A soproni Papréti Zsinagóga - a Hetedik Műterem és az Archi.doc Építésziroda közös munkája

Megvételben részesült a Hetedik Műterem és az Archi.doc Építésziroda pályaműve, melyet a soproni Papréti Zsinagóga építészeti és hasznosítási ötletpályázatára készítettek. A szépen kidolgozott tervben drámai hatást kelt a négy méter magas fal, amely előtt a fehérre festett Zsinagóga tömege kiemelkedik.

• Nem csupán különleges térkincs (műemlék), amely jobb sorsra érdemes.

• A tágabb közösség kollektív emlékezetének része, egy szűkebb közösség pótolhatatlan hiányának emléke.

• Építészettörténeti emlék és 1524 áldozat emlékezete.

• Az emlékezés és a hasznosítás nem válhat egymás alárendeltjévé. Koncepciónk kettős: az épület egykori funkciójához méltó megújítása, másrészt a az elpusztított közösségre való emlékezés.

• Meggyőződésünk, hogy létezik az a koncepció, amelyben egymás mellett méltóképp emlékezhetünk és hasznosulhatnak az épület és telkének különleges adottságai.

Viszonyunk a műemlékhez

A Schiller János által 1890–91-ben tervezett zsinagógaépület a vészkorszak után, 1945 és 1956 között még működött. Építészettörténeti jelentősége leginkább a helyi, sokat építő kismester korszakra jellemző tömeg- és részletképzésében mutatkozik meg. Az eredeti tervekből jól látható, hogy az épülethez képest kis (a mainál kisebb) kertbe csaknem befeszült az egykori zsinagóga, minimális oldalkertet, és alapvetően kiszolgáló jellegű hátsókertet biztosítva. E kert rekonstrukciója legalább olyan fontos, mint a tagozatok vagy a tetőszerkezet visszaállítása.

Az épület állapota erősen leromlott, a külsőt tekintve ez zömmel alapos műemléki felújítással, a belsőben azonban komolyabb építési lehetőségekkel (födémek, lépcsők, galéria, eredeti tetőszerkezet) orvosolható.

A zsinagóga tárgyaiból csak egy emlék maradt, az eredeti óra, ami ma az ORZSE zsinagógájában látható. Ennek visszaállítása a megújítás szimbolikus záróaktusa lehetne.

Viszonyunk az elpusztított közösséghez

A zsinagóga nem pusztán egy funkcióját vesztett műemlék. Sőt, nem csupán az elpusztított 1524 áldozat (köztük 400 tizenhat éven aluli gyermek) emlékének őrzője. Emléke az 1945-ben lebombázott neológ közösség épületének éppúgy, sőt, Sopron saját identitásának alapvető, bár jelenleg méltatlan állapotban lévő szimbolikus, erős kifejező erejű mementója is egyben.

Az épület megújításának stratégiája lehetne az eredeti funkció visszaállítása, azonban a meglévő soproni (neológ) hitközség létszámaránya és lehetőségei ezt nem teszik reálissá. Alaptézisünk ugyanakkor, hogy nem tehetünk úgy, mintha az épület ugyanúgy használható lenne, mint egykor, csak más funkcióval. A bejáratokat elfalazták, az ablakok bedeszkázva. Mindezek kibonthatók, de mégsem mehetünk be, mégsem léphetünk be ugyanazokon az ajtókon, nem használhatjuk az elhagyott tereket ugyanúgy, mint egykor.

Az emléktáblák, emlékművek gyakran megengedik a közömbösséget, a részvétlenséget. Óriási lehetősége a városnak, hogy az emlékezést különleges, egyedi módon valósítsa meg az épület hasznosítása mellett.

Hármas koncepció: kerítésfal, kert, a zsinagóga belső tere

Koncepciónk három, egymással azonos rangú, egymással szorosan összefonódó építészeti elemből áll.

1. A kerítésfal
A jelenlegi telek egykor két telekből állt, a bal oldali keskeny telken valószínűleg kóser hentes működött. A zsinagógát mindkét oldalról keskeny, mindössze 2,5 méter széles oldalkert fogta közre. Ennek az egykori kertnek a visszaállítását, és egyetlen, 4 méteres fallal való körülkerítését javasoljuk. E kerítésfal elzár, a zsinagóga épületét átértelmezi, egyszerre rejti el és emeli ki. A kerítésfal az egykori szomszéd telekrészén felvastagodik, és magába foglalja mindazon funkciókat (bejárat, vizesblokk, raktározás, megérkezés), amely nem méltó sem az egykori zsinagóga épületéhez, sem annak kertjéhez. A kert elhatárol, körbezár és megőriz. Nem látható egyben sehonnan az egykori zsinagóga épülete, ahogy az egykori közösség sincs már.

