A pesti belváros "új főutcája"
Budapest szíve. Artériák. Összehangolatlan állapotok. Varázsceruza. Görbe tengely. Burkolatrendszer. Interaktivitás. Egy alkotói ping-pong kulisszatitkaiba tekinthetünk be a Kecskeméti utca és Petőfi Sándor utca forgalomcsillapított tengelyének tervezése kapcsán, amely a Főváros egyik legnagyobb közterület- és egyben városrehabilitációs programjának részét képezi. A projektleírást a tervtanácsi bírálat ellenpontozása hozza abba a helyzetbe, hogy reményeink szerint erről érdemi vita kezdődhet a ZÖLDÖVEZET fókusztémán belül.
A pesti belváros (korábban maga Pest) észak-déli tengelyének kialakítása közel másfél évszázada foglalkoztatja a várostervezőket, a városban gondolkodókat, pl. a Szabadság tér alakjának megformálásakor is jól láthatóan számításba vették a várostengely megvalósítását. Aztán más idők következtek és a második világháború utáni nagyszabású, alapvetően gépjárműforgalom-központú változások – közöttük a Kossuth Lajos utca átépítése – évtizedekre szabályosan „kettévágták” a Belvárost. Ehhez a kelet-nyugati irányú, kétszer három sávos közlekedési folyosóhoz szervesen hozzátartozott az észak-déli irányú átmenő forgalom megtartása és megerősítése a Kecskeméti és Petőfi Sándor utcák tengelyén. Évtizedek múltak el, mire Belváros-Lipótváros ma is hatályos szabályozási tervében ismét felszínre került – ha távlati javaslatként is – a „tengely” egy részének megvalósítása. Az igazi áttörés aztán a 2006-ban kiírt „Budapest szíve” pályázat eredményének tudható be: a széles szakmai közvélemény elfogadta a Belváros új szerepének meghatározását és kezelési stratégiáját, amelyek fontos eleme a térség funkcióinak megújítása, az új főutca és a belső városszövet átmenő forgalomtól való mentesítése.
Pest új főutcája egy észak-déli irányú, közel három kilométer hosszú, radikálisan csökkentett gépjárműforgalmú városi tengely a Vígszínház és a Kálvin tér között. Magában foglalja a Honvéd utcát, a Szabadság teret, az Október 6. utcát, az Erzsébet teret, a Bécsi és Petőfi Sándor utcákat, a Ferenciek terét és a Kecskeméti utcát az Egyetem térrel.
Mi a főutca program célja? A Belváros megújuló szerepeinek megfelelően tagolt térrendszer kialakítása: a turistakorzóként működő Váci utcával párhuzamosan egy olyan új főutca kiépítése, amely csatlakozik a szomszédos térségekben kialakult megújulási folyamatokhoz. Cél egy olyan belső, városi főutca kialakítása (a másik a Dunapart!), amely a budapestiek és az idelátogató vendégek számára is képes – mentális és fizikai értelemben egyaránt – összefűzni a Belváros és Lipótváros különböző karakterű területeit. Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzata 2007. augusztus 8-án írt ki nyílt közbeszerzési pályázatot „Főutca Program tervezése” címmel. A pályázat alapján a tervezési megbízást a Közlekedés Kft. vezette konzorcium nyerte el, a városépítészeti és komplex környezetrendezési munkarész készítője az M-Teampannon Kft. – s73 Kft. tervezőcsoport volt. A munka első ütemében egy egységes városépítészeti koncepció született, amely egyformán alapja az út- és közműtervezési, valamint a környezetépítészeti engedélyezési tervnek. Vagyis – Magyarországon szokatlan módon – egy új városi szabadtér megtervezésekor a mérnöki szakágak tervei egy átfogó, komplex szemléletmódú tanulmánytervre támaszkodva készülhettek; a környezetépítészeti munkarész pedig nem merült ki a kész nyomvonalak és téri helyzetek „felöltöztetésében”.
