A Temple Bar negyed rehabilitációja tanulságokkal
A civil lobbit megtámogatta egy politikus. Közös erőfeszítéseik eredményeképpen, 1990-ben törvény született (!) a negyed megmentésére és rendbehozatalára. A cél egy kulturális központ létrehozása volt.
Beszámoló Grellan Rourke előadásáról
Május 2-án Grellan Rourke, az ír ICOMOS Nemzeti Bizottság elnöke, a dublini Temple Bar negyed rehabilitációját mutatta be az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület szervezésében.
A dublini negyed kicsit hasonló előéletű, mint Budapest. A hatvanas, hetvenes években itt is jól megfigyelhető volt az a kivándorlás, ami Budapestet is elérte húsz évvel később. Bár Grellan Rourke nem érintett közvetlenül a Temple Bar projectben, mégis sok tanulsággal járt előadása.
Először is. A lepusztult, elhanyagolt negyed majd hatvan százalékát felvásárolta az állam, hogy ott közlekedési központot hozzon létre. A nyolcvanas években fotósorozat készült a városrészről, azzal a szándékkal, hogy dokumentálva legyen, itt voltak épületek valaha. A buszpályaudvar felépítéséig az utcaszinteken kiadták az épületeket. A rövid időre szóló szerződés azt eredményezte, hogy leginkább galériák, alternatív színházak, antifashion boltok nyíltak, a negyed egyfajta bohém központtá alakult. Nagy szerencsére nem volt arra elég pénz, hogy megkezdjék a közlekedési központ kialakítását, ugyanakkor a szándék megmaradt. Az idő múlásával, már léteztek olyan helyek, pubok, színházak, amik akár tizenöt éve is működtek, és nem akarták a lebontást. Megpróbáltak nyomást gyakorolni a városvezetésre.
Másodszor. A civil lobbit megtámogatta egy politikus. Közös erőfeszítéseik eredményeképpen, 1990-ben törvény született (!) a negyed megmentésére és rendbehozatalára. A cél egy kulturális központ létrehozása volt. EU-s pénzből és a magánszféra adókedvezményeiből megteremtődött, Grellan Rourke-t idézve a ”nice ballance”.
Harmadszor. A magánszférát nem csupán az adókedvezmények vonzották be a projectbe, hanem a gyorsaság is: befektetésük így hamar megtérülhetett.
A tervpályázatot nyolc fiatal építész nyerte el, a Group91 iroda keretében. A kortárs designra felépített tervek nagy tetszést arattak, pedig ez egy történelmi negyed. Viktoriánus házakkal, viking hagyománnyal. A negyed kialakításának szempontjai a következők voltak: mindenképpen kulturális negyed létrehozása a cél. Mindez a legkevesebb bontással (!) járjon. Közterületek fejlesztése, új gyalogosutak létrehozása, gyalogos híd építése (a negyedet folyó határolja, melyen eredetileg is létezett már gyalogos híd). A viking városrészen egy interaktív viking múzeum létrehozása. Megpóbáltak a városszerkezeten a lehető legkevesebbet változtatni, összeilleszteni a régit és az újat. Úgy tűnik, hogy ez sikerült.
A kortárs épületekben és a régi, mára már felújítottakban mozik, színházak, galériák, média- és zeneközpontok kaptak helyet.
Negyedszer. A városrehabilitáció két fázisból állt. Az első fázis után könyvek, tanulmányok születtek, amelyek összegezték a változásokat, elemezték az esetleges hibákat. Ebből tanulva alakították ki a következő szakasz stratégiáját.
A negyed talán legizgalmasabb épülete, az ún. Green Building. A mindennapi használatra épült létesítmény egy egész utcatömböt foglal el, nap- és szélenergiával működik, sőt, a földből a termál áramlatokat is befogadja és visszafordítja azokat.
Ötödször. A stratégiák kialakításánál nagyon fontos szempont volt, hogy a területen igen vegyes a lakók társadalmi státusza. A negyedben például két egyetem is működik, a pubok és bérlakások árait úgy alakították ki, hogy az egyetemisták pénztárcájához igazodjon.
Hatodszor. Új közösség alakult ki a felújított városrészben. Arra a kérdésre, hogy a parkolási gondokat hogyan oldották meg, Grellan Rourke válasza igen meglepő volt. A negyeden kívül található parkolóház, a Temple Barban kevés a lehetőség, de akik itt laknak tudatosan nem használnak autót.
És végül. Mára ott tart a rehabilitáció, hogy túllépte a negyedet, terjeszkedik kifelé. A városfejlesztést pedig egy magánszemély folytatja.
szöveg és fotók: Biczó Gabriella