2. A kert és az egykori zsinagóga külső tere
A kert elzárt, az emlékezés kertje. Mérete pontosan megegyezik az építéskorival. Körös körül azonos magasságú új fal veszi körbe, amely csak helyenként engedi meg a belátást. Kőkert, amelyben az áldozatokra emlékezve 1524 nagyobb kődarabot helyezünk el (utalva a sírokra kavicsot helyező emlékező aktusra), az egykori, rekonstruált kúthoz képest koncentrikus elrendezésben. Közepén az egykori zsinagóga műemléki elvek szerint helyreállított, de hófehérre festett tömege áll. Ablakai, ajtói túlnyomórészt homokfújt keret nélküli üveggel lezártak. Az elzárt kert jelentést sűrít, mint a Bernauer Strasse-i berlini fal-emlékmű, ahol az egykori sorsokat elválasztó falszakaszok által lezárt terület nem, illetve csak helyenként apró lyukakon át látható. A rekonstruált, majd fehérre festett egykori zsinagóga épülete ugyanarra az átlényegítésre képes, mint Valerio Olgiati 1999-ben épült flims-i múzeumépülete.

3. Az egykori zsinagóga belső tere
Az átértelmezett zsinagóga épület immár kiválóan alkalmas arra, hogy kiállítótermi és rendezvényfunkciókat fogadjon be. A tetőszerkezetet, a galériát, az előcsarnok feletti födémet helyreállítjuk, de úgy, hogy – jelezve a mai építést – azok nem érnek hozzá az eredeti falakhoz. A nagytér álmennyezetét, vagy a jelenleg hiányzó másik lépcső nem kerül visszaállításra. Az előcsarnok sarkában meglévő kis helyiségben liftet rejtünk el. A szerkezeti helyreállítás után a belső téglafelületeket nyersen hagyjuk. A tér szép előképe lehet a budapesti Kiscelli Múzeum erős, profán használatában is szakrális kisugárzású belső téri világa.

A hármas koncepció egyes elemeit át- meg átfogja az építészeti koncepció néhány további része:

• A fehér szín a tisztaság, a megtisztulás színe. Mind a fehérre festett zsinagóga-külső, mind a hófehér kert és a nyersbeton kerítésfal-épület fehér, egyedül a zsinagóga belső tere hordozza a nyerstégla meleg, erős színét.
• Az új épületrészből – hiszen a kertre nem léphetünk – ellebegő nyaktagon jutunk át a zsinagógaépület kiállítóterébe. Tudatosan nem az egykori bejáratok valamelyikén, hanem az egykori templomtér bal első oldalablaka parapetének elbontásával egy új bejáraton keresztül. Kiállítótérből közvetlenül a kiállítótérbe.
• A kert bár rejtett, de egyes részei innen-onnan feltárulnak. Már a Paprétről is a kerítésfalon lévő alsó nyíláson keresztül. Majd az új épületrész előterének mennyezetén lévő megnyitásból a kert részeként értelmezett zsinagóga egy részét láthatjuk, míg az új kiállítótér hosszanti alsó üvegsávja megintcsak a kert érzékelését teszi lehetővé. Az egykori zsinagóga belső teréből néhány helyen ugyancsak engedünk kitekintést. A rejtettség és a korlátozott érzékelés feszültsége fejezi ki a kert és a zsinagógaépület kettősének drámai erejét, s képes az emlékezés nem narratív, hanem elvont és egyéni átélésére.

A funkcióról

Számos funkcióját vesztett zsinagógaépület működik manapság kulturális rendeltetéssel. Akár a példaszerűen, alulról jövő kezdeményezéssel felújított egri „Kis zsinagóga” épülete, akár a romos állapotban is erős kolozsvári ún. Mesteremberek zsinagógája lelkes, igényes programjaiknak méltó helyszínt kereső csoportok által nyer vagy nyerhet megújulást.

Egy ötletpályázat keretein belül az épület funkcióját meghatározni csaknem lehetetlen. Mégis, a hely történetének különlegessége, a telek mérete és az abból fakadó beépítési lehetőségek, végül, de nem utolsósorban az egykori zsinagóga térkincse determinálja, korlátozza a szóba jöhető funkciókat.

