Az iroda megvételt nyert pályamunkája egy rendezvény- és múzeumépületet gondolt a Szentháromság térre, részben a felszín alatt, mely a pénzügyminisztériumi épület funkcióváltásával kieső rendezvényhelyszínt is pótolhatná. Állandó kiállításként a jelenleg méltatlan körülmények között, Esztergomban kiállított Keresztény Múzeum gyűjteményének egy részét is itt állítanák ki, a felszín felett pedig kortárs, de a klasszikus formavilágot újraértelmező architektúrákat terveztek volna.
A budai vár, ezen belül az emblematikus műemlékeket összefogó Szentháromság tér frekventált fekvése mellett nemzetünk történelmének kiemelkedően fontos helyszíne. A várterület ennek megfelelően ahogy újkori építészetünkben, úgy napjainkban is központi témát szolgáltat nemzeti, reprezentációs célú építészetünk diskurzusaihoz. A dualizmus korában a nemzettudat újraébredésének köszönhetően bontogatta szárnyait a magyar műemlékvédelem, mely időszaknak meghatározó egyénisége volt Schulek Frigyes, aki majd harminc évet foglalkozott a Mátyás-templom és környezetének rendezésével, megújításával. Schulek hagyatékából feltáruló építészeti dilemmái napjainkban mindennél aktuálisabbak: megőrizni, átépíteni, vagy újat építeni?
Tervezési alapvetés
A budai vár sűrű középkori szövetében egyedi adottság a Schulek munkássága nyomán létrejött templom és Halászbástya együttese, annak közterületei. Ehhez kapcsolódik a tervezési terület zöld parkja, melynek határai a meglévő állapot szerint egybemosódnak, így a Szentháromság tér, a tervezési terület és a Halászbástya tere léptéktelen, terjengős téregyüttest képez, vagyis nincsen összhangban a budai vár hagyományos szövetével.
A másik fontos előzmény, hogy a tervezési területként megjelölt közpark a századfordulón jött létre – előtte évszázadokon át beépített terület volt. Ennek következménye, hogy a Tárnok utcában álló szomszédos ház tűzfala a tér minden pontjáról domináns elem, valamint, hogy a park zárványként van jelen nemzeti jelentőségű köztereink mellett, mint egy üresen maradt foghíjtelek.
A fenti problémák alakították koncepciónk vezérfonalát. A közterekkel együtt terjengős térsort alkotó, emellett határait tekintve zárványként jelenlévő tervezési területet két, egymástól szintben eltérő részre osztjuk. Egy jellemzően zöldfelületű, építészeti elemekkel körbevett kerített közkertre, és egy süllyesztett, intenzíven lépcsőző közterületre. A park sarkát meghatározó, pavilonszerű építményünk egyben a Mátyás-templom körüli téregyüttest karakteresen különálló egységekre bontja, kedvezőbb téri strukturát eredményezve.
Beépítési javaslatunk – Schulek Frigyes rendezési terve
Schulek Frigyes 1875-ben készített, egyik első rendezési tervének helyszínrajza egy bástya által körülvett parkot és egy ettől különálló Szentháromság teret ábrázol oldott, sarkon összenyitott formában, mégis két különálló térként. Tervezett térszövete illik a vár középkori szövetének természetéhez, emellett elegáns helyzetbe hozza a templomot is. Mindez annak köszönhető, hogy a bástya vonalát meghosszabbítva alakít ki különálló teret a templom oldalában.
Schulek idézett helyszínrajzától inspirálva, tervünk a templom körüli teret tagolt téregyüttesként kívánja kezelni. A tagolás kulcsa, hogy a park szélét nem a jelenlegi, a templommal párhuzamos geometriában alakítjuk ki (telekhatár), hanem a Halászbástya irányának meghosszabbításával. A két koordinátarendszer közötti terület egy lépcsős, lejtős közösségi városi tér, amely a park alá süllyesztett látogatóközpontot tárja fel. A terület természetes lejtésének köszönhetően e süllyesztett szolgáltatótér a Szentháromság tér irányából teljesen földalatt marad, míg a halászbástya felőli síkban be lehet sétálni, ezzel szellős, megközelítést biztosítva. A park alatti szolgáltatósor végén egy lépcső alakítja a Tárnok utca felőli feltárhatóságot.
A tervezési terület sarkán könnyed térmeghatározó építményt terveztünk. Ez az acélszerkezetű, baldachin-szerű építmény, – mely egyszerre elválasztja és összeköti a két kialakuló térrészt –kávézóként, zenepavilonként határozható meg, mely közösségi események, rendezvények helyszínéül szolgál, de a téren rendezendő nagyobb ünnepségek esetén kiegészítő díszlete is lehet a városi térnek. Végül a Tárnok utcai tűzfal lezárásául egy kisméretű rendezvény és múzeum építését javasoljuk, amely vertikalitásával ellenpontja lehet a látogatóközpont terep alól kibukkanó horizontális tömegének, emellett a park felé néző homlokzataival tervezetté teszi a park területét, feloldva annak üres foghíj jellegét.
