A pasaréti Páduai Szent Antal templom és plébánia megújítása

Somogyi elismerő szavait talán Rimanóczy Gyula pasaréti ferences templomára is vonatkoztathatjuk. A Régi magyar templomok című kötet szerzője, Szőnyi Ottó, aki kezdetben konzervatív kritikájával illette az új ferences templom terveit, később már az őszinte eszközökkel elért monumentális hatást és a nagy, mértanias formák arányos felépítését emelte ki. A konzervatív, értetlenkedő (sokszor szakbizottsági) vélemények a pasaréti templom tervvázlataiban is tetten érhetők, hiszen azok legjellegzetesebb formáiban, jegyeiben térnek el egymástól.

Különös egy közel száz éves épületnél építési korszakokról beszélni, de a Páduai Szent Antal templom és ferences rendház esetén mégis lehetséges és szükséges. Az első periódus (szinte fej-fej mellett a városmajori templommal) a többszörös tervezésé, építkezésé, amely 1931-től a felszentelésig, 1934. október 14-ig tartott. A második korszakban, 1948 körül Rimanóczy nem csak javította az épületet, hanem jópár változtatást is eszközölt az eredeti tervekhez képest, leginkább a rendházon: a legfontosabb talán az "L"-alakú hevenyészett alapozású, gyenge kivitelezésű földszintes épülettel való bővítés. A templom quadrum felé néző jobb oldalán sűrűn pillérezett, íves árkádsort emelt, amely sajnálatos módon elsötétítette, kitakarta Árkayné Sztehló Lili üvegablakait. A harmadik korszakban, pontosabban a nyolcvanas években egy átfogó renoválás keretében Harsányi István és Vladár Ágnes a templom új liturgikus terét alakította ki, illetve a rendházat egy emeletráépítéssel bővítette ki.

Talán a templom, rendház és a környezet esetében a legnagyobb hatású átalakítást a SAGRA Építész Kft. jegyzi: a negyedik építési korszakot 2020 és 2022 közé tehetjük, és a Pasaréti Közösségi Házzal együtt vizsgáljuk. A Sajtos Gábor által vezetett átalakítások során az 1948-as átalakítások zömét érintette az átépítés: a quadrum körüli rossz minőségű és vitatható értékű épületrészeket elbontották és újakat emeltek, az eleve süllyesztett talajszintet még 60 centiméterrel csökkentették, így a pinceszinten teljes értékű nyílászárókat tudtak beépíteni. A süllyesztésnek köszönhetően a négy vendégszobát, két irodát, gyóntatóhelyiséget, beszélgetőt, társalgót, könyvtári olvasót, rekreációs termet, könyvtári, levéltári raktárt magába foglaló új szárnyat egy szintbe tudták hozni a régi rendházi tömbbel, a gépészet áthelyezésével pedig a pinceszinten is összekötötték a két szárnyat. Az új épület magasságát a környező városszövet szabta meg, és elkerülték a környező épületek kitakarását. Ugyanakkor a magasság mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy "zajvédő falként" tegye csendesebbé a quadrum környezetét.

Hasonló, zajszigetelési okból az új irodák ablakai a kerengő felé nyílnak, és az összekötő folyosó a Csévi utcai oldalra került át. Rimanóczy idejében a városrész még csendes volt, így nyugodt munkakörnyezetet tudott biztosítani, viszont az elmúlt évtizedek megnövekedett gépjárműforgalma megkívánta az eredeti koncepció felülvizsgálatát. A fényhatás is megváltozott: az üvegtéglákat a közösségi házról megismert rácsos szerkezet mögé rejtett ablakok váltották fel, a beszélgetőben és a gyóntatóhelyiségben felülvilágítókat építettek be. A quadrumban látható másik változás az 1948-ban emelt, majd az átépítés során elbontott íves árkád helyén emelt egyenes záródású, ritka pillérközzel kialakított folyosó lett. Az udvar közepére Borsos Miklós Szent Ferenc szobra visszakerült és kiegészült tizenkét monolit ülőalkalmatossággal. A felújított homlokzatok színét a közösségi házról ismerhetjük fel, illetve a templom vasbeton födémjének palazöldje a spalettákon, nyílászárókon köszön vissza. A felújítás a régi rendházi szárnyat is érintette: fürdőszobákat alakítottak ki, illetve az eredeti cementlapokat visszaépítették a közlekedőre. A rendházban kialakítottak még egy kávézóhelyiséget is: az előtte lévő teraszra egy ablak elbontásával, kitágításával biztosítottak kijárást. A lépcsőházban lévő körablakokat bontással szintén kiszabadították, illetve egy födém eltávolításával a teret levegősebbé tették.

A templom felújítása látszólag szerényebb formákat öltött: a festésen, burkolat újrarakásán kívül a régi irodából keresztelőkápolnát alakítottak ki, melynek mennyezeti világítását a szószék Szentlélek galambját ábrázoló dísze alapján tervezték meg. Ám az egész épületegyüttes legszimbolikusabb megújulása, renoválása a templom homlokzati keresztjén vehető észre. Ugyanis visszakerült az évtizedek óta hiányzó ferences szimbólum, a két kéz: Krisztus és Szent Ferenc stigmatizált keze.

Végezetül felmerül a kérdés, miként lehet az átépítés során műemlékvédelmi szempontok érvényesítéséről beszélni. Ha Dévényi Tamás gondolatait vesszük alapul, akkor nem az épület műemléki státusza, hanem annak építészeti értéke kelt tiszteletet. A működőképesség biztosítása és az építészeti értékek megőrzése nem ellentétes fogalmak. Ebben az értelemben a megőrzés fogalma több, mint műemléki szempontoknak való megfelelés: a megrendelő szempontjainak figyelembevételével azoknak is meg kell felelni, akik az eredeti alkotást létrehozták. Mert az épületek mögött emberek vannak, tervezők, építők, használók, és tartozunk nekik azzal, hogy tiszteljük azt, amit létrehoztak.

Dragon Zoltán

Szerk.: Hulesch Máté