A síkba csiszolt márványintarzia szerelmese
Először adták át a kimagasló építőipari szakmunka elismeréséért járó Mesterek Mestere Díjat. A Mapei által alapított díj nyertesével, az 53 éve a szakmában dolgozó Filó Mihállyal beszélgetett Lányi András.
Lányi András: November közepén kapta meg a kimagasló építőipari szakmunka elismerésért járó Mesterek Mestere díjat, gratulálok ehhez! Mekkora csapattal dolgozik?
Filó Mihály: A fizikai és irodai dolgozókkal együtt tizenketten vagyunk, van építészmérnök, van gépészmérnök és programozó is nálunk. Kilenc fő, aki fizikai munkát végez, de az egyik emberem sajnos balesetet szenvedett és most nem dolgozik.
LA: Csak Magyarországon dolgoznak?
FM: Igen, csak Magyarországon dolgozunk. Próbáltunk külföldre is munkát vállalni, mivel mi nem csak egyszerű burkolatokat készítünk, nem csak egyszerű fürdőszobákat, vagy padlóburkolatot, hanem intarziákat is. Elég magas színvonalon csináljuk, és ezt próbáltuk kivinni két évvel ezelőtt Ausztriába. Bécsben szokott lenni minden februárban a Bauen und Energie nevű kiállítás, ahol csináltunk egy szép standot. Tényleg nagyon szép és sikeres is volt, de megrendelést nem hozott. Nagyjából ismerve az árakat Ausztriában és Németországban, megcsináltuk az ajánlatokat. Alatta voltunk az áraknak, de az jött vissza, hogy „hát kérem, ezek majdnem ausztriai árak”.
LA: Arra számítottak, hogy nagyon olcsó lesz?
FM: Arra, hogy nagyon olcsó. Sajnos az az igazság, hogy a magyar burkoló társadalom Győrtől nyugatra dolgozik, Ausztriában, Németországban, de nagyon alacsony áron. Nekik megéri, mert többet keresnek ott, mintha itthon dolgoznának, és ezáltal lenyomják árakat. A másik dolog pedig, hogy ez a túldimenzionált, túllihegett Nyugat egy része nem igényli azt a minőséget, azt a munkát, amire mi ráálltunk. Mondták a szép munkáinkra, hogy szép, szép, de inkább egy kastélyba való, nem egy lakásba.
LA: Önök megérezték a válságot?
FM: Megéreztük, és megérezzük azt is, hogy Magyarországon, az építőiparban a fizetési morál nagyon rossz. Partnercégek mennek csődbe és nem fizetnek. A gazdasági válságnak ez a vonzata még ma is létezik sajnos.
LA: Szakmai újdonságokról honnan tájékozódik?
FM: Én 1962-ben végeztem, mint burkoló szakmunkás. Ezután dolgoztam különböző helyeken a szakmában, művészi mozaikokat csináltam, üveggel dolgoztam. 1973-ban mestervizsgáztam és onnantól kezdve mint kisiparos dolgoztam, szerszámmal, kézzel. Mindig érdekelt az újdonság. Ha kikerültem az „imádott” Nyugatra, akkor csak a szerszámok érdekeltek, kétségtelen tény, abban nagyon profik voltak. Amikor másokkal utaztunk, ők mentek a Shopping Citybe, én meg megszállottan a Bauhausba, meg a barkácsáruházakba, hogy szerszám-szerszám-szerszám! Mindig igyekeztem az új technológiákkal, új szerszámokkal, új anyagokkal megismerkedni. A burkolásban én már akkor, a hetvenes években nem csak kerámiával, csempével foglalkoztam, hanem kővel is. Márvány, gránit, padlóra, falra. Azután rátértem a kandalló készítésre, én magam megterveztem, és saját magam kiviteleztem azokat. A rendszerváltás után, 1991-ben megalapítottam a Kft.-t,ami sok munka volt. Mindig tetszett, amit Olaszországban láttam, ott a márványburkolatok, gránitburkolatok tökéletesen síkba vannak, vagyis a helyszínen le vannak csiszolva. Vettem egy gépet egy olasz partnertől, aki itt dolgozott, és én is kimentem, megtanultam tőle a csiszolást. Látszólag csak húzogatja az ember a gépet, de az nem egészen úgy van, meg kellett rendesen tanulni. Burkoltunk, csiszoltunk, mindenféle munkát csináltunk.
Rengeteg mozaikburkolatú medencét csináltam, tíz év alatt körülbelül 120-130-at. A hidegburkoló szakmában az egész palettát átfogtam tulajdonképpen. Az emberek is, akik nálam dolgoznak, mindent megcsinálnak, nincs olyan, hogy én csak csempét rakok, mást nem csinálok. Csiszolnak, márványt raknak, fényeznek. Az intarzia lerakását kevesebben tudják, mert ahhoz azért nagyobb odafigyelés kell, de nálam tanulták meg a szakmát, én adtam kezükbe szakmunkás bizonyítványt.
LA: Ezek a gyönyörű intarziák lerakással együtt milyen áron vannak?
FM: Általában az alapanyagtól függ, lerakva olyan 120.000 Ft a négyzetméter ár, és a csillagos ég a határ, de ezek nagyon szép burkolatok. Persze ez nem olyan egyszerű, speciális eszközökre van szükség. 2008-ban, pont a válság kezdetén, belevágtam egy vízsugaras vágógép megvásárlásába. Borzasztó sokba kerül, svájci frank alapú hitellel, négy éves futamidővel. Bizony volt olyan, különösen a hitel vége felé, hogy csúsztak a fizetések, mert nagyon megemelkedett a törlesztő részlet, de túléltük.
LA: Mire a legbüszkébb?
FM: Erre az egészre, hogy ezt így összehoztam. Arra, hogy van egy kis saját telephelyünk, ahol tényleg be vagyunk mindenre rendezkedve, a XI. kerületbe, Vegyész utcában, a volt Caola gyártelepen. Ott dolgozunk, ott készítjük elő az anyagokat, onnan visszük ki a munkahelyekre.
Lányi András
