A magát kereső Dombrád városháza

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis Dombrád egy nagy épülettel lett gazdagabb. Az elfeledett kisváros nemrég birtokba vehette az új városházát, melyet az építész, Kulcsár Attila DLA mutat be.

Egy kis helytörténet, és történelem
Dombrád városa Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Rétköz szögletében található.  1067-ben említik először, vagyis árpád-kori település, a Tisza mentén. A középkorban a kisvárdai uradalmakhoz tartozott, de mindig is a Rétköz és Bodrogköz közötti kompátkelő hely volt, aztán 1990-ig faszerkezetű pontonhíd biztosította a kapcsolatát a zempléni településekkel.    Kulcs szerepe korról-korra változott.  2000-ig kisvasúton is elérhető volt, de az acélszerkezetű, II. Rákóczi Ferenc-híd a Tiszán, már a szomszéd faluban köt át Cigánd felé, a Bodrogköz egyetlen városát megcélozva, a kisvárdai közúti kapcsolat folytatásaként. A most 952 éves, mezőgazdaságból élő település a huszadik század elején már nem tudta eltartani népességét, és jelentős amerikai kivándorlás csapolta meg lakosságát 1930-ig.

Az „isten háta mögötti,” periférikus helyzete tette alkalmassá a II. világháború után, a kommunista rezsim „büntetés végrehajtó településének” dicstelen címére.  Ez a község lett a Hortobágy után - magyar földön - a második Gulág, afféle kényszermunkatábor helyszíne. Bűne az lehetett, hogy a híres kékcédulás választások idején, itt a kisgazdák győztek. Vagyis a pejoratív jelzőt egy kor akaszthatta rá, amelyik azt legjobban kiérdemelte. Ideiglenes és állandó lakói csak elszenvedői voltak a helyzetnek. A „múltat végképp eltöröljük” büntetés végrehajtó települése ma a legvirágosabb város címet is kiérdemelte. 400 osztályellenségnek minősített fővárosi értelmiségit telepítettek ki ide kényszermunkára 1951 és 53 között.  Voltak közöttük régi hivatalnokok, katonatisztek, művészek, orvosok, jogászok és életben maradt, most már cionizmussal vádolt zsidó kereskedők, iparosok is.  24 órás lakhelyelhagyásra ítélve ideszállítva, itt kaptak gazdasági mellékhelyiségekben egy-egy szobát családostól, a kuláknak minősített nagygazdáknál. 

Ma már csak egy szerény emlékmű emlékezet a múltra, és a temetői ravatalozóból távozó egykori házigazdák, és talán a vigyázóik alzheimer kórós emlékezete. Itt együtt nyugszik néhány a temető dombja alatt. A település azonban él, és boldogulni akar. A turizmusban lát kitörést, a hagyományos gazdálkodás mellett. A Tisza-part megmaradt, a szlovákok szeretnek itt fürödni, a Rétközi keskenyvágányú kisvasút sínpárjai itt érnek véget.  Egy vasút történeti múzeum a MÁV „csonka vágányon álló” építményeiből még kialakulhat, ha egy nap majd az illetékesek kárpótolni szeretnék a „rovott-múltú” települést.
 
Az új városháza emlékeztet 
A település központját a most felépült új városháza jelöli ki. Milyen legyen egy földszintes, feltörekvő mezőváros kitüntetett épülete? Mutassa meg hogy rászolgált a címre. Tornyosak a legszebbek. Tűztoronynak, óratoronynak készült a legtöbb. Itt legyen címertorony. Amelyik a meglévő középületek centrumában tekintélyt parancsolóan tornyosodik világi funkciója ellenére.  A Szabadság tér az évszázados fák, múltat és jövőt összekötő koronái alatt, a település reprezentatív főtere lehet.  A rendőrség jellegtelen épülete elbontandó, és a régi hivatal épületébe költöztethető. A Szabadság tér igazi zöld sziget mellette, és talán a kitelepítettek emlékműve is átköltöztethető ide mementónak, jelezve hogy a „múltat végkép eltöröljük” szellemiséget a város sem felejti.  A park virágágyásai és a burkolatmezők a „tökéletes rajzolat” eltorzult kontúrjával keretezhetnék az emlékmű hasábját.  Az új Polgármesteri Hivatal a kisváros igazgatási funkcióinak most már tágas otthont nyújt, és társadalmi rendezvényeinek is helyet ad.  A közeli vasúti múzeum és a művelődési ház része lehet a városközpont közösségszervező és kulturális centrumának. A település főutcája a térre merőlegesen nyújtózkodik, koordinátáinak nullpontját a Világháborús emlékmű jelöli ki.

Dombrád, legyen a ház, domb rád.   
A hivatal tömege a körbe forduló félnyereg fedésével egy kicsit a névadó határ dombjára emlékeztet. Ha tetősíkjait folytatjuk, a toronyra mutat. A városháza alaprajza a korszerű közhivatal működési gyakorlatát érvényesíti. Az ellenőrzött ügyfélfogadó téren át érhetőek el az osztályok. A segélyek és járandóságok kifizetése egy külön előtéren át történik. Az első emeletre került a társadalmi rendezvények terme, mely a település civil szervezeteinek és egyéb közösségi életének ad otthont.  Az épülettömb több jellegtelen épület elbontása után került a helyére. A környezetében különféle bonyolult tetőidomú földszintes épületek sorakoznak, valamilyen boltíves divat vagy egy helyi építész munkásságának emléket állítva.  Mi igyekeztünk valamilyen befelé forduló, tiszteletet parancsoló tömeggel a város főépületét megformálni. Van, akiben kialakulhat a vélemény, hogy egy kvázi harangtorony áll a városházán.  Mi  úgy gondoltuk, nem baj, ha csak utalunk erre a funkcióra. Van olyan lélekharang, amely nem szólal meg, mert a megalázott lelkeket nehezebb  elpusztítani a testnél.  Az évszázados tölgy amennyire útban volt, most annyira biológiai hangsúlya lett az épületnek.  A tölgy nem felejt. 

Az alaprajz a hivatal működésének logikája szerint a nagy forgalmú helyiségek köré szervezi a személyes állampolgári ügyek szobáit, kistereit.  Az épület tömege a közösségi nagyterek felett felmagasodik, hogy címertornyával megkoronázza a település központját. A katonaságnál is a vezérezredes nadrágján piros lampasz jelöli a rangot.  A vakolt közkatona házak ezredében is ezért került némi kerámia burkolat a homlokzatra, és némi bronz  „felségjelzés” az épület „sapkájára.”