A tervezés első ütemében – nagymértékben megfelelve a megbízói kritériumoknak is – kialakultak az új főutca „hívószavai”, üzenetei, amelyek kifejezik a főutca új szerepét, és egyben meghatározzák a tervezés irányvonalait és súlypontjait. Ezek a hívószavak: „Utcákból főutca”, „Alkalmazkodó főutca”, „Kommunikáló főutca”, „Tiszta főutca”
„Utcákból főutca” – a folyamatosság és az összefüggések megteremtése
A főutca térben és időben is megjelenik: a Belváros tengelye, azaz a kerület teljes kulturális hosszmetszetét magába foglalja. Gyűjtő-elosztó szereppel bír, ahol elsődleges feladat a terek és utcaszakaszok ritmusának differenciált kezelése, a forgalom funkcionális szervezése, a „csomópontok” visszafogott kezelése – ez utóbbiak esetében következetes törekvés a folyamatos átjárhatóság, a főutca prioritásának megteremtésében.
„Alkalmazkodó főutca” – az élő város tengelyeként követi a folyton változó várost és megmutatja annak új arcait
„Kommunikáló főutca” – többrétegű kommunikációs rendszer
A főutca-főtér ősidők óta létező találkozási pont, a személyes kommunikáció helye. Az új főutca célja a tradicionális kapcsolatok megtartásának erősítése; a kulturális miliő közvetítése, a történeti, kulturális keresztmetszet bemutatása. Ehhez mindenki számára elérhető információk szükségesek a Főutcáról (honlap, tájékoztató füzet), és a Főutcáról is elérhetővé kell tenni a világhálót (WIFI az egész utca + 20 m lefedéssel). Az egységes utcakép érdekében szabályozni kell a reklámeszközöket.
„Tiszta főutca” – funkcionális és fizikai megtisztulás
A funkcionális tisztaság elérését szolgálja az átmenő forgalom megszüntetése, a parkolóterületek lecsökkentése, az információs zűrzavar megszüntetése, a tiszta utcakép, téri rend kialakítása; a térfalak megújítása. A fizikai tisztasághoz nélkülözhetetlenek a jól takarítható részletek és anyaghasználat, a „kosz-gyűjtő” részletek elkerülése; az üzemeltetés szervezettsége.
Burkolatrendszer
A főutca kiemelt szegélyektől mentes burkolati rendszerének „gerincét” az utcák középtengelyében vezetett gépkocsi-közlekedési sáv adja (3,25 méter), amelyet egy vagy két oldalról parkoló vagy berendezési sáv (2 m) kísér. Ezek burkolata egymással azonos méretű, esetleg színárnyalatában különböző, 10 cm vastag szürkegránit kőburkolat. A gépkocsisáv ill. parkolósávok homlokzatok felöli oldalán 30 cm széles dísz-szegély fut, amely szükség esetén a parkolásgátló elemeket is hordozza. Hasonló szegély alkotja a faveremrácsok keretét. A gyalogjárók a széles szegélyek és a házak homlokzata előtt 50 cm-rel futó, kisebb elemekkel burkolt bordűr közötti „járdasávban” alakulnak ki, burkolatuk nagyobb, elegánsabb kőlapokból áll.
szöveg: Balogh Péter István PhD., Koszorú Lajos, Mohácsi Sándor
Opponensi jelentés (Központi Tervtanács 2008. március 13.)
A hajdani Pest-Buda lakói nyáron porban, ősztől tavaszig meg sárban jártak a házaik között: ezt úgy hívták utca. Telt-múlt az idő és az ezerkilencszázhetvenes években itt élők már szinte csak aszfaltot láttak a lábuk alatt; ki emlékezett akkor már a fakockára, a makadámra, és a nagykockakő ideje is meg volt számlálva. Ez volt az utolsó olyan időszak, amikor szinte az egész várost egynemű burkolat fedte. Szerintem ezek -ilyen szempontból- szép idők voltak.
Aztán megjelent a színen a képmutató módon „térkő”-nek mondott betonburkolat.
