"(...) ennél a méretű épületnél már csak korlátolt módon és mértékben hasznosítható a vidékre jellemző, még meglévő, hagyományos anyaghasználat és mesterségbeli tudás. De akkor is érdemes megnézni, mit lehet belőle a mában továbbgondolni." A Larix Stúdió munkáját Köllő Miklós mutatja be.
Csíkkarcfalva a középkorban Felcsík vallási központja volt, Nagyboldogasszonynak szentelt, a hegyoldalra telepített, erődített temploma uralja a falu és a Felcsíki-medence látványát. Végül, de nem utolsó sorban, érték viszonylag jól megmaradt, hagyományos faluképe.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a hoki (még mindig) a székelyek nemzeti sportja. Ezt támogatván, Karcfalván első lépésként egy műjégpálya épült a hokiakadémia támogatására, majd egy orvosi és módszertani központ.
A fejlődés következő logikus lépcsőfoka a sportkollégium volt. A beruházó Mens Sana Alapítvány a közvetlen megrendelés helyett inkább az építészeti pályázatot részesítette előnyben; ezt a Larix Stúdió csapata nyerte. Az iroda javaslata nem egy merev, öncélú formát javasolt, hanem tisztességesen csoportosította a funkciókat, és nagy alaprajzi rugalmasságot kínált, ami lehetővé teszi a többfunkciós felhasználást: például az éttermi rész/menza egy része bisztróként is funkcionálhat a szülők számára, akik gyerekeik edzése alatt beülhetnek ide egy kávéra, stb.
A székely kultúrtáj az elmúlt 300 év során alakult ki, de alapvetően egy, a szabad emberek közösségeire jellemző, középkori európai kultúrtáj, és tükrözi a székelység középkori katonai demokráciáját: mind a keskeny nadrágszíjparcellák, mind a falvak épületei viszonylag egyenrangúak, a legnagyobb épületek (természetesen a templom után) a csűrök.
Drónfotók segítségével elemeztük, hogy a javasolt épület hogyan viszonyulhatna az erődtemplomhoz, hogyan illeszkedhetne a faluképbe, valamint azt, hogyan lehet a lehető legjobban elkerülni a szemközti utcafronton lévő földszintes házakhoz viszonyított léptékváltást.
A tervezési témában elképzelt, meglehetősen nagyméretű épület vizuális hatásának csökkentése érdekében igen változatos eszköztárat vetettünk be (különféle technikákat kombinálva) a nagy tömeg semlegesítésére és vizuális csökkentésére a szomszédsághoz képest, az épület faluképhez való igazítása céljából.
A szemben lévő házakkal való méltányos kapcsolatra való törekvés érdekében az épületet az utcavonaltól hátrébb telepítettük. Az épületet négy különálló (U alakban elrendezett) szárnyra "törtük" szét – ezek már párbeszédbe léphetnek a régió jellegzetesen nagyméretű csűrjeivel. A szárnyak közötti részek átláthatóvá/áttetszővé tételével az épületet szerettük volna feloldani a tájban.
Az éttermi szárnyat egy (teljes egészében fából készült) nagyvonalú köztes tér („tornác") veszi körül, amely kitakarja a mögötte felsorakozó nagyobb épületeket, és léptékében igazodik az utca túloldalán lévő földszintes házakhoz. Ez a tornác folytatódik a következő (a konferenciatermekként használható tantermeket magába foglaló) tömb földszinti részén. Az átlátszó előcsarnok, amelyen keresztül a táj átszűrődik az épületen, elválasztja a fent leírt "nyilvános" tereket a kollégium részben földbe süllyesztett központi tömbjétől. Az „alagsoros" megoldás révén elkerültük az erődített templommal (a falu függőleges súlypontjával) való versengést. Ez a központi tömb a különböző korosztályú sportolók évfolyamonként elkülönített szálláshelye; "kollégiumként" szolgál; az egyes szinteken a hálószobákon kívül tanulószobák és közös konyhák találhatók. Az utolsó szárny a vendégcsapatok elhelyezésére szolgál.
A fő épülettömböket meredek nyeregtetővel födtük, a környék hagyományos, hódfarkú cserepet használó építészetére jellemző módon. Ott, ahol az épület szélessége miatt hatalmas tetőfelületet kellett volna kialakítani, ott a tetőfelület felezésével a nyeregtetőt terasztetővel kombináltuk, illetve a metodikai központ fele is terasztetőt alkalmaztunk, a homlokzatokon átvéve a korábban megvalósult szomszédos épület anyaghasználatát.
Hasonlóan sokrétű a közterületről látható homlokzatok kompozíciója: a nagy, egyforma homlokzati felületeket a környező kultúrtájban fellelhető, általános formai ritmusokat tükröző faburkolatok beiktatásával tördeltük. A fentiekkel ellentétben, az épületszárnyak által határolt belső udvar fele, a tetőterasz egyenes vonalú lezárásával és a vonalkód-motívumra hangolt ablakokkal, a homlokzatok vakolt egyformaságával szilárd egységet hoztunk létre, amely belülről kifele nézve mégiscsak az akadémia számára szükséges, nyilvános intézményi súlyt adnak az épületnek.
A homlokzat védett részein és a belső terekben lehetőségek szerint nagy felületen alkalmaztuk a fát, hisz Székelyföldön a fa építészeti felhasználása egyben a hagyományt is jelenti.
Az épületet a 2023. április 14-19. között megrendezésre kerülő egyetemi jégkorong-világbajnokságon élesben használták. A nyolc nemzetet felvonultató esemény során az épület bizonyította kvalitásait, és a próbára tett terek bebizonyították, hogy valóban működnek, valóban megfelelő méretűek egy ilyen versenyhez – túllépve az épület kollégiumi keretén.
Összegzésül: ennél a méretű épületnél már csak korlátolt módon és mértékben hasznosítható a vidékre jellemző, még meglévő, hagyományos anyaghasználat és mesterségbeli tudás. De akkor is érdemes megnézni, mit lehet belőle a mában továbbgondolni... Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet idézve: „nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet".
Köllő Miklós
Szerk.: Winkler Márk