A nyelvek adománya
Sánta Gábor Mauritius-on dolgozik, mint építész. Amikor egy évvel ezelőtt elment, ígéretet tett nekünk arra, hogy - nem csak építészeti - gondolatait, tapasztalatait, rendszeresen megosztja velünk. Ez az írás váratlan fordulatot vesz a végére, és döbbent csend marad az emberben. Fekete free jazz, Vietnam és a tamil fakírünnep, s ahogy ez az egész összeáll egy érzékeny építész fejében...
"És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait’’
Szent Biblia – Apostolok cselekedetei
Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Irás / fordító Károli Gáspár1
Nem születtem nyelvi fenoménnek. Ez a hiányom olyasmi, ami miatt kifejezetten szomorú vagyok.
Örülök annak hogy jól beszélem anyanyelvemet, ez már önmagában is némi büszkeséggel tölt el. Örülök annak is, ha mástól hallom a szép igazságot, hangozzék bármely nyelven is. Tetszik az emberi nyelvben, hogy transzformálja és közvetíti az elmében kavargó képek és érzések sokaságát, szépen egy sorba, katonás rendbe állítja, és ha a befogadó is úgy akarja, akkor közvetíti azokat két ember között. Nagyszerű dolog a hangoknak és az érzéseknek ez a különös metamorfózisa.
Az egész elmúlt évem tulajdonképpen a nyelvekről szólt. Mi az, amire érdemes figyelni, mi az, ami lényegtelen, egy folyamatosan zúgó háttérzaj, francia, kreol és angol szavak kavalkádja, amiből olykor -olykor kiválik egy-egy számomra is érthető mondat. Egy folyamatos zenei élmény, aminek csak kis töredékét értem tudatos, intellektuális szinten. Viszont érzékeimet szép lassan egyre jobban kiművelve, a hangsúlyok, a mimika, a beszédes pillantások üzenetét biztosabban értem, mint magát a beszélt nyelvet. Bár van még mit tanulnom e téren is.
Zene, irodalom, zarándoklatok
Csodálatos élményem itt az afrikai zene. Nagyszerű dolog az amerikai fekete jazz, de azt kell mondanom hogy mint mindenben, a zenében is az eredeti az igazi. Egy furcsa kanyarral a nyugati jazz igen szerencsés módon termékenyítette meg az afrikai zenészek kreativitását. Omar Sosa Afreecanos trióját hallgattam élőben nemrégen, három sötéten izzó, éjfekete férfi free jazz muzsikáját, és azt éreztem, hogy ezek a férfiak anyanyelvi szinten beszélik a zene nyelvét, elemi hangokból egyetemes érvényű állításokat képesek kimondani, melyet én is megértek.
Az elmúlt év könyve számomra egy indokínai történet, Andrew Xuan Pham: Harcsa és mandala c. regénye. Nagyjából velem egyidős vietnami-amerikai szerző önéletrajzi ihletésű körképe a mai Vietnamról egy hosszú, egész éves utazás eseményein keresztül. Egy olyan hosszú utazás története, ami megváltoztatja nem csak a szerző, de még az olvasó életét is az bizony nem lehet más mint egy belső zarándoklat.
Amikor eljön a nyáridő Mauritiuson, - január végén egy különös zarándoklat ideje is elérkezik, a tamil népesség nagy fakírünnepe, a Cavadee. Tíz napos böjt után, a zarándokok ezüst tűvel átszúrt nyelvvel, némelyek szöges papucsban, tűkkel teledöfött testtel, nagy súlyú virágoltárt cipelve vonulnak egy folyópartról a hegy lábánál lévő templomig. Mindezt az évenkénti, elszánt zarándoklatot egy gyermek háborúisten, Muruga tiszteletére teszik meg, aki nem más mint Shiva fia, a shakti (férfierő) hordozója. A mítosz szerint Idumban, (a név gőgöst jelent) vizet vitt a guruja parancsára a folyóból, amikor Muruga - kisfiú képében - az útjába állt és vizet kért tőle. Idumban elutasította, mire Muruga szörnyen nehézzé tette a terhét. Mikor Idumban ezért meg akarta ütni, a gyermek isten megölte őt.
