méteres támfal épül, ami lehetővé teszi a "pince" bejárati (+185,40 m) szintjének használatát és az épület másik oldalán ugyanezen a járószinten, a boltozott nyíláson át szabadba jutva a 4,48 méteres ill. még délebbre a 8,10 méter magasságú falazat adja az alsó szint határait. Az alsó szint a hűtőző (cryptoporticus) egy kisebb ajtóval (Poggio a Caianoban is a saroképületből kiléphetünk egy kis ajtón) és a másik oldal titkos kertjével (giardini segreto - c) intimebb, a fogadóépület zajától elkülönülő területével. Itt logikusan feltételezhetünk egy toronyépületet (d), ami bejárható az alsó szinttől a felsőig. Itt a kertbe jutva, ami a magán dolgozószoba (studiolo) volt. Sajnos az útépítés már lefoglalta ezt a helyet is.
A kis hűtőző ajtaja és a főkapu között a támfalba épített vízköpő, csorgókút lehetett (mint Poggio a Caiano-ban a keleti kerítésfal sarkán, Medici oroszlán kútfej van falon, és nem vezetékes vizű), Garády Sándor egy Kovácsi-kútról tesz említést az út másik oldalán, ezen a vonalon.
Ez összefügghet azzal, hogy valószínűleg ivóvíz folyt a kútfejből, és ezt továbbvezették a túloldalon a völgybe is. Az 1. képen látható „l” jelű kút láthatta el a villát ivóvízzel. Ennek a kútnak a földkiemelése még nem történt meg, mivel a földmunkát tűzszerészi felügyelettel együtt rendeltem el (a régészeti megfigyelés biztosított lett volna), de ez nem volt megoldható akkor. Tehát a kút feltárása még hozhat új eredményeket is.
A kúttal, aminek valószínűleg látható felépítménye is volt, szimmetrikusan talán egy Diana szobor lehetett. A Horler Miklós által közölt helyszínrajzon egy tavat ábrázolt, de természetes képződményként. Mivel a végighúzódó út és a falazat között vízlevezető árkot feltételezek – helyenként visszaduzzasztva –, ez egy mellékágon, épített medencét táplálhatott inkább.
Ehhez a medencéhez viszont – ne feledjük, királyi villáról van szó – a határoló, valószínűleg terméskő falból kialakított fülkében, egy grottát (k jelű) építve, ha nem is éppen a későbbi, manierista, állatokkal telt formában, mint a Villa Medici Castello-ban.
Az előzőekben érintett tengelykapcsolatok további összefüggésekre mutatnak: a fogadóépület 1 jelű tengelye és nyílván egykori út a vadaskert egykori, a hasadékvölgyben joggal feltételezhető kapujához vezet. Ezen a helyen találjuk a 61-es villamos vonalán a völgyhidat, ahonnan kétfelé ágazó lejtő után jutunk az itt kanyart vevő Ördög-árkon átvezető két hídhoz. A B jelű főtengely az Apáthy szikla ormára mutat míg az A jelű a Látó hegyi Árpád-kilátóra.
Ezekről a pontokról a legszebb kilátások nyílnak ma is Budapestre, Budára. A tengelyek pontokra mutató irányai közötti terület is olyan értékes látványokban gazdag, mind a villától, mind pedig a villa és a táj és Buda irányába.
A lakóépület tengelye Solymár5 irányába mutat, két hegy közötti völgyre. Solymár egy ideig Hunyady János, majd 1490-ben Corvin János birtoka is volt. A Nyék templomaként említett templomra az F tengely (Istenhegy) szimmetriája, a főkaputól irányuló tengely mutat (m). A fogadóépület délnyugati főtengelye a Tündér-szikla tömbjeire mutat. Ettől nyugatra a János-hegy csúcsa (D) és Hárshegy csúcsa (C) helyezkedik el.
