Épületek/Irodaépület

A skótok nemzeti szimbóluma

2008.05.16. 06:29

Szimbólum, szimbólumok gyüjtőhelye maga a Skót Parlament épülete is. Egyfajta retorikus „vegyület”, mely az építészet és a politika határmesgyéjén létezik.
Hét év alatt valósult meg a Skót Parlament új épülete Edinburghban, tervező: Enric Miralles (EMBT) és az edinburghi RMJM iroda

Egy Ország Házá-nak tervezése talán az egyik legösszetettebb építészeti kihívások egyike. Hisz nem pusztán egy épületről van szó, hanem egyben a nemzeti öntudat jelképéről, egy fontos jelentést hordozó szimbólumról. Szimbólum, szimbólumok gyüjtőhelye maga a Skót Parlament épülete is. Egyfajta retorikus „vegyület”, mely az építészet és a politika határmesgyéjén létezik: önálló – mégis egységet jelképez; nem kirívó – mégis különleges; izig-vérig Skót, és mégis valahogy Catalán.

1997 júliusában, hosszas politikai viták után, az Egyesült Királyság egy új parlamenti épület megépítésére hozott határozatot, melyre 300 éve nem volt példa: „Az épület, mely a Skót Parlamentnek kíván otthont teremteni, olyan építészeti minőségnek kell hogy megfeleljen, mely a skót nemzet állandóságát, fontosságát, valamint a parlament státuszát és szervezeti felépítését sugallja; biztonságos, de egyben mindenki számára megközelíthető; modern és hatásos munkakörnyezetet biztosít, mely a környezeti előírásoknak is eleget tesz...” – szólt a határozat. Egy évvel később a meghirdetett nemzetközi tervpályázatot, túlszárnyalva az ismert Richard Meier és Frank Gehry terveit, a spanyol Enric Miralles (EMBT) nyerte meg, szövetkezve az edinburghi RMJM irodával.

A pályázat kihirdetésétől az épület megnyitó ünnepségéig hét év telt el. Hét év, mely alatt az ország politikai vezetését választással leváltották, és amely alatt anyagi problémák merültek fel, melyek tovább késleltették a befejezést. Az épület körüli viták a kivitelezés folyamán kezdődtek. Mint idehaza gyakran egy-egy nagyobb beruházásnál, a skótoknál is két vezető párt politikai harci eszközévé vált az építkezés maga. A mércét mégis sikerült magasan tartani. Nem csak az Egyesült Királyságon belül kívántak jelentőset létrehozni, hanem az építészet terén is példaértékűt akartak megvalósítani. Mindez végül nemcsak az épület formai kialakításán, hanem annak költségein is meglátszott. A tervezett 50 millió angol fontos (16 milliárd Ft) keretösszeg a kivitelezés végére tízszeresére dagadt, beleértve a számtalan túltervezett belsőépítészeti elemet, mint pl. a 88000 angol font értékű (28 millió Ft) recepciós pultot is.

A Miralles-i szimbolizmus
Enric Miralles, aki a tervezési folyamat alatt, 2000-ben váratlanul elhunyt, három elméleti alappillérre építette tervét. Elsőként az együttes szárnyalja túl parlamenti funkcióját. A parlament épülete, a tervező szerint, egy objektum, egy forma a skót emberek lelkében („Es un lugar mental”). Másrészt, az Ország Háza jelképezze az országot, melyet reprezentál („El Parlamento se reune en la tierra”). Harmadik, és talán a legfontosabb alapelv a szoros hármas kapcsolat az ország, az állampolgárok és az épület között, melyet Miralles nem csak formai, hanem pszihológiai értelemben is meg kívánt valósítani. Miralles koncepcióját a tervezők tovább vitték.

 

 

A tervezői elképzelés leginkább az épület formai kialakításában, szimbólum rendszerében találta meg önmagát. Az alapkoncepció az épület minden egyes elemében megtalálható, a tömegformálástól az apró részletekig minden szimbólumértékű, mindennek van magyarázata és skót kötődése. Ám mindez a formai gazdagság, a szimbolikus üzenetet hordozó díszítések egyidejű jelenléte, alig-alig áttekinthető, óriási mennyisége a hatás erősítése mellett zavarja az érthetőséget. Minden részlet magáért beszél, ugyanakkor valahogy a rengetegben mégis elveszni látszik.

Az előtér
A Parlament épületét több különálló épület egysége alkotja, melyet egy központi előcsarnok köt össze. A kialakítás hasonló, mint egyes egyetemi épületegyütteseket összekötő terek, vagy apátsági belső udvarok, átriumok esetében. Az épület követi Miralles szimbólum koncepcióját: a négy, egymásba dokkoló, hajóorr formájú torony egyfajta tetőszerkezetet kíván képezni a csarnok felett, „mint úszkáló levelek egy csendes tavon” (E. Miralles).