„Landesausstellung” néven szerte Európában olyan regionális kiállítóterek jöttek létre, amelyek egy-egy régió valamely tematikus szempontú bemutatását tűzik ki célul. Az első ilyen hazai kiállítótér a közeljövőben Pannonhalmán valósul meg, jó lehetőség lenne a határmenti Sopron számára – akár határokon túlnyúló együttműködéssel – a második hazai ilyen típusú kiállítótér megvalósítására.

Javaslatunk magyarázata:

• a kialakuló, több mint 600 m²-nyi kiállító és rendezvénytér, az új épületbe helyezett kiszolgáló funkciókkal kiválóan alkalmas egy ilyen tematikus, ugyanakkor nagy vonzerejű kiállítás megszervezésére
• a regionális kiállítótér funkcióján belül a konkrét programalkotás jól szabályozható és illeszthető az egykori zsinagóga méltóságához
• az egyedi módon megfogalmazott rekonstrukció és a kiállítótér különleges jellege együtt olyan szinergiát eredményez, amely természetes látogatóvonzást képes kifejteni

A kiírás szerinti, a hitéletnek teret adó kiegészítő funkció a pályázat számunkra legkomolyabb dilemmája. A közösség által több mint száz éve épített és hetven éven át gondozott, üzemeltetett zsinagóga épület esetében nem tehetünk úgy, mintha természetes folyamat lett volna a lélekszám mai 50 fő körülire történő zsugorodása. A zsinagógaépület eredeti funkciójának visszaállítása sem a hitközség lélekszáma, sem lehetőségei miatt nem lehetséges, ráadásul a ma aktív hitközség nem is ortodox, hanem neológ hagyományú. Véleményünk szerint a telken belül, de külön épületben megoldott hitéleti funkciójú tér nem méltó az egykori használókkal szemben! Ugyancsak nem lehetséges a templomtér időszakos megosztása – amely ugyan építészetileg jó lehetőség lenne -, hiszen a tóraszekrény és a liturgia helye nem időszakosan, hanem állandóan szent terület. Ha viszont nem az egykori épületben, akkor csaknem bárhol megoldható a városban jelenlegi hitéleti igény.

Beépítési paraméterek

Javaslatunk a jelenlegi beépítést (334 m², 30,6%) megnöveli (+270 m², mindösszesen: 55,4%-ra). A megvalósítás esetén a Helyi Építési Szabályzatot erre az egy telekre – annak kiemelt jelentősége miatt – indokoltnak tartjuk a tervnek megfelelően kismértékben módosítani. Koncepciónkat e tekintve a történeti telekstruktúrán túl a környező településszövet sűrűsége, és a bővítés alacsony magassága is indokolja.

Összesen nettó 611 m² kiállító- ill. többcélú tér jöhet létre javaslatunkkal, amelyből 213 m² az új épületrészben, 398 m² pedig az egykori zsinagóga épületében kap helyet.

Városszerkezeti összefüggések

A Paprét az egykori külső várfalon belül, a történeti belváros keleti szélén helyezkedik el. Itt halad a belvárost a keleti, Lehár Ferenc utca környéki lakónegyedekkel összekötő gyalogos tengely – annak ellenére, hogy a Belvárosban nagyon kevés a zöldfelület, és a Paprét hatalmas platánfákkal szegélyezett a terület parkként alig használt, rendezetlen terület. Az utak által feldarabolt tér, egyes szeletei kedvezőtlen arányúak, és többnyire parkolóként működnek.

A belvárosban, és az ehhez kapcsolódó városrészeken problémás kérdés a parkolás. Mivel az igényhez mérten alig van parkolóház - ahol koncentráltan lehetne ezt a problémát kezelni - a belvárost környező utcákról, terekről a parkoló autók kiszorítják az egyéb, a város életét gazdagító funkciókat. A Paprét igényes, pihenést-, kikapcsolódást szolgáló tájépítészeti megoldásának egyik feltétele a belváros parkolási kérdésének megoldása, melyre pl. az egykori Ikva áruház és környékének ilyen irányú fejlesztése kínálhat megoldást. Továbbá a szabályozási tervben szereplő átkötés a Szigetköz - Híd utcai saroktömb déli oldalán nagyban hozzájárulna a park felszabdaltságának csökkentéséhez. Ez a Torna utca folytatásaként a Paprét déli oldalának felértékelődését is eredményezné, mely folyamatot erősítene a revitalizált zsinagóga épülete is.