A szőnyegtől az üvegszőttesig

Mihály Jolán szobrász restaurátorként végzett a Képzőművészeti Egyetemen, pályája elején műemlékszobrok helyreállításán dolgozott. Később ebből a világból formálódott ki az a sajátos, egyéni terület, amelyet hosszú keresés előzött meg. Munkája során ismerkedett meg a mozaikművészettel, ehhez kötődően pedig a textilek világával is, így vezetett az út a Mijol üvegszőttes nevet viselő saját márkájának és tárgyainak megvalósításáig.

Egy személyes találkozó keretein belül találkoztunk először veled és korábbi munkáiddal, valamint az új kollekciód eddig elkészült mintadarabjaival. Milyen előzményeket követően alakult ki ez az út, ahova mostanra megérkeztél?

Művészeti szakközépiskolában érettségiztem díszítő-szobrász szakon, ahol kiváló tanáraim voltak. Közülük is kiemelkedik T. Nagy Irén, aki Stefan Lengyellel egyidőben tanult az Iparművészeti Főiskolán. Személyisége, szakmai tudása, szemlélete meghatározó volt számunkra. Építészetről, formatervezésről, filmről egyszerre mesélt az óraközi szünetekben, kitárta előttünk a világot. Ekkor ismertük meg a különféle anyagokat, s ekkor találkoztam először a kővel is. A sok érdekes feladat közül a római antiqua ABC kőtáblába faragása, és egy románkori oszlopfejezet másolatának elkészítése emelkedik ki, mindezt 17 évesen – ezek maradandó emlékek számomra. Az ott töltött évek alapos felkészítést jelentettek az egyetemre, amely nagy segítséget jelentett a továbbiakban. Majd a Képzőművészeti Egyetem kőszobrász-restaurátor szakán folytattam tanulmányaimat, ahol mesterem Kő Pál volt. 

A restaurátornak mekkora teret ad a szakma, mint egyéni alkotó, kreatív ember számára? Milyen készségekre, ismeretekre van szükség a gyakorlásához? 

A restaurátori szakma alázatot, ily módon az egyéniség alárendelését jelenti. Kiváló szakmai felkészültséget igényel, biztos szobrászi képességgel, tehetséggel együtt, amely az adott korszak és az alkotómester/művész formanyelvét is birtokolja, valamint alapos anyag- és technológiai ismereteket és tudást is követel. Átfogó stílusismeretet, és aktuális tájékozottságot egyszerre, a műemlékvédelem elvi és gyakorlati terén egyaránt. Mindezekkel együtt a kreativitás nagyon fontos, mert a sok szerteágazó, speciális feladat és olykor probléma, rátermettséget, dönteni tudást, és valóságos megoldást igényel. Ezekre mind szükség van, de első a művészi alázat, amivel és ahogyan az alkotásokhoz közelítünk. 

Az egyetemi évek után kiemelt műemlékek felújításán is dolgoztál. Melyikre emlékszel szívesen?

Érdekes egyezés, hogy a diplomamunkám két, a fertődi Esterházy-kastély oromzatán levő, korabeli, eredeti, allegórikus szobor – Zeusz és Apolló alakjának – restaurálása volt. Nagy élmény volt közelről találkozni az eredeti szobrokkal, csodáltuk őket. Kopottan és hiányosan is megtisztelő volt naponta foglalkozni velük. Kolléganőmmel a szobrok mellé vállaltunk egy külön feladatot is. A kastély mögötti kert egyik részletét, egy köralakú teret, annak metszéspontját rekonstruáltuk, kis terepasztalt modelleztünk – az egykori festmény alapján – s a tér négy sarkához mintáztam meg a Négy évszak allegórikus nőalakjait, ez egy jó stílusgyakorlat volt. Majd néhány év múlva újra visszatérhettünk oda, az udvari falikutak restaurálása miatt, s a hosszú munka alatt a kastélyban kaptunk szállást. Későbbről említeném a pécsi Szentháromság emléket, és a Kálváriadomb Stációit, ezek nagy munkák voltak, szépek és nehezek egyszerre. Pécsre évekig visszajártunk dolgozni, megszerettük a várost. Majd megszülettek az egyéni munkáim is.

Több egyedi tervezésű köztéri és magántulajdonban lévő munkád is van, Budapesten és vidéken egyaránt. Ezek hogyan születtek? 

A szakmából született minden, a szemlélet és a meghatározó hozzáállás. Klasszikus, hagyományokon alapuló terveimet a mai környezethez illeszkedő tárgyakban valósítom meg. Szívesen tanulmányozom az ősi kultúrák formavilágát és motívumait, ez munkáim kiindulópontja. Kővel és bronzzal találkoztam legtöbbet, ezekből az anyagokból születtek az egyedi tervezésű fali- és ivókutak, a kandallók, majd a fordulópontot jelentő gödöllői szökőkút, és a tájépítészethez kapcsolódó napórák mint a tér elemei. Építészekkel, belsőépítészekkel, és tájépítészekkel együttműködve alakulnak ki az eltérő munkák. 