Táj és kertészet – Ásatási szelvények
A park koncepciójának kialakításakor szembe kell néznünk azzal, hogy a jelenlegi zöldterület egy maradék tér, léte korábbi foghíjtelkek megüresedésének következménye, ezt tanúsítja a Tárnok utcai, látványában uralkodó tűzfal jelenléte is. Chad Gerth kortárs fotóművész Chicago üres telkeit rögzítő fotóesszéjében az alábbiakat írja: “Egy üres telek általában a város szövetének hiányosságát jelenti, az identitás nélküli létet. Megüresedését követően maradványok, múltbéli használati célok és minták nyomait őrzi, kaput jelent a város múltja felé."
A történeti beszámolók szerint területünk bontása és rendezése során a korábban itt állt épületek pincéit feltöltötték. A rendelkezésre álló adatok alapján hozzávetőleg rekonstruálható az egykor itt állt épületek alaprajzi struktúrája, a telekosztások, udvarok kontúrja.
A látogatóközpont kialakításánál építészeti koncepciónk az, hogy a feltételezetten meglévő vagy csak rekonstruálható pincerendszer vonalaira építve alakítsuk ki annak park alá süllyesztett belső tereit. Ezzel összhangban kertészeti koncepciónk pedig az, hogy a parkot akképpen tematizáljuk, mintha ásatási szelvényeket nyitnánk egy régészeti lelőhelyen. Ennek a struktúrának az előállításához – az archív tervek összenézésével –, a telekosztások és épületkontúrok egymásra vetüléséből adódó rajzolatot vettük alapul.
Szándékunk egy tervezett, mégis könnyed díszkert létrehozása, így felvetésünk csupán geometriai játék, semmi esetre sem komolyan veendő rekonstrukció. Nem romterületet szeretnénk kialakítani, hanem egy olyan tematikus kertet, amely köztes állapotot hoz létre múlt és jelen között. A kert keleti végében, a természetes tereplejtést kihasználva szabadtéri színpadot alakítunk ki nézőtérrel.
A park zöldfelületi koncepciójának kialakításakor Chad Gerth fotóesszéje inspirált. Képein olyan, korábban beépített telkeket mutat be, amelyeket a bontási tevékenységet követően fokozatosan visszanyert magának a természet. A parkban a burkolt felületeket természetes anyagokból, oldott vonalvezetéssel, gyephézagos rakással terveztük.
Építészeti kialakítás – Figuratív, régi-új építészet
A látogatóközpont, és a rendezvény- és múzeumépület építészeti formálásának fontos összetevője, hogy az épületek úgy kapjanak karakteres és identitásteremtő arculatot, hogy közben a klasszikus építészet figurativitásának nyelvén szóljanak, mint a középkori festő, Giovanni Mannusetti városábrázolásán.
„Az én munkámban, a kompozíció, a konstrukció elemeitől elkezdve egészen a részekig, dekorációs elemekig, mindennek az a feladata, hogy elhelyezze a tervet, hogy úgy mondjam, egy idő nélküli helyben, az időn kívülre, az ő idején kívül, és azon az időn kívül is, amelyikre esetleg utal." - Giorgio Grassi
A fenti gondolatokkal összhangban a kortárs, de klasszikus nyelven beszélő, figuratív építészeti formálás a kulcsa annak, hogy együttesünk összetettségével ágyazódjon be a várnegyed történeti elemei közé.
Funkció - Látogatóközpont és Keresztény Múzeum
Látogatóközpontunk előképe a budai vár alatt található Várkert Bazár, és az esztergomi bazilika alatt, a 19. században a várhegy alatt létesített klasszicista prímási alagút és pincerendszer, amely jelenleg turisztikai fogadóközpontként működik nagy sikerrel. Alaprajzi kialakítása a park szélén egykor felépített jezsuita rendház alaprajzi rendszeréből származik, építészeti kialakítása a prímási pincerendszer világához hasonló.
Rendezvény és múzeumépületünk egyrészt a volt pénzügyminisztérium funkcióváltásával kieső rendezvényhelyszínt kívánja pótolni. Másrészt a Mátyás-templomhoz kapcsolódóan épületünkben állandó kiállításként a jelenleg méltatlan körülmények között, Esztergomban kiállított Keresztény Múzeum gyűjteményének egy részét lehetne bemutatni. Az esztergomi székhelyű múzeum értékes középkori képeiből és faragványaiból álló gyűjteményét méltó módon lehetne megünnepelni egy a kiállítandó anyaggal összhangban tervezett atmoszférikus belső terekkel rendelkező épülettel. Elég csak az 1480-ban faragott garamszentbenedeki úrkoporsóra gondolnunk.
Részlet a bírálatból:
Elképesztő az az invenciózus kreativitás és egyúttal mélységes múlttisztelet, amivel ez a terv a területhez nyúlt. Már maga az alapötlet – a terület alatti egykori pincerendszer falai, az archív tervekben levő telekosztások és épületkontúrok alapján vezetett vonalú parkkialakítás, e vonalak, a süllyedések és emelkedések bátor alkalmazása önmagában is rendkívül izgalmas és elgondolkodtató térélményt hoz létre, bármennyire is „csupán geometriai játéknak" titulálják alkotói. A tematikus kert, mely „köztes állapotot hoz létre múlt és jelen között", szó szerint „mélyre nyúl" – a park és az alsó szintben elhelyezett látogatóközpont között négy helyen is van le-/feljárás, többszörösen összekötve a két szintet, jelent és múltat.
dmb műterem