Talmi szépsége lelkes hívekre talált. Az aszfalt ugyan rendelkezett egy pár csodálatos tulajdonsággal, úgymint: homogén burkolat készíthető belőle, minden tárgy könnyen körülvehető vele, nem csúszik, és semleges a színe, valamint szinte elronthatatlan, mivel nincsenek csomópontjai, szóval az aszfalt leszerepelt: csúnya, olcsó és fekete. A szépséges fodorkő meg őszi lomb színekben (brrrr...) is kapható! A lehetőséggel élt is a város: a mindenkori erőviszonyoknak megfelelően épültek át utcák és terek. Ma az összehangolatlanságról beszélnek közterületeink. Ha megújul is valami semmi mással nincsen kapcsolatba hozva. A burkolatok egyszer csak elfogynak és akkor jöhet az aszfalt. Ideig-óráig. Mígnem felbukkan egy újabb projekt újabb tervezővel és anyagválasztékkal. Nem jó ez így.
A Belváros, Új Főutca projekt sem más, csak okosabb megbízó jobb tervezőket foglalkoztat. Mielőtt igazságtalannak tűnnék, ezért hadd szögezzem le: az V. kerület minden tiszteletet megérdemel a kezdeményezés miatt. Persze megint ott vagyunk, hogy a Fővárosnak az kéne a dolga legyen, hogy ilyen strukturális döntéseket előkészítsen, egyeztessen, kézben tartson és finanszíroz(tass)on.
A terv alapállása ismerős: van egy sokféleségében is homogén, kicsit gazdátlan város, amelyben egy varázsceruzával rendet teszünk: egy utca fölött kisüt a nap, jó ott lenni és így oda is tódul mindenki. Vajon így van ez tényleg?
Kezdjük a munka címével: kicsit zavaró, hogy van egy szép, hosszú Fő utca a Fővárosban, biztos hallottak róla a pesti oldalon is. Ki kéne találni az Új főutca helyett egy másik magyar kifejezést. A szövegben előkerül a tengely szó: nem javasolnám; a görbe tengelyek nem sok jót ígérnek. Lehetne a Sétatér vagy egyszerűen a Sétány, de a mindenáron elnevezni akarás is meggondolandó, hiszen elég jó csengésű neveket cserélnénk le.
Az kétségtelen, hogy a sétány nyomvonala meglévő utcákat fed le. Az is azonban, hogy ez az utcasor most először rendeződik eggyé. Így látva mindjárt szembeszökő, hogy nem vezet sehonnan sehová. Ez különösen a nagykörúti kikötésnél furcsa, teljességgel jelentéktelen helyen éri el azt. A Honvéd utca befelé forduló világa sem főutca-szerű. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Szabadság téren túl is folytatódnia kéne a Sétánynak. A Vécsey utca – Kossuth tér – Falk Miksa utca lenne az igazán gazdag folytatás, de a girbegurba nyomvonal kizárja azt.
A terv jelentős közlekedési változásokat ígér. Az autóforgalom drasztikus csökkentése maximum az autósoknak nem tetszik majd, de a terv kísérletet sem tesz arra, sőt nem is hivatkozik semmiféle előtanulmányra sem, hogy ennek reális lehetőségét bebizonyítsa. A Ferenciek téri aluljáró-szörny megszüntetése egy kisebbfajta rendszerváltással érne fel – tervünk olyan könnyedén siklik át felette, mintha már ott se lenne.
Az új utca alaphangulata, hála a tervezőknek nagyon jó. A terv szerencsére lehetőségeket kíván teremteni és nem öncélú architektúrát, amelynek vesszőfutása a Király utcában látható. A város változásait talán kicsit egykedvűen kezelik a tervek, de mindenütt ízlésesek és szinte minden felhasznált elem értékálló is. Azzal az alapvetésnek szánt megállapítással azonban nem értek egyet, hogy az utcabútoroknak nem utánozniuk kell a múltat, hanem felidézni a régi hangulatot. Szerencsére a tervezett tárgyak közül talán csak a netpont hajaz erre, elég bizarr és hamar divatjamúlttá váló formákat alkalmazva. A perforált lemezre szerelt kétlábas kresztáblák túl bonyolultak és sebezhetőek, a lassan anakronizmussá váló telefon”fülke” pedig szerintem nem kíván új design-t. A postaláda (ugyan most akarja lecserélni az összeset a Posta) és a telefonfülke olyan tárgy ami megvan, amit nem kell kitalálni. A többi tárgy kortalan dizájnja példamutató. Az, hogy nem cirádás öntöttvas jelenik meg a sétányon üdvözlendő, viszont ez lehetőséget teremt a gyenge esztétikumú tárgyak megjelenésére is. (pl. Dózsa Gy. úti kandeláberek) Közismert Budapesten a híres köztéri bútorok hamisítványainak elterjedése (pl. Móricz Zs. körtér). Sajnos a minőséget a tervező nem szavatolhatja.
