A palkonyai pincesor revitalizációja – Rátgéber László diplomamunkája
A tervező hamar rájött a villányi borvidéket vizsgálva, hogy a térségnek már nincs szüksége újabb nagyméretű borászatokra. Helyette inkább a kisebb, autentikus pincék megsegítésére és fejlesztésére kell neki is törekednie, és erre hívja fel a mi figyelmünket is. A munkát a tervező Rátgéber László ismerteti.
Villányi borvidék
Diplomám elkészítésénél eredetileg egy borászatot szerettem volna tervezni Villányba. Nagyon izgalmasnak tartom azt a folyamatot, ahogy a szőlő a dűlőkből eljut a poharunkba, így egy, a szőlők közt, a természet lágy ölében elhelyezkedő pincészetet szerettem volna tervezni. Ahogy jobban megismertem a környéket, hamar rá kellett jönnöm, hogy a villányi borvidéknek nincs szüksége egy újabb nagy méretű borászatra. Ezentúl a helyi borászokkal, építészekkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a villányi kis méretű pincék milyen nehéz helyzetben vannak, számuk egyre inkább csökken, szinte lehetetlen tartani a versenyt a nagy borászatokkal. Ezen kívül a borvidék települései közti kapcsolat sincs megfelelően kialakítva, így tervemben új bicikliutak létrehozására, pihenőhelyek, bivakok elhelyezésére tettem javaslatot, melyek segíthetik a térség szorosabb összetartozását.
Palkonya
Az egyik ilyen település, ahol új turisztikai infrastruktúra jönne létre, az diplomamunkám fő témája, Palkonya. Az egykor virágzó pincesor vagy borfalu mára romos állapotban van, az 52 műemlékvédelem alatt álló épület nagyja fölött kezd eljárni az idő.
Míg régen a nyüzsgés, a bor készítés helye volt a pincesor, mára már nagyon elcsendesedtek utcái. A technológia fejlődésével a „versenyképes" bor gyártása ellehetetlenedett ezekben a pincékben, így mára már csak vendéglátó helyiségek vannak épületeiben. Tervemben ennek a romló folyamat megállítására, megfordítására teszek javaslatot.
Palkonya helyszínrajzát nézve első látásra is jól észrevehető, hogy a pincesor a falun belül milyen kiemelt helyen van. Villány felől érkezve a pincesor az első dolog, amit az ember meglát. Magában a pincesorban az épületek egyre romlanak, s bár megtalálható felújításra alkalmas példa, de több épület állapota már odáig romlott, hogy le kellett bontani azokat. Diplomamunkámban három, jelenleg üresen álló telekre terveztem egy-egy új épületegyüttest. A pincesorba történő beavatkozásaimat három kategóriába lehet sorolni. Az első, a „lyukak befoltozása", a második a romos épületek felújítása, a harmadik pedig a pincék tömegei közt kialakult közterületek kezelése, átalakítása. Ezek a beavatkozások igyekeznek környezetüket tiszteletben tartani, és azonosulni vele, kezelni a jelenlegi helyzetet, és egy új irányba lendíteni a Palkonyai pincesor sorsát.
Funkció
A pincesorba betervezett új funkciók a következőek: fogadóház, közösségi tér, borterasz és palackozó üzem. A fogadóház elhelyezkedéséből adódóan egyfajta városkapuként is funkcionál. Az épülettel szemben található egy bicikli tároló, mely egyben egy hívogató jel is, a két épületet összekötő tornác egy ölelő karként invitálja be az oda látogatókat, így létrejön egy tér, melynek szerepe, hogy teret adjon a megérkezésnek, a találkozásnak, majd utat mutasson a továbbhaladásnak. A pincesor közepén található a közösségi tér, mely a pincesor tereinek átszervezésével ad lehetőséget programok megrendezésére. A felső épület egy vendéglátó helyiség, a mellette lévő romos épületbe pedig egy közösségi palackozóüzem került. Magyarországon ez a funkció nem terjedt el, többek közt jogi okok miatt, holott úgy gondolom, hogy az ilyen üzem nagyban segíteni tudja a kis borászokat, ugyanis nem kell megvásárolnia mindenkinek a palackozáshoz szükséges eszközöket, hanem a térség összes kis borásza tudja ezt az intézményt használni. A palackozóüzem hétköznap tehát ipari funkciót töltene be, hétvégén pedig az idelátogatókat szolgálná ki. A borteraszon kiválasztott kedvenc palkonyai bort a palackozóüzemben mindenki magának palackozhatja, dizájnolhatja és viheti haza.