Kizárólag természetes és nemes anyagokkal dolgozom, amelyeket már a tervezés során nagy körültekintéssel választok meg. A napórák eddig legkülönlegesebb darabjával éppen néhány hete készültünk el, ez egy működő rekonstrukció. Múzeumban őrzött, 15. századi régészeti lelet alapján állítottuk össze, és Kaposszentjakabon, az újjáépülő bencés apátság egyik falán látható. A tavalyi évben a kőszegi Kálvária templomra, azt megelőzően a Tihanyi Apátság Quadrumába került egy tekintélyes méretű napóratábla.

Megtisztelő, érdekes feladatok és történetek, igazi kihívások, mind a tervezésben, mind a kivitelezésben. Azt gondolom, hogy a kortárs építészet és építészek számára is adott ez a régi-új műfaj mint lehetőség, érdemes élni vele, homlokzatokon vagy térplasztikák formájában is.

Beszéljünk a saját márkádról: kérlek, mutasd be a Mijol üvegszőttest! Honnan és hogyan indult, majd született meg a márka?

Az elnevezés egészen egyszerű, a nevemből adódik. Az üvegszőttesnek kicsit hosszabb a története. Ha egy mondatban kell megfogalmaznom, akkor azt mondom, hogy a mozaikművészet klasszikus műfajának megújításán alapuló, egyedi tervezésű és készítésű, funkcionális darabok.

Létrejöttének valódi kezdete a fordulópont, amely a Gödöllő főterére készülő szökőkút tervezése és kivitelezése volt. A főteret az Art Vital építésziroda tervezte. A munka során az a szándék vezetett, hogy találjak egy eredeti koncepciót, motívumot, amely a város múltjából ered, mégis korszerű megoldást nyújt. A kutatást a nagy múltú gödöllői művésztelep tanulmányozásával kezdtem. Több irányból is vizsgálódva találtam a helyi művésztelep jeles és sokoldalú alkotóira, és alkotásaikra, Körösfői-Kriesch Aladárra, Remsey Ágnesre és társaikra. Magával ragadott az a kánon, ahogyan ők éltek és alkottak. Így került fókuszba a szecesszió népi irányzata, amely a szellemi műhely alapeszméje is volt. A kút fő- és részletformáit az előtte álló református templom egyszerű és tiszta tömegéhez, arányaihoz igazodva alakítottam ki.

Majd rátaláltam a gödöllői szőnyegekre. Egy új világba kerültem. Itt és ekkor kezdődött a textil, a szőnyeg és a mozaik összekapcsolása, amely ezután egyre tudatosabb kapcsolattá, építkezéssé vált. A szökőkúthoz tervezett mozaikok helyett ugyan más megoldás született, a fő díszítőmotívumot a faragott féloszlopfők és a bronzkifolyók jelentik, de a folyamat végére igazi ajándékként beleszerettem a mozaikba. 

Egyre jobban érdekelt a textil és a mozaikok kapcsolata az ókori római előzményektől kezdődően – miközben megszülettek az első üvegszőttesek, asztaltáblák. Tovább tanulmányoztam a textilek történeti hátterét, technikáit és funkciót. Így jutottam el a 17. századi holland festményeken – az általam különösen kedvelt Vermeer van Delft képein is – látható szőnyegekig. Az ebben a korban luxuscikknek számító perzsaszőnyegek a tehetős németalföldi polgárok házaiból sem hiányozhattak. Különösen érdekes, hogy a lakások, házak hidegburkolatai ellenére mégsem a földre tették azokat, hanem kizárólag falikárpitokként vagy asztalra fektetve használták őket. Kiemelten értékes lakásdíszként, státuszszimbólumként díszítették velük asztalaikat – rajtuk csodás hangszerekkel és serlegekkel – vagy a szobafalat. Az üvegszőttes átirat erre az előzményre reflektálva, hasonló funkciót szánva elhelyezésének.

A holland festményekről ismert értékes keleti szőnyegek típusait ma a múzeumok őrzik, többet a New York-i MOMA-ban is, a híres festőkről elnevezve, így például Holbein, Hans Memling vagy Lorenzo Lotto névvel jelölve azokat. Ezek az ismeretek megerősítették az inspirációmat, és ez a folyamat vezetett el az alkalmazott megközelítéshez. Mostanra úgy gondolom, hogy az üvegszőttes a használati és esztétikai funkción túl tartalmat is képes közvetíteni. 

A darabokat a mozaik táblákhoz kézzel töröd. Hogyan kell ezt a technikát elképzelni? A meglévő mozaikdarabok mérete és sokasága határozza meg a végső mintát, vagy éppen fordítva?

