A Rimanóczyak és a torony

Csutiné Schleer Erzsébet a székesfehérvári vasúti irányítótorony védelmében tett lépései bár kudarcba fulladtak, nem tűntek el minden következmény nélkül. Így kerülhetett sor egy olyan tárgyi tévedés tisztázására, amely az építészet- és művészettörténészek számára igen hasznos és tanulságos lehet. 

Éppen fél éve, hogy bevégeztetett a sorsa a székesfehérvári vasútállomás 60 éven át kiváló szolgálatot teljesítő II. számú vasúti állítóközpontjának. Hozzá hasonló Európában csak Milánóban és Bolognában épült. 2009 óta egy darabig ideiglenes műemléki védelem alatt állt, bizonyára okkal. A 2011-ben készült, műemléki védettségre felterjesztett vasúti épületek listáján is szerepelt - mint Rimanóczy Gyula alkotása – a „sínek fölött lábakon álló toronyépület”.

E különös irányítótornyot, a II. világháború utáni hazai vasúti építészet csodabogarát a vasútállomás nagyszabású rekonstrukciója keretében mégis elbontásra ítélték. Megtartásáért az utóbbi néhány évben népes tábor küzdött, különböző módon. Magam is írtam cikkeket e ritkaságszámba menő építészeti örökség, - ráadásul egy jeles tervező alkotása - megmentésének határozott reményében.

A remény végül elhalt, a lelkemben a dosszié becsukódott.

 

A bontás éjszakáján magányos szemtanúja voltam a torony utolsó óráinak. Két hónappal később átadták a látványosan megszépült utascsarnokot, a kőburkolatú, széles aluljárót, az üvegezett falú lifteket és a korszerű peronokat. Ez év végére tervezik a negyven milliárdos beruházás befejezését.

Nemrégiben egy udvarias hangú levelet kaptam. Rimanóczy Jenő építészmérnök írta, a neves Rimanóczy Gyula szintén Ybl-díjas ifjabbik fia.
„(…) cikkében  tévedés, hogy apám tervezte a létesítményt. Apám Rimanóczy Gyula a szocreál alatt számos nagy épületet tervezett (…) de ebben az időben Székesfehérvárt nem dolgozott (…).

A székesfehérvári II. irányítótorony tervezője – nagy valószínűséggel - Kelemen László Ybl Miklós díjas építész, aki a szocreálban épült pályaudvar fő épületét is tervezte. A tévedést valószínűleg az okozta, hogy a rossz minőségű KÖZÉPTERV pecséten a Rimanóczy név halványan olvasható (…).” – írta.

 

Hűha!

Újra előkaptam az archív terveket. A fellelt legkorábbi, 1951-ben készült rajzon, a „Székesfehérvári ’A’ váltóállító” vázlattervi lapján, bár a nyomtatott céges pecsét felirata teljesen elmosódott, Kelemen Lászlóé mellett világosan látható egymás fölött két egyforma, lendületes „Rimanóczy” aláírás, keresztnév nélkül.

A cikk írásakor óvatosságból utánanéztem, tudván, hogy e szakmai körökben közismert név több építészgenerációt is jelez, Rimanóczy Gyula később ugyancsak építészmérnökké lett fiai ekkor még csak 19 és 18 évesek voltak.
„(…) A helyzet az, hogy 1951-53-ig a KÖZÉPTERV-ben dolgoztam, mint kezdő rajzoló Kelemen László mellett. Így lehet, hogy az én nevemet olvasták és joggal hihették, hogy abban az időben Rimanóczy néven csak apám tervezett, ami igaz is volt (…).” – olvasható a levélben.

 

Hm…

Megnéztem az említett műemléki listát is, A hivatalos – ezek szerint téves? - információ a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ honlapján még ma is olvasható…

Kedves Rimanóczy Jenő, bocsánat!

Ezúttal megkövetem emlékében édesapját, Rimanóczy Gyulát is, ha tévedésből használtam fel a nevét. De egyben hálásan meg is köszönöm a helyzetet, hogy mindezt a neki tulajdonított építészeti remekmű remélt megmentése érdekében gyanútlanul megtehettem.

Nem rajta múlott, hogy még neki sem sikerült.

 

Székesfehérvár, 2016. november 20.

Csutiné Schleer Erzsébet
építész
 

A témáról szóló cikk először november 26-án a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg.