A SaloneSatellite városa a Milánói Vásárban
A világdesign kreatív utánpótlása?
Az i Saloni legizgalmasabb rendezvénye immár nyolc éve a SaloneSatellite, vagyis a fiatal designerek vására a Fiera di Milano 9-es pavilonjában, amely ingyenesen látogatható, nem úgy, mint a bútorvásár többi kiállító részlege. A SaloneSatellite a jövő sztárdesignereinek találkozója, az új, eddig még soha nem látott ötletek tárháza - nem is csoda, ha a nagy cégek menedzserei árgus szemekkel járják be a pavilon kiállítótereit.
Idén a város fogalmának jegyében tervezte meg a SaloneSatellite installációit Ricardo Bello Dias. Nagyméretű utcatáblák, fura utcabútorok, óriás virágcserepek és hatalmas, graffitis falak alkották a városias kulisszát, melyben 510 fiatal designer, s 22 design iskola mutathatta meg magát a világnak. Először volt itt például a prágai Művészeti, Építészeti és Design Akadémia; az Escuela Diseno Industrial/Universidad Technológica Metropolitana (Santiago) és az Universidad Mayor (Santiago) Chiléből; a Hong Kongi School of Design/Polytechnic University; a mexikói Universidad Autonóma de Nuevo León (Monterrey). És itt voltak természetesen a nagy iskolák is, mint a Central Saint Martins College of Art and Design Londonból, vagy a Pratt Institute New Yorkból.
Míg tavaly a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete (AMI) -elsőként a magyar iskolák közül - megjelent a Satellite egyetemi utcájában, idén - főként financiális okok miatt - nem volt magyar egyetemi kiállító. De saját box-szal szerepelt viszont a Gepetto Design Studio, az egyetlen magyar tervezői csoportosulás, amelyik szellemes ötleteivel évek óta kiállít a Satellitén.
A Satellite, mint fentebb már írtam, a kreatív utánpótlást hivatott megtestesíteni. Idén azonban némi csalódást okozott a fiatalok városa. Az esetek döntő többségében a mintakövetés határozta meg a formabontónak szánt új terveket, avagy a figyelemfelkeltő geg s poénkodás, ami ugyan elengedhetetlen feltétele annak, hogy a sztárdesignerek marketingvezérlő világába jussunk, ám korántsem elegendő ahhoz, hogy valóban innovatív termékeket hozzunk létre.
Ha lehetséges egyáltalán 510 tervező munkája közül kiemelni a leginkább gondolatébresztőt, hát Massimiliano Adami modern fosszíliáit mindenképp meg kell említenem. Adami a metropoliszok hulladékait használja fel polcrendszereinek megalkotásakor - ezzel nem csak izgalmas mementóját alkotja meg korunknak, de egyúttal az újrahasznosítás egy szellemes módozatára is felhívja figyelmünket.
Ugyancsak említésre méltó Jacques Rival Archizip Light koncepciója, különösen a hazai szemlélődő számára. Jacques elmondása szerint ugyan nem hallott még a designorientált építész, Bachman Gábor ZipArch-koncepciójáról, a névbeli és a szín-, a forma- és a fényvilág tekintetében vett hasonlóság mindenképp elgondolkoztató. No nem a plágium miatt, hanem a korszellem működése révén!
A Satellite kavalkádjából ugyancsak kitűnik a Design Report díját elnyerő TONERICO Tokióból. Első sorban persze amiatt, mert elnyerte a díjat, hiszen máskülönben szimpla trendkövetésnek tűnik a japán installáció. Manapság a számok efféle használata meglehetősen elcsépelt a különféle emlékművek és ünnepi installációk világában. Persze, ha a számoknak itt nincs értelmes megfejtése (ez simán előfordulhat!), akkor a trend szellemes kifigurázásaként is láttatható az installáció.
Ina Nikolic zippzár-fotelágya vagy Mihajlo Juric rugós fotele mutathatja a leginkább, merrefelé halad manapság a bútortervezés. Szellemes flexibilitás - Nikolic fotele ággyá zippzárazható -, avagy látványos anyaghasználat és techno-idézetek, mint Juric autórugói például.
A ”vissza a hatvanas évekbe!”, illetve a ”sex on the beach” hangulat ugyanúgy nem kerülte el Milánót, miként az idei Stockholm Furniture Fairt sem, s nyilván Párizs és New York bútorvásárain sem lesz ez másképp!
Amúgy a Satellite is a nagyoktól ellesett trendek követésében tobzódott, az elmúlt években megszokott eredeti, fiatalos ötletek helyett a biztos befutásra apelláló mintakövetés volt jellemző a legtöbb kiállító munkájára.
Trendi fények és trendi fényvilág vonzotta a digitális kamerákkal felszerelkezett zsurnaliszták és menedzserek hadát - megkockáztatom, a tárgytervezés immár, hasonlóan a fotogén építészethez, eleve bekalkulálja munkája során a médiabeli megjelenést. A divatnak talán az egy Michalik-Neill ígényes üveglámpái mondtak ellent, ha egyáltalán...
A Satellite látogatóját leginkább persze a bohóságok, a figyelemfelkeltő gegek örvendeztetik, még akkor is, ha nem feltétlenül találja ”előremutatónak”, amit lát. Az alábbi poénok általában persze éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy nem kell mindig ”előre mutatónak” lennünk!
Nagy divatja van mostanság a kisállatkultúrának is, a kutyaház- és kutyaetető tematika már az év eleji stockholmi bútorvásár fiatal kiállítóit is rabul ejtette, a kicsiny GreenHouse e tekintetben remekül előlegezte meg a nagyszabású Satellitét!
Ugyancsak újra sikeres manapság a miniépítészet, mintha bizony az Alessi 2003-as kiállítása (Tee and Coffee Towers) a Milánói Triennálén újra divatba hozta volna a témát. Az alábbi példán Massimiliano Fuksas új Fiera di Milano tervének elemei köszönnek vissza. Fuksas az asztalon!
A kortárs design legjellemzőbb vonásai közé tartozik, hogy egyre több ázsiai formatervező lép ki a világpiacra. Így van ez az építészirodákban, s így a designstúdiókban is. A japán, koreai és kínai tervezők, az euroatlanti világot megszégyenítő médiaérzékenységgel, ám egyúttal mérhetetlen szerénységgel vetik magukat be a nagy piaci versenybe, s az a benyomásom, nem kis sikerrel! Ismét keletről jön a fény?
Szöveg és fotó: SzeM
