A rozsda haszna
A PROSIDE projekt, mint a provinciális, ad hoc jellegű kvázi-városfejlesztés meghaladásának lehetősége.
Az új városháza dísztermében, nagyon kis érdeklődés mellett tartották április 21-én a PROSIDE (Promoting Sustainable Inner Urban Development) projekt budapesti zárókonferenciáját. A pangó ülésterem a mai Budapesten, ahol olyan finoman és átláthatóan nyúlnak hozzá az épített örökséghez, mint a Rudas és a Rácz fürdővel, a Király utca 40-nel stb. tették-teszik, ahol olyan érzékenyen készülnek a köz érdekében beépíteni a Hajógyári-sziget egy részét, nos, elgondolkodtató látvány, különösen egy ilyen téma esetében. Mert miről is van szó: „a PROSIDE projekt az Európai Unió CADSES régiójában a magántőkén alapuló akcióterv készítését célozza. A projekt fő célkitűzése a barnamezős területek fejlesztési folyamatának megkönnyítése és olyan új módszerek és eszközök feltárása, melyek a folyamatban résztvevő felek együttműködésén alapulnak és elősegítik a barnamezős területek fenntartható fejlődését.” (idézet a konferencia prospektusának szövegéből).
Más szavakkal: a fejlesztési hangsúlyt terjeszkedés helyett a belső területek rehabilitációjára helyezik, mégpedig lehetőleg önfinanszírozó módon, magántőke minél nagyobb bevonásával, de gondoskodva a társadalom hosszú távú érdekeinek figyelembe vételéről.
A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött Bernd Scholl (Karlsruhe-i Egyetem) vezetésével, német, olasz és magyar partnerek részvételével. Csalagovits Imre János (INTERREG, Váti Kht.), Ikvai-Szabó Imre főpolgármesterhelyettes, Detlef Kron (Stuttgarti Önkormányzat városfejlesztési részlegének vezetője), Peter Schulenkorf (INTERREG III B CADSES project officer), Paolo Simonetti (Milánói Önkormányzat városfejlesztési részlegének vezetője) és Paál Kálmán IX. kerületi alpolgármester szóban körüljárta a három év alatt három helyszínen (Budapest, Milánó, Stuttgart) lebonyolított projekt tanulságait.
Amint elhangzott, a terjeszkedés nem menedzselhető, de a belső fejlesztés sokkal bonyolultabb, mint a zöldmezős beruházás, ráadásul a politikusok sem nagyon kedvelik, mivel eredményei csak két-három év után látszanak meg. Ennek ellenére, ahogy Bernd Scholl fogalmazott, a folyton újratermelődő barnamezős területek fejlesztése nemcsak, hogy fenntartható, de gazdaságilag is kifizetődő. A nehézségei pedig az egyes városokban nagyon hasonlónak bizonyultak, ami egyben azt is jelenti, hogy a projektben érintett települések tapasztalatai egymás és a kívülállók számára is hasznosíthatók.
Paolo Simonetti elmondta, hogy Milánó fejlesztése az elmúlt tíz évben teljes mértékben a belső fejlesztésről szólt. Detlef Kron arról beszélt, hogy Stuttgartban nincs zöldmezős beruházás, mert a város körüli természeti zóna, szőlőskertek stb. értéket képviselnek, ugyanakkor rendelkezésükre áll 500 hektárnyi, rehabilitációra szoruló barnamezős terület.
Ikvai-Szabó Imre utalt a városok gazdasági változásokkal analóg szerepmódosulására. A kiemelt budapesti fejlesztési területek közül az Orczy tér környékét említette, mint tipikus barnamezős beruházást, ahol a felhagyott vasúti területeket készülnek integrálni a városszövetbe, ezzel összhangban elővárosi vasúthálózatot alakítva ki a meglévő infrastruktúrán, egy budapesti körvasútvonallal. (Ez nagyon jól hangzik, kár, hogy az obskúrus Déli-pályaudvar-átalakítás is említésre került ebben a kontextusban, ami némileg rontja a szép képet.)