A két tengely között, a fentebb, de völgyben lévő, akkor hatalmas Remete Szent Pál templom és kolostor épülettömege volt látható. Az egyetlen magyar, Boldog Özséb által alapított férfi rend épülete 1381-től neves búcsújáró hely volt Remete Szent Pál ereklyéjéhez. Természeti vonatkozású szemléletük szép példája a Hárshegy csúcsa alatti Bátori-barlang, ahol 1437-1457 között Bátori László szerzetes élt.6 Mátyás idején is bizonyára élt remete a közelben. Mátyás király fia, Corvin János is a pálosokat támogatta, amikor a későbbi örök nyughelyeként is szolgáló Lepoglava pálos kolostorát felújíttatta és megerősíttette 1491 után.
A buda-nyéki királyi villák tája királyi táj. A reneszánsz uralkodónk tiszteletével közelítve, nem csak vadásztájként volt fontos a környező hegykoszorú minden egyes jellemző eleme, de a terület maga is a királyi reprezentáció részét képezhette. Mint ahogy fontosságával – nevezetesen a villa itteni reprezentációs és prezentációs alapvető funkcióival – annak minden eleme meghatározta az épületegyüttes tájolását, méreteit, úgy a tájképi kilátások, nem csak a villára, de Budára, a királyi várra, Óbudára a Mátyás-hegyről például, a kitűzött pontokról ma is gyönyörködtető, büszkélkedésre késztető látvány.
A buda-nyéki királyi villa együttes olyan látványkoszorú fókuszában van amely látványok alapvetően meghatározták építési módját, hiszen e látványok voltak fontos részei a műnek ami a tájra is kiterjedt, a kiépített Vadaskerttel és a látványpontokhoz vezető utakkal.7
A látványok, átláthatóságok, Firenze és környékének Medici villáinak helyzeteit idézik. Nem túlzás talán kijelenteni, hogy ezt a látványsort csakis olyan tervezhette akinek személyes tapasztalata volt Poggio a Caianoban és aki olyan jól ismerte a Budai-hegyeket, hogy minden fontosabb fókuszálható pontját, a ponton állva is ismerte, fontosságát tudta,a reprezentációban betöltött funkciókhoz alkalmazva.
Tehát lehet, hogy ez a személy a prof. Prokopp Mária és Wierdl Zsuzsa által kutatott, az Esztergomban Sandro Boticelli freskó készítéséhez köthető közreműködő, akihez Filippo Lippi kapocs lehet itt is. Fra Filippo Lippi (1406, Firenze - 1469) 1456-tól a Firenze közeli Pratoban lakott. Prato városa Poggi a Caiano Villa Medici-től mintegy 8 kilométerre lévő város! Fia Filippo Lippi (1457-1504) szintén Pratoban élt és Sandro Boticellinek volt tanítványa. Sangallo, aki a Poggio a Caiano építésze volt (1445-1516) szintén Prato városában építette a Santa Maria delle Carceri-t, ahol Lorenzo de Medici is részt vett a szentelésen 1484. július 6-án.
Buda-Nyék tájait illetően pedig megkockáztatom azt is, hogy nagy vadászként, valódi erővel rendelkező emberként is ismerjük Mátyás királyt, hogy személyesen, gyakran bejárva ezeket a helyeket a király maga (maga is) adott utasításokat a látványok befoglalására, a vadaspark látványútként való kiépítésére. Mátyás király fiatalkori élményei is szorosan kötődhetnek a nyéki villákhoz, mint édesanyja, Szilágyi Erzsébet itteni – ha nem éppen ehhez a – major-házához. (Csánki Dezső: Nyék és Gárdonyi Albert: Buda Középkori Határai közlése nyomán)
Fontosnak tartom azt is, hogy az Ördögárok jelenlegi megjelenését (meg nem jelenését) ne vegyük alapul. Nagyon fontos szerepet töltött be, összekötő kék szalag volt még ha vékonyka is, de mégis a budai királyi kertek és Nyék között, mint Poggio a Caianoban a Torrente Ombrone folyócska.
