A park, melynek dolga van - FiDo tér

Még neve sem volt a projekt előtt annak a józsefvárosi területnek, amelyet egy kocsiszín, villamosvágányok, egy forgalmas út, és néhány ház övez. A Fiumei út és a Dobozi utca találkozásánál fekvő zöldterület eddig egy elhanyagolt, maradványszerű térség volt a házak és a temető fala közötti térségben. Mostantól viszont FiDo parkként emlegetik a környékbeliek, és sokkal többet tud, mint egy egyszerű köztérfelújítás. Bemutatjuk a Roeleveld-Sikkes Architects munkáját.

Az elmúlt évek projektjeinek hatására egyre inkább árnyalódni kezd az a korábban egyértelműen negatív kép, amely Józsefvárosról, pontosabban annak is a körúton kívüli részéről él az emberekben. Ebben a folyamatban egyáltalán nem csak a vadonatúj társas- és irodaházakat felhúzó Corvin sétány játszik kulcsszerepet, de a környezeti, fizikai, és társadalmi megújulást egyaránt zászlójára tűző Magdolna Negyed Program egyes ütemei is.

„Végül a program harmadik ütemébe fértünk bele” - meséli Alföldi György a kerület fejlesztéséért, városrehabilitációért felelős Rév8 Zrt. igazgatóság tagja a 2014 áprilisában elindult fejlesztésről, melynek előkészítése azonban jóval régebb óta zajlott.

„Több apja és anyja is volt” - árulja el Alföldi a Fiumei út melletti park kialakításáról. Ifj. Erdősi Sándor kollégámmal a holland főváros, Hága, Transvaal városrészében jártunk tanulmányúton ahol megláttuk azt a “játék-kölcsönző” pavilont, amelye nagyon megtetszett nekünk és elhatároztuk, hogy ahogy tudjuk megvalósítjuk a Józsefvárosban. Egy újonnan kialakított - leaszfaltozott - tér közepén állt egy épület, amelyből helyi önkéntesek, és egy alapítvány munkatársai játékokat kölcsönöztek a környékbeli gyerekeknek és foglakoztak velük délutánonként. Aztán ott volt a dr. Faragó Sándor által kitalált, és Óbudán megvalósított éjszakai pingpongozás. A korábban kábítószerfüggő fiatalokat kezelő „pingpong doki” - ahogyan sokan ismerték – első számú célkitűzése az volt, hogy az éjszakai, „veszélyes órákban” lekösse a csellengő fiatalokat, programokat szervezve nekik.

„Ezeket a külföldi és hazai tapasztalatokat sűrítettük bele a szakmai programba, amellyel a 14 és 20 év közötti veszélyeztetett fiatalokat céloztuk meg. Olyan szabad területet kerestünk ennek funkciónak, ahol a legkevésbé fogja zavarni az ott élőket, ezért választottuk a kerület egyik legzajosabb részét” - mondja Alföldi, hiszen a Fiumei út és a Dobozi utca között kijelölt elhagyatott, hosszúkás füves térséget egyedülálló módon négy oldalról villamosközlekedés vesz körbe. Ez a “hangos” funkció a Mátyás térről az adottságai miatt szorult ki, míg a Teleki tér szomszédos része alkalmasabb pihenőpark kialakítására.

„Volt itt egy felhólyagosodott aszfaltú focipálya, de kapuk se voltak már” - meséli a helyszínen Márk Péter, a Roeleveld-Sikkes Architects építésze. A területet ráadásul egy kockaköves burkolású szervizút szelte át, amely a Magdolna utca folytatásában nyílt, majd a Fiumei úti villamosvágányokkal párhuzamosan haladva derékszögben elfordult, és a Teleki térig húzódott. Ez az út évek óta betontömbökkel volt lezárva, csak parkolásra használta néhány környékbeli autós. Kitaposott ösvények, leharcolt, széttörd padok, hiányos közvilágítás. Érthető tehát, hogy nem volt egy vonzó, maradásra ösztönző környezet.

A tervezéshez kapott szakmai program alapján egyértelmű volt, hogy a területen meg kell újítani, sőt ki kell bővíteni a sportolási lehetőségeket, hiszen ez az egyik eszköz a negyedben élő hátrányos helyzetű tizenévesek megszólításának. A másik kulcsmomentum a ház, a benne megvalósuló szociális programmal.

