A trafó-beli Másik város kiállításhoz kapcsolódó beszélgetésen (Megnőttek a fák, 2007. január 18.) Szemerey Samu kurátor vendégei Korényi András illetve Kádár Bálint és Riedel Miklós építészek voltak. Előbbi még maga is tervezett panelházakat, utóbbiak a memo csoportban a Flórián téri lakótelepen végeztek kutatásokat.
Ami a kutatást illeti, az sok tekintetben a közvélekedéssel ellentétes képet rajzolt a panel-lakótelepekről: eszerint igenis átgondolt tervezés eredményei voltak (csak pénz hiányában nem valósultak meg a közfunkciókhoz kapcsolódó részeik), műszaki állapotukat tekintve pedig megfelelnek a magyar épületállomány átlagos színvonalának. A panel negatív megítélése jellemzően a nem ott lakók véleményében él, így talán érthető, miért nem indult tömeges elköltözés a rendszerváltás után.
Fentiekből következően a rehabilitáció egyik kézenfekvő útjának a lakótelepek befejezése látszik. Ennek elmulasztását lehet felróni a PanelPlusz programnak, amely piaci alapon is kivitelezhető gépészeti stb. felújításokat támogat a közösségi funkciók, közterek rendezése helyett.
Ahogy Szemerey Samu fogalmazott, az építészszakma nem vesz tudomást a kérdésről, a rendszerváltással a panelépítésben felhalmozott magas színvonalú műszaki tudás és tapasztalat tömege került fiókba. Pedig rendelkezésre állnak a tervek, az eredeti tervezők is még köztünk vannak. Kérdésére válaszolva Korényi András is azt mondta, foglalkozna panelrehabilitációval, de felkérés híján nincs rá módja.
Az elhangzottak nem hagytak kétséget afelől, hogy a paneltelepek ma elsősorban lehetőséget képviselnek, problémává ebbéli minőségük kihasználatlansága okán lépnek elő. A memo szerint komoly javulást eredményezne a tulajdonosi szemlélet problémáinak, a közösségi kultúra hiányának a felszámolása. Ehhez többek között a lakótelepek megítélésének javítását célzó marketingmunka szükséges.
(Találós kérdés: mit gyártanak a még mindig üzemelő házgyárakban? Teszkókat.)
Török Tamás