Mint Farbaky Péter8 írja „Chimenti Camicia, Mátyás főépítésze az 1470-es évek végéig dolgozott Budán. Unokatestvére 1479-ben öt firenzei intarziátorral szerződött a budavári palota famunkáinak elkészítésére. Mátyásnak bizonyíthatóan firenzei szobrászok is dolgoztak."
Buzás Gergely írja: "a budai oszlopoknak egyértelmű a stiláris rokonsága az 1483-as keltezésű visegrádi oroszlános kúttal. E szerint a budai loggia teljesen egykorú a visegrádival"
Annyit kijelenthetünk, hogy a párhuzamos építkezések sorában találjuk Buda- Nyéket is.9
A budai vár nyugati lejtőjén elterülő díszkert: "horti amoeni", azaz mint amoenitas- kellemesség, gyönyörűség, báj10 kertjének elemei is utalnak a Firenzei-medence villakertjeinek hagyományaira. Lent az Ördög-árok kanyargó, bizonyára duzzasztott vize, halastavakkal felemelőbb látványt volt, mint a Tabán bontása előtt. Bonfini: „A villa ...kertre néző oldalán tornác van. A kertben...madárházak...ugyancsak pályák, odább hűtőző, rétek, köves utak, halas tavak. Tornyok megrakva étkezőkkel és erkéllyel.. ezüst színű cseréppel fedett villa."
Előttünk a xystus, a pálya, a mai Buzogány toronytól délkeletre, az Aula Marmorea, négy hatalmas oszlopközében kiépített márványburkolattal, bronz kandeláberekkel, szükség esetén az oszlopokra helyezhető kárpit fedéssel, ahonnan a királyi pár a lovagi tornát nézheti. A várfalakon a Bonfini által említett ezüst cserepű étkező, szemlélő, vigadó " házakkal ", úgy mint Poggi a Caianoban és Villa Petraia falánál.
Kiss József: táj- és kertépítész
Jegyzetek
1.) Feld István kutató régész OMvH, BTM. Korábban Garády Sándor (1871-1944) 1931-1932, majd 1938-1942. Ekkor mérte ki Bonfini leírása és egy 1828-as térkép alapján és tárta fel az emlék-együttes egy részét.
2.) V' Art Mérnökiroda, Vajda József végezte az igen részletes fotogrammetriai felmérést.
3.) Prof. Horler Miklós építész, az Országos Műemléki Felügyelőséggel korábban is kutatott és az Építészeti Osztályának vezetőjeként részletes kutatási eredményeket közölt e témában és ezt az OMvH vezető helyetteseként is folytatta, Németh Ferenc, majd Martos Tamás építészek, Kiss József kertépítész csatlakozásával került kiadásra az engedélyezési terv (OMvH 1994).
4.) Az 1994-ben kiadott tervekben is az előbbi megoldást preferáltuk.
5.) A történeti feldolgozást és a vár kutatását Feld István végezte.
6.) Rapaics Raymund: Magyar Kertek: „E kor nagy vadaskertjeiben gyakran húzódtak meg remeték, akiknek személyében valóban egyesült a vallás és a természet."
7.) A téma további feldolgozását tervezem, lehetőleg kisebb teammel, ezért is szerepel az I. szám a cím után. A firenzei villákkal kapcsolatos láthatóságot Epélnyi Anna: Kerti térélmények és környezetalakítási szempontok munkájában példaként mutatja be.
8.) A budai középkori királyi palota díszudvara, Ars Hungarica XVI/2. (1988) p. 143-171.
9.) Magyar Károly: A Budai Középkori Királyi Palota Építészeti Együttesének Változásai c. doktori disszertációjában a palotaudvarokat részletesen ismerteti.
10.) Fordítás: Pottyondy Ákos, Pannonhalma Gyógynövénykert, vezető.
