A SOTE és a "lepényszerű" protézis esete - a batlab architects megvételben részesült terve

A végletekig egységes, átlátható térstruktúra létrehozása volt a célja Batizi-Pócsi Gergő, Batizi-Pócsi Péter [batlab architects] és Olbert Krisztián építészeknek. A Budapest szívében található SE Egészségtudományi Kar ingatlanfejlesztésének pályázatára beadott pályaművük megvételben részesült.

Részlet a műleírásból

Lehetőség

A tervezési helyszín, valamint a feladat jellege és léptéke lehetőséget kínál az épületegyüttes tágabb környezetének vizsgálatára (Vas utcai, illetve Szentkirályi utcai meglévő tömbök), mélyebben gyökerező, esetleges anomáliák feltárására és rendezésük lehetőségének tudatos kezelésére.

Az új tömb az intézmény új színfoltja lesz, ami megjelenésével, valamint külső és belső tereinek alakításával meghatározza a kialakuló, bővített intézmény arculatát is.

Analízis

Az az igény, hogy az új tömb két ütemben valósul meg, meghatározza és új helyzetbe hozza a tervezési feladatot. Véleményünk szerint mindkét ütemnek teljes építészeti választ kell adni a feladatra, nem elég, ha csak a 2. ütem megvalósulásával lesz teljesen egész és komplex a megoldás.

Fontos felismerés, hogy a Budapest szívében található tervezési helyszín, foghíj, egy igen sűrű beépítés egyik hiányzó darabja. Emiatt a sűrűség miatt célunk egy végletekig egységes, egyszerű, átlátható térstruktúra létrehozása úgy, hogy az hűen tükrözze és hordozza a benne foglalt intézmény milyenségét is.

Városrendezési koncepció

A Szentkirályi utcai oldal feltárását megtartjuk, a megérkezés helyzetén nem változtatunk. Koncepciónk szerint az I. ütemben tervezett lepényszerű protézis csak egy szintjével emelkedik az utcaszint fölé, ezzel zárva a beépítés vonalát. Az új épületrész könnyű, szerelt homlokzatburkolata a meglévő szárny tömbje elé fut, amellyel új és egységes külsőt hoz létre. A beépítés teljes zárása a II. ütemben történik.

Építészet

Az épületbővítés új, először megvalósuló eleme protézisként ékelődik a meglévő tömegek közé, mintegy kitöltve a rendelkezésre álló teret. A lepény udvari szintje a beékelődő, összekötő szárny járószintjéig magasodik. Egy új csáp lépcső formájában csatolja a létrejövő emelt szinti udvart a meglévő, rendezett belső udvarhoz. A két udvarnak nem csak a szintjei eltérőek, ha úgy tetszik tematikusak is. A meglévő udvar teljesen zöld, kertszerű, míg a tervezett burkolt felületét bevilágítók szabdalják. Mindkét udvar a belső terekkel szoros kapcsolatban szolgálja az itt tanuló hallgatók mindennapját.

A lepény szívébe a meglévő bejáraton, portán át vezet az út, melynek lefelé táguló tere az intézmény új aulája, zsibongója, a közösségi élet új színtere is egyben. Azonban nem csak közösségi tér, hanem a közlekedés keringésének központja, ahonnan minden elérhetővé válik.

Már az első ütemben jelen vannak a használt anyagok, melyek közül a kő, a perforált lemez és az üveg a meghatározó. Ezek az anyagok építik a II. ütemben megvalósuló épületrészt is. A felmagasodó U alakú beépítés új, patinás eleme mind az utcának, mind a belső udvarnak egyaránt. Az utca felé hatalmas kőtábláival fordul, míg az udvar fölé lamellás rendszerű árnyékolással ellátott függönyfalával magasodik. Ami az I. ütemben kifelé forduló anyaghasználat, az a II. ütemben a belső világot gazdagítja és fordítva.

Az U alakú tömb valójában három egységből épül fel. Az utcai szárny a Szentkirályi utcai tömbhöz kapcsolódik, míg a hátsó szárny a Vas utcaihoz. A két új tömb eltérő szintmagasságait összekötő rámpa- és közlekedő rendszer képezi a harmadik elemet.

Az új beépítés kicsiny építészeti mozdulatai mind a meglévő épületek, adottságok következményei, mint a változó utcai homlokzati nyílásmagasságok, a lepény zárófödémének átlyuggatásának billegése, vagy a függönyfal „vízszintes” osztásainak játéka. Ezen apró építészeti eszközök teszik a házat az intézmény szerves, a meglévő tömbökhöz szorosan kapcsolódó részévé.

Működés

Mivel az új egység az intézmény szerves része, elengedhetetlen a meglévő épületszárny funkcióinak átgondolása is. Ez első sorban a Szentkirályi utcai szárny 0. és -1. szintjeit érinti. Átgondolásra került a könyvtár, valamint a meglévő szárnyban új vizesblokkokat alakítottunk ki, ill. ide került egy tanterem is. Az új egységben vizesblokkokat nem helyeztünk el, hiszen a meglévő épületekhez kapcsolódó pontokban azok rendelkezésre állnak. A tornatermet úgy pozícionáltuk, hogy az az oktatási funkcióktól függetlenül zavartalanul is működhessen.

A Bíráló Bizottság véleménye

A bejáratot az Egészségtudományi Kar Szentkirályi utcai, meglévő épületének kapuzatának felhasználásával alakítja ki. Az elképzelés ugyan támogatható, de az összeköttetés létrehozása érdekében javasolt nagyarányú földszinti bontás már megkérdőjelezhető a jó arányú, patinás belső terekben. Dicsérhető viszont, hogy az utca szintjén így nem vak homlokzatot, hanem a belső funkciót megjelenítő helyiségsort helyez el a tervező.

Az új beépítés vonzóan szellős tömegképzése abból fakad, hogy a fejlesztésbe bevonja a meglévő és új épületek közti udvart, sőt még részben a Szentkirályi utcai szárny földszinti tereit is. Az udvar alá helyezett új tornaterem nem nehezíti a fenti szintek használatát, a mellette kialakított lejtős közösségi tér pedig nagyvonalúan kapcsolja össze a régi és új épületrészeket. Bár nem elképzelhetetlen ilyen mértékű beavatkozás, de mivel a pályaművek többsége saját telken tudta biztosítani a szükséges térigényt, így kicsit kevésbé indokolható. Természetesen a szellősebb tömegképzésen túl is származnak ebből előnyök, mint pl. a tiszta térbeli szerkesztés, jól használható közlekedési rendszer, amelynek az új épületszárnyak közti zsibongó terei akár alternatív oktatási terekként is működhetnek. Szép gondolat a felemelt belső udvar, viszont annak nagyarányú burkolása illetve a süllyesztett terek felülvilágítóinak üvegfelületei városias karakterű belső közteret hoznak létre, az egyetemi közeghez illeszkedő és egy a Palotanegyedben lévő belső udvarral arányos zöld kert helyett. Az udvar léptékének növelése és a nagy terek földbe nyomása (ezzel együtt pedig többek között a meglévő kazánház és könyvtár elbontása) tehát nem hoz olyan előnyöket, amiért azt valóban érdemes lenne megvalósítani.

Ugyan a meglévő épület földszinti homlokzatának átalakítása indokolatlan és a homlokzatok kialakítása általánosan is kissé sematikus, elmondható, hogy az épület tömegképzése, utcai és egyetemi szomszédjaihoz való csatlakozása jól megoldott.

A pályaművet az említett erényei elismeréseként a Bíráló Bizottság megvételben részesíti.