Tömegalkotás
Míg az alsó és felső épületegyüttesek tömege aránylag hamar kialakult, a legnagyobb kihívás a középső részen volt. A tömegalkotás folyamatát egy iterációs folyamatként lehet leírni, ahol az egyik kiindulópont egy foldingszerű tetőforma volt, a másik pedig egy hagyományos nyeregtető, majd ezek mentén alakult ki a végleges tetőforma. Számos alkalommal, amikor rendezvényt tartottak Palkonyán, a fellépőknek nem volt helyük hol fellépni. Így ez a tér egyrészt a fellépők számára ad egy védett helyet, ugyanakkor meg egy árnyékos helyként is szolgál, ahol egy nyári napon a meleg elől el lehet menekülni, és lehet borozni. Az ehhez kapcsolódó épület fellépők érkezésekor az ő kiszolgálásukat oldja meg, egyéb esetben pedig vendéglátó helyiségként palkonyai borokkal kényezteti az ide látogató turistákat. Ahogyan a homlokzaton is látható, az épületnek nincs ablaka, így az épületbe csak az ajtón át tud bejutni természetes fény. Ahhoz viszont, hogy sok fény bejusson, üvegezett ajtóra van szükség, ami viszont egyáltalán nem illene bele környezetébe. Így az a megoldás született, hogy a nagy üvegfelületű ajtó elé egy keményfa „kapu" került, mely zárt állapotban egy jobban környezetébe illeszkedő látványt biztosít.
Anyaghasználat
Az új épületeknél korán egyértelművé vált, hogy a pincesor épületeihez hasonlóan kell viselkedniük. Alapvetés volt, hogy fehér homlokzata lesz az új épületeknek is, a meglévő fehérre meszelt vályogtégla épületek közé fehér színű kisméretű tégla homlokzatburkolatot kaptak az új épületek. Így született meg a mostani fal rétegrend, amely úgy épül fel, hogy egy sorban 50-es vázkerámia falazóblokkok vannak kisméretű téglákkal előttük, a fölső sorban pedig az alsó kisméretű tégla befordul a homlokzat síkjára merőlegesre, és így kötésbe kerül a fal és a burkolat. A falak végül fehér szilikátbázisú festékkel vannak lefestve, ennek fő oka az időállósága, nedvességtűrése volt. Felmerült a vályogtéglák használata, illetve a fehérre meszelt falak világa is. Mind a vályogfalak, mind a meszelés évente kezelést igényel. Egy nagyon kedves kép a fejemben, ahogy ezekből az épületekből évente egyszer kipakolnak, megjavítják a falakat ott, ahol szükséges, majd lemeszelik, és visszapakolnak az épületekbe. Ugyan ez egy idilli hangulatot fest, és építi a falu közösségét, mégis úgy éreztem, hogy a körülmények tekintetében ez nem tűnik reálisnak Palkonyán.
Részletképzés
Az épületek megtervezésénél a beépítéstől a részletképzésig igyekeztem arra törekedni, hogy ez épületek környezetükbe illeszkedjenek. Ebből az elvből kilóg helyenként a fogadóház. Az épület félnyeregtetős kialakítású, továbbá üvegezett ajtókkal rendelkezik, sőt, az ereszcsatorna is süllyesztett kialakítású, viszont az épület még nem tartozik bele magába a pincesorba, így helyénvalónak találtam ezeket a megoldásokat. Mint minden többi épületnél, a belső terek szintén a szilikát bázisú fehér festékkel vannak lefestve, nincs belső oldali vakolat, így a belső terekben is kirajzolódik a téglakötés mintázata. Ezekre kerül a szintén fehérre festett monolit vasbeton koszorú, illetve a fedélszerkezet. A fedélszerkezet belsőépítészeti kialakításánál egy egyfajta kupak hatást szerettem volna elérni, így a látszó szarufák rejtett módon csatlakoznak a vasbeton koszorúkhoz. Az épületeknél igyekeztem a lehető legtöbb helyen elkerülni a bádogozást. Így a túllógó cserepes oromfal kialakítás miatt a hagyományos hódfarkú cserepeket felváltotta az egyenes végű cserép, az egyszerű meszes vakolatot pedig a szilikátbázisú fehér festék.
Összegzés
A terv három beavatkozást javasol a palkonyai pincesorban. A három beavatkozás igyekszik a környezetébe beilleszkedő módon, de mégis kortárs nyelven megszólalni. A terv célja egyrészt Palkonya falusi turizmusának fejlesztése, másrészt pedig figyelemfelhívás a pincesorok hagyománybeli és kulturális értékeire. A tervezett beavatkozások nem fogják egyről kettőre megoldani a pincesor sorsát, inkább egy hosszú javuló folyamat első lépéseiként szeretnék rájuk tekinteni.
Rátgéber László
Szerk.: Pleskovics Viola
