Kalmár László építész, a MÉSZ alelnökének nyílt levele
Tárgy: Európa Kulturális Fővárosa – 2010, Pécs,
Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont nemzetközi tervpályázata
A kérdésekre adott válaszok
Először is le kívánom szögezni, hogy a fenti tervpályázatról nincs rossz véleményem. Ellenkezőleg. Gondos tervpályázati kiírás született. A helyszín kiválasztását már erősen bírálnám, de a levelem szempontjából ez részprobléma. Amivel foglalkozni szeretnék, az a tervpályázatokhoz beérkezett kérdésekre adott válaszok általános gyakorlata, valamint a tárgyi tervpályázat kérdéseire adott válaszok ténye, szelleme és következményei.
A konkrét válaszokra egyenként később reagálok, karakterük egyáltalán nem tűnik kirívónak a hazai gyakorlatban. A pályázókkal feltörlik a padlót. Fontos kérdésekre kitérő, pontatlan, flegma válaszok születnek. A pályázó nem a terven agyal, hanem azon, hogy a sejtetések mire utalnak. Ha mindezek alapján meghoz egy adott döntést, vajon formai okok miatt kizárják, vagy építészeti értékei miatt felmagasztalják. A következő döntésnél kezdi újra a borotvaélen-táncolást. Közben mellesleg végigrajzol több ezer négyzetmétert, makettestül, látványtervestül. Lutrira.
Írás közben meggondoltam magam, nincs kedvem tovább nyafogni ezen. Inkább egy lehetséges kiutat mutatnék fel: a tervpályázatok kiírásakor a MÉK, vagy a MÉSZ kötelezően jelöljön ki egy pályázati opponenst, ugyanúgy, ahogy zsűrort jelöl, ugyanolyan díjazással (nem ingyen, szívességből). Az opponens feladata a pályázat folyamatos és pártatlan ellenőrzése. A kiírás és a kérdésekre adott válaszok vizsgálata (a nyílt levelemet most neki címezhetném), az eredményesség megállapítása, az eredményhirdetés után a zsűri és a pályázatok nyilvános bírálata, a kamarai, vagy MÉSZ zsűror „felmentése”. A zsűrorjelölő bizottság az aggályos pályázati eredmény után pl. 2 évig nem jelölheti az adott zsűrort. Súlyos esetben soha többé. Az opponencia visszakapná korábbi jelentőségét.
Mielőtt egyenként reagálnék a most kapott válaszokra, először általánosan:
1. A nyelvi színvonal szintén nem eltérő az általában tapasztaltaktól, de most nem állom meg a kérdést:
Hogy tudnak kiadni a kezükből ilyen nyelvi minőségű szövegtestet?
Ez végül is egy hivatalos levél, tértivevényes, ajánlott. Nem ciki, ha tele van helyesírási hibával?
Különösen, ha épp Európa leendő Kulturális Fővárosáról van szó. A középső szó mintha fedné a nyelvi kultúrát is.
Különösen, ha épp egy könyvtár-pályázatról van szó, a zsűriben három könyvtár igazgatójával.
Helyettük szégyellem magam, miközben a válaszokat olvasom.
2. A pályázatok kivétele (állítólag több mint száz) és a kérdések száma (156) viszont kiemelkedően magas. Ez bizonyára megnehezítette a munkát, de ennek nem örülni kellene? A válaszok színvonala a hatvanadik kérdés körül zuhanni kezd. Mindannyiunk érdekében remélem hogy, a zsűrizéskor ez a színvonalzuhanás nem következik be.
3. Láthatóan több pályázó több kérdést egybehangzóan problematikusnak lát (közlekedési csomópont, campus bővítés, tető-étterem, McDonald´s-benzinkút—Penny Market). A tizedik azonos kérdés után nem merül fel a zsűriben a kétely a saját álláspontjának helyességében?
4. Ha ezekre a kérdésekre most nem születik megnyugtató válasz, úgy érzem sok pályázó eláll a pályázattól. Ez a zsűri szándéka? Ha minden így marad, az eredményhirdetéskor óriási botrányt jósolok: lesz, aki elfogadja a zsűri álláspontját, végigrajzol tízezer négyzetmétert egy hónapon keresztül, majd lesújtó bírálatot kap a fenti, kódolt problémák miatt. Lesz, aki nem fogadja el a válaszokat, mindenáron jó házat tervez. Mi lesz, ha olyan jót, ami a zsűrit végül a jelenlegi véleményének megváltoztatására készteti. Mit mond akkor a többieknek? Vagy épp ezért nem nyerhet formabontó terv, legyen az bármilyen zseniális? Az kinek lesz jó?
5. A válaszok végén nincs aláírás. Úgy vélem ez szabálytalan. Ki adta a válaszokat? Kinek írom ezt a levelet?
6. Az alábbi csatolt anyagban található a teljes szöveg és a megjegyzéseim, melyeket színesre kiemelve fűztem a zsűri válaszaihoz.
Kalmár László