A rakodópart kövei
A budapesti dunai rakpartok 150 évét bemutató kiállítás megrendezésére Budapest UNESCO világörökséggé nyilvánításának huszadik évfordulója és a rakpartok műemléki előterjesztése alkalmából kerül sor.
Megnyitó: 2007. július 12-én, 15 órakor
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Budapest Világörökségéért Alapítvány szervezésében Kolundzsija Gábor urbanista "A rakodó part kövei" című kiállítása
2007. július 12-én, csütörtökön 15 órakor nyílik az Örökség Galériában
(Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest I. Táncsics Mihály utca 1.).
A budapesti dunai rakpartok 150 évét bemutató kiállítás megrendezésére Budapest UNESCO világörökséggé nyilvánításának huszadik évfordulója és a rakpartok műemléki előterjesztése alkalmából kerül sor.
A kiállítást megnyitja Dr. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke és Bouquet László, a Budapest Világörökségéért Alapítvány elnöke, köszönti Beleznay Éva megbízott fővárosi főépítész.
Közreműködik Perényi Eszter hegedűművész.
A kiállítás 2007. szeptember 1-ig tekinthető meg, naponta 9-17 óráig.
Budapestet méltán nevezik a Duna gyöngyének: ez a város büszkélkedhet a legszebb dunai látképpel, amit eleink nagyszerű alkotása, a rakpartok foglalnak méltó keretbe.
A partműnek a város életében és fejlődésében betöltött szerepét nehéz lenne túlbecsülni. A Duna szabályozása és a rakpartok kiépítése nemcsak árvízvédelmi, közlekedési és kereskedelmi szempontból, hanem a városfejlesztés és a városrendezés terén is meghatározó jelentőségű volt.
Budapest a világ legszebb fekvésű városai közé tartozik. Szépségét három tényezőnek köszönheti: van vize (Duna), hegyei (Várhegy, Gellérthegy, budai hegykoszorú) és magas szintű építészete (eklektika). Az összképben döntő fontosságúak a különös gondossággal kiépített rakpartok, a gyönyörű hidak és a Duna-parti épületsorok, amelyek hallatlan értéket alkotnak, és méltóak arra, hogy így, együtt őrizzük meg őket az utókor számára.
Az anyag régi festményeken és metszeteken, archív és mai fotókon, egykorú térképeken és eredeti terveken mutatja be a Duna szabályozásának és a rakpartok kiépítésének hatalmas munkáját. A tárlat tisztelgés mérnökeink e monumentális alkotása előtt, amely kiállta az idő próbáját. A rakpartoknak, e nagyszerű mérnöki alkotásoknak védelmével is elő kell segíteni fővárosunk egyedülálló Duna-parti látképének megőrzését. Román András, a közelmúltban elhunyt kiváló műemlékvédő 2003-ban, a rakpartok kiszélesítése ellen sikerre vitt civil küzdelem kezdetén a szakma nagy adósságának nevezte a partművek védelmének hiányát. A Budapest Világörökségéért Alapítvány ezt törlesztendő kezdeményezte a műemléki védettség megadását. A jelen kiállítás aktualitását a rakpartok védetté nyilvánításának sürgető igénye adja.
Kevesen írtak úgy a rakpartokról, és általában városunk értékeiről, mint Sediánszky János, a Budapesti Üdvözlet című könyvben: „A rakpartok hatalmas művek. Évtizedekig épültek, egyre tovább nyúltak, hogy védjék, az 1838-as «nagy» és a többi, például az 1876-os vízivárosi árvíz után, az ország ifjú, diadalmasan növekvő fővárosát. Micsoda szabályozás, micsoda megfékezés volt ez! A Margit-hídtól a Boráros téri árukiemelő Elevátorig, vagy a túlsó parton, a «Királyi József Nádor Műegyetem»-től a budai Margit-hídfőig. A rózsaszín gránittömbök, a súlyuktól szépek, a rejtőzködő erejüktől komolyak, a Duna szelíd hajlatát követő végtelen lépcsősorok, amelyeken nemzedékek ültek, ölelkeztek, bámulták a vizet s hallgatták, mint a költő, «hogy fecseg a felszín, hallgat a mély»…
Igen, a rakpartjaink: akkor felékesítve még a vaskorlátok azóta értelmetlenül letördelt s legalább a korzón újra felaggatott karperecével, s a rájuk boruló fasorok élősövényével.”
Kolundzsija Gábor