Láttam a zarándokokat zokogva a földön csúszni kínjukban, és láttam átszúrt nyelvvel, három embernyi súlyú virág-világhegyet a vállukon hordozva, és törékeny nőket táncolni útközben. A Cavadee látványa igen felkavaró volt, most úgy érzem, még emléknek is hosszan tartó, fura érzés lesz. Bár némelyek sírtak, a többség inkább olyan volt, mintha igavonó lóvá változott volna, és a szájukban lévő ezüst tű és lánc is a zablára emlékeztetett. Ahogyan közöttük mentem, láttam, hogy nehézséget okoz nekik a nyálképződés illetve a nyál lenyelése. Sokaknak csúnya tályog keletkezett a nyakukon, ahol a virágoltár megnyomta. Szinte minden tűkkel átdöfött nyelvű vezeklő zarándoknak volt két-három fős segítő kísérője. Ezek vigyáztak, hogy el ne essen, ne ütközzön bele másokba, és amikor a menet megállt, kicsit átvették a vállukról a terhet. Amikor transzba estek és táncra perdültek, akkor helyet csináltak nekik a tömegben. A zarándokok és a kísérőik is mezítláb mentek, a menet előtt egy tűzoltóautó haladt, és nagynyomású fecskendővel lesöpörte az utat. Két oldalt, a házakban lakók mind csordogáló slagokkal várták a zarándokokat és locsolták-hűsítették a lábukat, olykor az egész testüket, amikor egy-egy átdöfött nyelvű, a virág-világhegy alatt görnyedő zarándok a fejmozdulatával ezt kérte. Ez is olyan lószerű volt, a lovakat is így mostuk egyszer még Magyarországon az istállóban, ahová lovagolni jártam. Azok a csodálatos állatok is, és itt a zarándokok is ugyanolyan örömmel tűrték a vízsugarat.
Én a nagy, együtt haladó menettel jártam végig az utat. Igyekeztem ugyan beolvadni a menetbe, de a bőröm színét nem tudom elfedni, hiába öltök magamra indiai ruhát. Hallottam, hogy franciául tanakodnak körülöttem, miféle szerzet vagyok, és egy tamil asszony mondta a többieknek bennfentes hangon, hogy egész biztosan francia vagyok és párizsi, mert a mauritiusi fehérek elkerülik a Cavadee-t. Aztán nagy nevetgélés között nekem is szegezték a kérdést, és mikor mondtam hogy honnan jöttem, látszott hogy csalódottak kicsit, mégsem vagyok párizsi.
A hegy lábához érve elhagytam a menetet, taxiba ültem és visszamentem a kocsimért, amit egy katolikus templomnál, a St. Jean templomnál hagytam. Már saját kocsimban utaztam a lakásom irányába Flic en Flac felé, amikor még mindig szállingóztak az aszkéták az úton, már rendőri védelem nélkül, magányosan, illetve a segítő kísérőik társáságában az autók között. Talán ez a teljes kiszolgáltatottság, a mai világ és az ősi rítus ütközése volt az, ami a leginkább meghatott. Ezek a magányos fakírok vontatták a legnagyobb kocsikat a hátukba szúrt kapcsoknál fogva, akkora kocsikat, hogy azzal nem is fértek volna el a többi zarándok között, ahol sűrű volt a tömeg.
Egy olyan rítusnak voltam tanúja, ami az európai kultúrkörben már nincs jelen. A büntető Istennel szemben a némaságra ítélt emberi szenvedés ünnepe a Cavadee. Maga a szenvedés az egyetemes emberi nyelv. Haiti, egy Mauritiushoz hasonló karib-tengeri kreol ország az év eleji földrengések után romokban. Az ott élők összekapaszkodva imádkoznak naphosszat.
Mauritius, 2010. február 14.
Sánta Gábor
1 Forrás: MEK-00161 - Szent Biblia : Azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Irás / fordító Károli Gáspár. Eredeti kiadvány: Biblia CD-ROM : Károli; katolikus, King James teljes szövegekkel. 3.0 ver., Budapest: Arcanum, 1995,