Valóban így van, darabonként kézzel törött ezernyi – átlagosan 1500 – darabból áll egy tábla. A mozaik szemek kapcsolódása, a fugák és a szemcsék egyedi egyenetlensége a szőttesek, illetve a keresztszemes hímzések természetességét idézi. Az így megjelenő felület a sodrott szövőfonalak eltérő szálvastagságára, illetve az öltéssűrűségre emlékeztet, ezáltal élő, festői textúra születik. A méret és a darabok száma, valamint a mintázat összefüggenek. Az eddig elkészült munkáimat összeszámolva már közel 65 000 darabot törtem meg a táblákhoz. 

A munka mozaiktörő fogóval vagy üvegharapó fogóval történik, 1x1 centiméteresre törve a darabokat. A fogónak merőlegesen kell állnia az anyagra, vagyis a mozaikszemekre, mert amennyiben eltér, a törésfelület íves lesz. Az egyes darabok éleit sokszor korrigálom utólag fogóval vagy csiszolással. A színeket, árnyalatokat és a texturákat is egyenként válogatom, mielőtt helyükre teszem a darabokat, sokszor 20-30 féle szín és anyag van előttem, akár egy festőpaletta. Szenvedélyesen szeretem a színeket, ugyanúgy, mint a zenét, mert természetük hasonló. Közvetlenül hatnak a lélekre, alkalmazásuk rendkívül intenzíven, és árnyaltan fejez ki hangulatokat, érzelmeket egyaránt.

 

Az egyes mozaiktáblákból hogyan lesz design termék? Hogyan kerülhet be egy térbe? 

A design maga a kapcsolat, az összefüggések egymásra épülése. Az üveg mint anyag és a műfaj is történetiséget hordoz. Ez a megközelítés részemről visszatekintés és újratervezés, vagy retrospekció és redesign. A műfaj újragondolása megújítva idézi a textilek történeti alkalmazását: a fonalból készült textil üvegszőttesként jelenik meg a terekben, asztalként vagy falakon.

Design termék akkor lesz, ha az önazonossága egyértelmű, hasznos, jól funkcionál és szép egyszerre, továbbá a környezetben is megtalálja a legmegfelelőbb helyét. Amikor minden mindenhez tud kapcsolódni.

A mozaikasztalok praktikusan és jól használhatók, az üvegfelület könnyen tisztítható, a fugák nem színeződnek, például vörösbortól vagy kávétól. Az inox fém és keményfa asztallábak stabil szerkezetűek, igény szerinti színre színezhetők, magasságuk megválasztható. A táblák cserélhetők, a kerethez igazodva. 

 

Milyen terekbe szánod leginkább az elkészült darabjaidat?

A külső és belső terekben egyaránt változatosan pozícionálható és beépíthető mozaiktáblák mint önálló, színes egységek, sajátos atmoszférát teremthetnek bármely környezetben. Színkapcsolataik a berendezés tárgyaival harmóniát, vagy éppen izgalmas ellenpontot jeleníthetnek meg. Több helyszín is berendezhető velük, illetve mint kiegészítő darabok kiválóan alkalmasak kávézó-, pakoló- vagy dohányzóasztalokként, "side table-nek" is nevezhetjük szófák mellé vagy eléjük, "negatív terekbe" vagy sarkokban. 

Fontos és jó, hogy szép környezetben éljünk, mert az minket is jobbá tesz. Ez a tudatos és alapos tervezés eredménye. Az apró részletek átgondolása által teremtődik meg a harmónia és szépség, amely belőlünk születik. Tervezésem alapja az egyszerre egyedi helyhez és személyhez kötődő, jól használható és maradandó tárgyak művészi megalkotása.

Az egyes mozaiktáblák mind önálló darabok, vagy esetleg egy kollekció részét képezik? Ha utóbbi, be tudnánk mutatni az egyes kollekciókat?

A kollekció 28 db táblából áll, azaz 14 pár, valamint 2 nagyobb tábla készült el, konzolasztalhoz. Megjelenítésüket párokban terveztem, a darabok színvilága közel azonos, és a motívumaik is hasonlók. A mozaiktáblák falakon mint panel vagy bordűrként is beépíthetőek. A gyári burkolat közé beépített, kisebb méretű, egyedi kézműves darabok különleges megjelenést nyújtanak.

Az általad tervezett darabok megvásárlása mellett van lehetőség egyedi megrendelések gyártására? 

Természetesen lehetséges egyedi tervek megvalósítása is a megrendelő-tervező elképzelése, kérése alapján. 

Hol lehet találkozni a termékeiddel? Lesz hivatalos bemutatója az elkészült tárgyaknak? 

Jelenleg a már említett mintadarabjaim állnak rendelkezésre, vagyis 28+2 tábla, amelyekhez tetszőleges váz rendelhető. A közeljövőben tervezek egy kiállítást egy társművésszel, jelenleg tart az egyeztetés. Munkáim egy része a nemrég indult Instagram-oldalamon látható. 

Nagyszerű alkotótársaimnak ezúton köszönöm a mindenkori közös munkát: a látványterveket Robitschko Davornak, az asztalok favázait Koronczay Noéminek, a fémasztalvázak elkészítését Bundik Attilának.