Megítélésem szerint integrált tárgyakra lenne szükség. Minél kevesebb elem jelenik meg, annál jobb.(Pl. A parter egyben poller is lehet. Az eltérő funkciójú elemek összehangoltan egy tárgyként is megjelenhetnek.)
A természetes, vastag kőburkolatok az egyedüli jó választásnak számítanak. A decens változatosság dicséretes. Ez esetben is a kivitelezés várható minősége a legproblematikusabb. A Szabó Ervin könyvtár, a Gödör, vagy a New York palota menti drága kőburkolat pusztulása erre hívja fel a figyelmet. Ellenpélda: Kammermayer tér. A tervek sajnos nem gondolnak a gördeszkásokra. A kiemelt szegélyek pusztulása előre látható (l. pl. Gödör).
A víz megjelenése a Sétányon szerethető gondolat. A bemutatott megoldásokat azonban árnyalni kéne. A nyílt vízmedencék nem egy Budapesti utca természetes részei: itt inkább a vízmosta kövek jelenhetnek meg, míg egy tér könnyen befogad egy akár nagyobb vízfelületet is.
A terv külön foglalkozik a landmark kérdéssel. A szélkerékkel hajtott akkutöltő, vagy a Dunától mért (amúgy alig változó) távolság szerintem nem elég erre. Budapesti viszonylatban az igazi landmark a folyamatos karbantartás lehetne. Ha tényleg mindig ki lehetne nyomtatni egy térképdarabot, ha tiszták lennének a padok és ha poller nélkül is csak ott állnának autók, ahol szabad nekik – ez igazi, remélhetőleg ragadós landmark lehetne.
A terv ahová csak lehet fasorokat javasol. Ez nagyon jó és karaktererősítő is. A homlokzatrészeket kitakaró fák azonban furcsa arányeltolódásokat eredményezhetnek. Úgy érzem pl., hogy az Egyetem téri facsoport a szimmetrikus homlokzatot kedvezőtlen helyzetbe hozza.
A terv nem foglalkozik a már elkészült aszfaltmentes utcaburkolatokkal. A Cukor utca, a Szivárvány köz vagy pl. a Haris köz, vagy a Ferenciek terének egymástól is eltérő burkolatrendszere egyenesen képtelen kapcsolódni az új rendszerhez. A Szabadság tér aránylag új térrendszere legkevésbé sem kapcsolódik a(z átmenő) Főutca gondolathoz. Különösen érdekes a Zrínyi utcai kereszteződés. Itt nemrég készült el az egyértelmű Duna - Bazilika dominanciájú keresztutca kőburkolata. A tervezett új sétány nyílván felülírja ezt, de hogyan?
Végezetül meg kell állapítani, hogy ezt a szép burkolatot sem lehet korrekten abbahagyni a keresztutcáknál. Még jó, hogy van aszfalt!
Az értékes tervet továbbtervezésre javaslom.
Dévényi Tamás
Ybl-díjas építész
Adatlap
megbízó: Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzata
generáltervező: a Közlekedés Kft. vezette konzorcium
városépítészet és komplex környezetrendezés: M-Teampannon – s73
Teampannon: Koszorú Lajos, Mlakár Vivien, Üveges Péter, Zöldi Péter;
s73: Balogh Péter István PhD., Mohácsi Sándor, Pécsi Máté, Pintér Klára Katalin, Radics Mónika;
Designer: Kolbászból kerítést! stúdió: Kukorelli Péter, Orlai Balázs
teljes terület: 52 000 m2
tervezés kezdete: 2007
tervezett kivitelezés: 2009 - 2010