A PROSIDE projekt egyik alapvetése, hogy pl. szennyezett ipari területek esetén a fejlesztési tervek megelőzik a részletes állapotfelmérést, megtakarítva ezzel az utóbb esetleg fölöslegesnek bizonyuló vizsgálatokat. Ennek egyik eszköze a „test planning” módszer, ami négy vagy több tervezőcsapat munkáján alapul. Őket egy szakemberekből, tisztviselőkből álló „accompanying group” (tanácsadó testület) támogatja, illetve koordinálja a munkájukat. E kontrollált „versenyeztetés” révén elkerülhető az, ami Stuttgartban is kiderült, ti. hogy a pályázatok olykor kontraproduktívak, vagyis azt mutatják meg, mit nem lenne szabad az adott területre építeni. A teszttervezésben résztvevő csapatok eleinte egymástól függetlenül, később együttműködve dolgoznak, a munka végeredménye pedig egy rugalmas, a beruházók konkrét igényei szerint továbbfejleszthető-változtatható beépítési terv.
Ikvai-Szabó Imre beszélt az óbudai Gázgyárral kapcsolatos fejlesztési koncepcióról, a magántőke bevonásával megvalósuló kulturális centrumról, amire a városrész fejlesztése épülne (ehhez képest a Gázgyár szabályozási tervének januári tervtanácsi ismertetésén a tervező még a felhasználási koncepció hiányát nehezményezte). A PROSIDE projekt előnyét abban látta, hogy a megoldás érdekében egy „250 millió fős piacon mozgósíthatunk”. Azt mondta, a rozsdazóna vonzóvá tételéhez nemzetközi pályázatokat és a fiatal szakemberek bevonását tartja célszerűnek.
A CADSES régióban prioritást élvez a városfejlesztés, ezen belül pedig a PROSIDE projekt azt az elvet képviseli, hogy a magántőkét el kell mozdítani a földterület értékéhez képest fajlagosan nagyobb rehabilitációs költségű beruházások irányába. A cél érdekében meghatároztak egy szempontrendszert, amivel az adott területen felmérhetők a beruházók igényei. A kapott eredménynek megfelelően internetes adatbázist hoznak létre a rendelkezésre álló barnamezős területek adataival, továbbá egy külön szervezeti egységet, amely a befektetőkkel tartja a kapcsolatot. A cél mindvégig a beruházók és a települések érdekeinek összehangolása.
A kerekasztal-beszélgetést követő előadásokon a résztvevők az addig elhangzottakat részletezték. Scholl professzor az elmúlt száz év városfejlődésének következményeit tekintette át, ismételten hangsúlyozva, hogy a parttalan terjeszkedés nem fenntartható. Az amerikai tanulságokra hivatkozva rámutatott, hogy a kis laksűrűség a közlekedés miatt nagy energiafogyasztást eredményez, ennek elkerülésére pedig, támaszkodva egyszersmind az európai városiasság hagyományára is, ki kell aknázni a várossűrűségben rejlő lehetőségeket. A belső fejlesztésnek elsőbbséget kell élveznie a külső fejlesztéssel szemben, ugyanígy a természeti tájjal való tudatos bánásmód is elengedhetetlen. A terjeszkedés, fejlesztés, várakozás lehetőségei közül a középsőt jelölte meg egyedüli járható útként. Idézte Karl Poppert:”ha meg akarsz érteni egy problémát, rögtön próbáld megoldani”.
Albrecht Ute és munkatársai a BFVT (Budapest Főváros Városépítési Tervező) Kft. részéről röviden ismertették a budapesti projektterületet, a IX. kerületi volt sertésvágóhíd helyén létesülő 20 hektáros Mester Business Parkot.
Schneller István, Budapest főépítésze záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a problémák az egyes európai városokban hasonlóak, a célkitűzések közösek. Kiemelte a teszttervezés módszerét, utalva rá, hogy a tervpályázatok nem mindig vezetnek eredményre. Azt mondta, hogy bár a privatizáció során barnamezős területeink felaprózódtak, ezért nehéz az egyöntetű fejlesztésük, Budapest számára a PROSIDE projektből mégis „nagyon sok tapasztalat leszűrhető”.
Török Tamás