Jani Anna, a Műszaki Egyetem Építészkarának Lakóépülettervezési tanszékén diplomázott 2012-ben. Az ő tervében öltött testet először a Rév8 Zrt.-től kapott szakmai program. A diplomaterv szerzőjével az engedélyezési tervig együttműködtek, részt vett a csapat munkájában. Anna tervén kötelekből font hálót a ház köré. „Ennek a tervnek az alapkoncepcióját - falakkal, nyílászárókkal határolt épületmag, és azt körülölelő könnyűszerkezetes külső burok - megőrizve zajlott a megvalósult épület műszaki, épületszerkezeti, és funkcionális tervezése” - teszi hozzá Márk Péter.

Mégis milyen szempontok szerint lehetett akkor megkezdeni akár a köztér, akár a ház a tervezését? - tettem fel a kérdést a projekt résztvevőinek. „Olyan helyet képzeltünk el, ami kellően rigid és fel tudja venni az igényeket. Bírnia kell a rá váró kemény hatásokat, és mégsem lehet egy egyszerű ketrec” - összegez Alföldi kertelés nélkül, ugyanakkor „cél volt, hogy megszeressék a gyerekek és használják.” Ennek fontos eszköze volt az is, hogy maga a tér képében transzparens, jellegében pedig kellőképpen „vagány legyen”. Ezt szolgálta az élénk és friss színek használata.

A parkot térépítészetileg átfogó legmarkánsabb jel – ahogyan a tervező nevezi – egy „falszalag”, egy dinamikusan mozgó – emelkedő-süllyedő –, tördelt vonalú vasbeton falacska futja végig hosszirányba, az egyik fő közlekedési tengellyel párhuzamosan. A sárgára színezett nyersbeton szalag a két bejáratnál egy-egy jelet formáz, amely orientálja az érkezőket, ugyanakkor ugyanez keríti körbe az intenzívebb labdajátékoknak helyet adó focipályát, de a házhoz kapcsolódó, nyugodtabb központi teret is, ahol a szabadtéri csoportos foglalkozások, beszélgetések kaphatnak majd helyet. A kivágott elhanyagolt fák pótlására ide hat előnevelt facsemete került, amelyek már a következő nyáron árnyékolni fognak. A szalag támfalként is működik: a térség méretéhez képest meglehetősen változatos, az átalakítással létrehozott domborzat mozgalmasságát segíti. „Ezzel a terepalakítással olyan helyeket igyekeztünk létrehozni, amelyek szintben kicsit elválnak az utcáktól, a környezettől. Koncepcionális értelemben védett, szeparált teresedéseket alakítottunk ki, ebben a téralakításban közösségkovácsoló erő rejlik.” - részletezi Márk Péter.

Maga az épület a terület fókuszában, a keresztező két fő útirány metszéspontja mellett áll. Jani Anna fonott külső héjának helyét, egy strapabíróbb anyag, fém rácsok vették át, amelyek a bejárati zónában jóformán szabadon mozgathatóak, így változtatva a ház környezetével tartott viszonyát. A rácselemek átláthatók, ezáltal a mozgatható panelek aktuális állásától függetlenül a külső burok mindvégig transzparens marad, és így a sok “börtönszerű” fém rács, a helyszínen járva érzékelhetően feloldódik a térben. A tüzihorganyzott acél rácselemek a zöldre színezett homlokzati burkolattal és a parkkal együtt sokkal inkább vagány, és valószínűleg az épület tetején lévő, betonelemes deszkás pályára felsiető fiatalok sem ezen fognak lamentálni. „Itt nem regényekre, nem mondatokra volt szükség, hanem egyetlen állításra.” - teszi hozzá Alföldi.

A ház azonban nem csak kifelé kommunikál. A benne található nagyméretű tér télen, rossz idő esetén előadások, beszélgetések, filmvetítések, játékok helyszíne is lehet, így a park egész évben betöltheti a neki szánt terepet. A nagy üvegfelületeken keresztül pedig így is, úgy is kitárul az épület az előtte található térségre, sőt, akár fizikailag is egybenyitható azzal. Odabentről pedig szociális munkások, szakemberek szervezik a FiDo életét. A fiatalok velük érintkezve beszélhetnek problémáikról, kezelhetik konfliktusaikat, és kérhetnek segítséget ezek levezetésében. A szakmai program is úgy épül fel, hogy megkeresse és odavonzza a környékbeli fiatalokat.

„Egy szociális program esetén persze mindig van a kérdés, hogy eltaláltuk-e” - ismeri el Alföldi György. Remélik, és mi is reméljük, hogy így lesz, és a szeptember 26-án megnyitott park a neki szánt küldetést sikeresen fogja teljesíteni, és idővel olyan példa válik belőle, amelyeket majd úgy látogatnak, a mintául szolgáló hágai helyszínt.

A helyszínen folytatott beszélgetés alapján a szöveget Kelecsényi Kristóf készítette.