 

 

Az előcsarnok belső tere a külső kialakítást kívánja visszatükrözni. Az előtér mennyezete a hajótesteket alsó perspektívából ábrázolja. A kikötőbe érkező hajógerinc és az azt övező csapkodó hullámok megtörik a madárperspektívából ábrázolt idillt. A nyílásokon áttörekvő, a falakon és a mennyezeten, valamint az íves gerendákon reflektáló fény tovább kívánják erősíteni a „víz alatti” élményt. A csarnok a parlamenthez kötődő események találkozópontja, ütközőhelye. Itt találkoznak egymással a nyugati szárny irodáiból a parlament keleti részében fekvő plenáris ülésterembe igyekvő miniszterek, képviselők.

 

 

A négy torony
A vízi téma a tornyokban is tükröződik. A főként bizottsági üléstermekből álló épületek egyrészt hol közvetlen kapcsolatban állnak a nagy ülésteremmel, másrészt pedig érintkeznek az előcsarnok éleivel. A belső motívumvilág – a maga íves falfelületű szobáival – a hajótest belső térélményét kívánja idézni.

A Képviselőház

 

 


A képviselői épülettömb – szinte magától értetődően – a legrészletesebben tervezett és kivitelezett épületrész. Az épület szimbolikus nyugati homlokzata a középkori ablakfülkék gondolati sémáját követi. Ezek idővel az épületkomplexum szinonímájává váltak: a Skót Parlament minden egyes képviselője rendelkezik egy ilyen ablaküléssel.

A Queensbury Ház

A Queensbury Ház a kortárs épületegyüttes egyetlen megtartott régi épülete, mely egy kicsit szokatlan az újszerűen beépített környezetben. A 17. század végéről származó épület, melyet teljes egészében felújítottak, egyben kapcsolóelem kíván lenni a középkori városrészhez. A korábbi skót minta szerinti, megszokott ezüstös szürkés palafedés helyett az épület a rekonstrukció folyamán feltűnő cserépfedést kapott, mely sajnos a városszerkezetbe való csatlakozást nemhogy segíti, hanem inkább megnehezíti.

A parlamenti ülésterem


A Parlament központi tereként Miralles kitüntetett figyelmet fordít az ülésteremre, mely az együttműködés és az inspiráció helyszíne kívánt lenni. Az elliptikus forma, az inkább összemosódó, mint kellően kirajzolódó ülésrenddel, a maga nemében konkrét ellentettje a kétoldali, eleve konfrontálódást mutató londoni parlamenti ülésteremnek. A Mirallesi szimbólumvilág persze ebből a térből sem maradhatott ki. Vaskos, vitorla-árbócra emlékeztető gerendák, ívelt asztalok, apró részletességgel megtervezett figurális motívumok itt is minden szegletben jelen vannak.

A látogatói előcsarnok
A parlamenti ülésterem alatt kapott helyett a látogatói bejárat és előcsarnok (foyer), mely alacsony belmagasságával és gyenge megvilágítottságával teljesen más érzetet kelt a kevésbé publikus, „bennfentes” terekhez képest. A falak, a mennyezet, valamint a kiállítási installáció elemei telis-tele vannak tűzdelve skót történelmi szimbólumokkal, melyek közül talán a legjelentősebb maga a Saltire kereszt. A Skót zászló keresztje ez, ami nem csak itt, hanem az épület más részeiben is megtalálható, például az egyes épülettraktusokat elválasztó ajtókat is ezek fémjelzik.

 

 

A skót szimbólumok mellett a természeti elemek is nagy jelentőséget kaptak. Az egyes képviselői irodák mennyezete például egy-egy skót folyó vonalát ábrázolják. Anyagválasztásban hazai termékek használatára törekedtek. Skót vulkanikus kőzetből készült burkolatok, súlyos tölgyfa bútorzatok kívánják tovább emelni az – anyaghasználatában egyebként is bővelkedő – épület fényét.

Környezetalakítás
Miralles szerint „a parlament nem csak az edinburghiaké, hanem egész Skóciáé”. Ezt jelképezi az együttes és az épített környezet vélt egysége is. A ház maga zöld tetőjével, rámparendszerével egységes átmenetet képez a nyugatra elterülő, a látogatók számára kevésbé publikus skót táj felé. A városi utcaképbe való illeszkedés viszont ennél talán kényesebb és erősen vitatható. Igaz, hogy egy parlamenti épület központi helyet érdemel egy városi struktúrában, viszont biztos, hogy annak láthatósága, megközelítési folyamata hasonlóan fontos. A Skót parlament esetében az utóbbi feltételek kevésbé érvényesülnek. Az épület jelentése így a külső szemlélők, az „újonnan érkezők” számára kevésbé értelmezhető, mivel szimbólumvilága inkább madártávlatból, mint szemmagasságból válik egyértelművé, tisztává.

Az épület szomszédságában fekvő Salisbury sziklák tetejéről, valamint a hegycsúcsról („Artúr széke”) lefelé tekintve kap az épületegyüttes igazi értelmet. De mit ér a rengeteg részlet, a sok-sok szimbólum, ha a nagy egész egyszerre nem látható, nehezen értlemezhető? A hajók csak innen válnak láthatóvá, a tenger csak innen hullámzik, és még a Miralles-i levelek is csak innen hullhatnak a vízbe...

szöveg: Fröhlich Nóra; képek: RMJM